Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-02-23 / 43. szám

Budapest, 8-dik évi folyamat. 43 Hétfő, Február 23-kán. 1851. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén, mindennap délután , divatképek s egyéb mümellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-ső sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasitandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő s kiadó : TOTH KALHAH. Előfizetési dij Postán: egész évre . .. . . . 16 frt. félévre ...... 9 „ évnegyedre...........................5 „ Budapesten: házhozküldetéssel egész évre...............................13 frt. félévre..........................1 „ évnegyedre .... 4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr Hirdetések soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. MARI ÉS MARI KISASSZONY. Beszély. Abonyi Lajostól. Jogász voltam Pesten, délelőtt az egyetem zord falai közé zárva, hallgattam az épen nem regényes színezetű komoly tudományokat, délután kisded udvar szobácskámba vonulva, olvasgattam mindazt, ami délelőtt lelkemet eltikkasztotta. Egész lényem ki volt fáradva, s gyötrő unottság lepett meg. Visszasóvárogtam a szép csendes alföldi rónákra, a kisded zajtalan városkába, hallgatni az estveli harangszót, a csalogány ömlengő dalát, s a távol mocsárok lakóinak egyhangú kuruttyolását — látni, nézni, a viruló zöld fákat, az arany szegélyzetű felhőket, a jégben kóválygó vándor madarakat, a zöld fűben játszadozó báránykákat, a porfelleg közt csengésen ballagó csordákat ... s mindent, aminek aprósága máskor szemembe sem tűnt, s most a távollét által aranyos színezetbe jön öltöztetve ... Egy hosszú jegenye elgondolására ábrándosan sóhajték ; a szellőre gondolva, mely homályait lengeti, keblem fáján dagadt, mint gyermek mosolygók a piros szamóca képzeletére; a gyöngyvirágokra merengve emlékeztem, fejem kábult az illattól, s nem bírtam szivem hullámzásával ... s óh istenem! menyire nevetséges és bohókás bevallanom, még az aludt tej emléke is képes volt lelkesíteni... A színházlátogatása elvet többé nem nyújtott. Szigeti művészijátéka untatott, Hegedűs piathoszáért komolyan bosszankodtam, s László játékán sem bírtam elmosolyodni... A Fillinger kávéház minden varázsát elveszté előttem, ... az újságokat sorba néztem, de nem olvastam ... Azután ismét távoztam amint beléptem, elfeledve még azt is, hogy mi célból jöttem... Pedig rendesen itt találkoztam egypár jó barátommal... Valami hiányzott nekem, melyet nem bírtam megfejteni; gondoltam, hogy talán szívem az, de az ott volt, s néha oly erősen dobogott , hogy szerettem volna ha ott nem lenne... Azt a kis eseményeket, mely pár hóval ezek előtt történt, mégcsak távolról sem lehet szerelemnek nevezni. . . . S mi volt ez esemény ?.. Mindössze is délutánonként elábrándoztunk Károly barátom szobájából egy szemközti ablakra. Átellenben rendesen ugyanazon délután órakor, Székely „Nyár leveleit“ játszotta valaki oly pontossággal s érzéssel, mely művészibb kezekre utalt... Ilyenkor csöndes falusi este szállott le lelkem előtt halvány szelíd szürkületével, rezgő ezüstös falevelek játszadoztak egymással , a távolban kicsiny pásztortűz csillogott és tünedezett a sik róna fölött, méla fájdalmas fuvolya szó csengett szivrehatóan, egy egy hang tévedt bele mély egyhangúságával a nádasból, a bölömbika hangja, melyre élénk kardalt zengettek rendetlen zagyvalékkal a nádas mindenféle lakói... Majd el némült... s eltűnt minden. Csak maga maradt a csöndes, a pihenő este, a felhőtlen halvány ég szendergő szürkületével, a végetlen gyönyörű róna nyugodt álmában ábrándoktól körül lebegve, — elhagyottan árván, némán, és még is leggyönyörűbb, legüditőbb látványnak a világon. S a nyárlevelek folyvást rezgettek, s a nyárlevelek folyvást zengettek. . . , Oh!.. mint szerettük ezt hallgatni ... s ábrándozni rajta... Azután még egyszer eljátszották, és még többször s mindig mindig azt az egyet. . . És ez igy volt mindennap... oda át zongoráztak , s mi a hús falak mögé rejtezve félmosoly közt figyeltünk. . . A hangok átreszkettek szívemen, s ott zúgtak álmomban, ébren, az utcákon, az egyetem sötét falai közt, és kisded udvarszobácskámban. E dallam életszükségemmé vált... Nem volt nap, hogy elmulasztottam volna... nem volt nap, hogy ne hallottam volna. . . Egyszer pár napi távollét után faluról jöttünk meg. . . Ekkor is mily hirtelen oda siettem a redőnyök mellé, hogy ismét hallhassam kedvenc darabomat... Egész délután ott figyeltem, de hasztalan. A legnagyobb keserűséget érzettem. — Mi az oka, hogy most nem zeng az én kedves zongorám ?... Másnap szinte figyeltem . . . harmadnap szinte ... de mind hiába. A falak mögött hideg izadtság futott homlokomra, a türelmetlenség kínzott... de a zongora nem szólalt meg... — De hát miért nem zeng most soha ez a kedves zongora ?.. Lemondó sóhajjal hagyom az ablakot oda... Félénk tartózkodó léptekkel mentem az út elleni ház kapuján be, ellenállatlan vágyam volt tudakozódni .. A házmester rögtön minden kérdés nélkül elősorolá valamenyi hónapos szobáit. — Nem!. nem azt akarom tudni ... hanem először is azt, hogy tudj ön hallgatni ? Kérdem halkan szemérmesen ... miközben lapos zsebeimhez nyúltam s pirulva vesztegetem meg egy kis csekélységgel. .. — Oh ... kérem .. kérem ... csak tessék bátran szólni, én az egész házat ismerem, s hizelgek magamnak, hogy mindenről bő felvilágosítást adhatok... Az első emelet méltóztatik érdekelni uraságodat? elmondhatom hogy ott az 5-dik szám alatt lakik ... Vakhal ügyvéd úr, kinek neje igen szép és fiatal, ki soha sincs otthon, ki délelőtt a törvényszéknél, délután a kávéházakban, este a színházban éjszaka pedig nyári lakában a városliget mellett tölti idejét. A 6-dik szám alatt lakik Kriksz orvos. Csúnya ember, de a szép nők egész serege jár hozzá , mióta bizonyos érdekesitő szerecskét fedezett fel, a 7-ik... — Nem nem! én mindezt nem akarom tudni. — Földszint.. második emelet... harmadik emelet.. ott szinte mindenütt otthon vagyok, egész a 17-ik számtól a 43-ikig, mert tudja meg én uram, hogy a mi házunkban 43 complet szállás van, hát még a nem complet... — Jó! jó! de várjon.. hadd beszéljek.. hogy is kezdjem... — Az úr megvette itt a szomszédban ezt az üres portát, esztendőre ott építtetünk, egész új ízlésben, a legszebb ház lesz ebben az utcában, mit mondok, ebben a városrészben...