Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-07-13 / 157. szám
TÁRCALEVÉL GLEICHENBERGBŐL. A glognici vaspálya azon vonalán, mely Bécset Laibachhal összeköti, Spielfeldig utazik az ember , ott postaszekérrell, mely négy óra alatt Gleichenbergbe hozza. Az út a legnagyszerűbb tájkép panorámája. Ki ne hallotta volna Stájerhon magas bérceit említetni a semperivum örökzöld cserjeivel, ágasbogas fenyőivel, meztelen, merészen az ég felé nyúló kőszikla homlokokkal, megmászhatlan magaslataival, melyek alsó, és felső Stájerban szebbnél szebb láncolatban terülnek el. Ki ne hallotta volna hirét a Semering hegyi útnak, hol a vaspálya szinte egyenlő magasban van a környező hegyekkel; még a szem, mint elfáradt vándor óhajt kissé megpihenni a borzasztó szép látványtól, addig a lélek érzelme buzgó áhítatba megy át a tér- mészet meglepő szép művei iránt. S ha az utas körültekint a hegyoldalokon, mindenütt láthat elszórt faházakat, mik az imaházat környezik, melyet a nép buzgalma, s vallási érzelme nagy számmal építtetett. Láthatja, a mint a százados agg tölgyek koronái örök árnyékkal fedik be e házakat, mintegy megóvandók a viharok rombolásitól. — Valóban Stájerben a regényesség színhelye. De a regényesség csak a lélek tárgya marad, míg a test szomorúan óhajtana kevesebb regényességet, és több élet fentartási cikkeket. Az egyik határtól a másikig terjedő hegyvonal helyett, mi szívesen szeretné e nép, zöld hullámú, tenger mérvben kiterjedt vetéseken legeltetni szemeit , menyivel jobban szeretné, ha a lombok helyett arany kalászok bókolgatnának a földnek. Az építészetben s modorban vannak oly hiányok, mik a múltból vették ugyan eredetöket, de annál boszantóbbak jelenben azon egyénekre , kik az építészetben bizonyos rendszert óhajtanak feltalálni. Mert nem elég, hogy majd minden ház fenyőszálakból van összetukmálva, s részben meszeletlen, hanem azonkívül oly elhányt vetett távolságban vannak, hogy a tulajdonosoknak a szó szoros értelmében nincs joguk egymást — szomszédnak nevezni. Épen úgy gondolom e stájer falvakat, mintha valami óriás marok egy közép szépségű alföldi várost felkapott volna, s elszórta volna az egyik házat a hegyoldalba, a másikat a hegytetőre, vagy a völgybe... minden komoly cél nélkül. Azt sem foghatom meg, hogy tud meglakni olyan faházban , mely az ily hegyes vidéki hideg éghajlat alatt téli időben nem tart magában elég meleget. Stajerhon népe teljes mértékben érzi a paradicsomi szavakat: „És verítékkel keresed a te kenyeredet,“ mert még a szegény pár minden fáradságát arra szánja, hogy ez által földje jól megmüveltessék, és termővé tétessék, — addig a föld soványsága dugába dönti a sikert. Én istenem!.. — ha e népnek jutott volna azon Kánaán, melyben szűk termés idején is majd megdőlt a vetés — s hol az eljárás a föld kezelésben arra van számítva, hogy ne szaporitassék a föld termőereje, hanem évről évre apasztassék — mondom : ha e népnek jutott volna a magyar alföld termékeny vidéke, mily jó létet árulna el most e nép ! Szellemi életében e nép a polgárosodás első fokára lépett. Mert Stájerhonban egyik falu, a másikat éri, egyik népiskolából ki, a másikba belép az ember. Nincs elhanyagolva az oktatás, — nem mint nálunk, — csak leg- TÁRCA, újabban — a nevelés terén már századok óta erélylyel működnek a községek. De van egy pont, melyben a kárpátok közti nemzetnek nagy előnye van a Stájer fölött, mert még ott átható észre, a körülmények helyes megítélési tehetségre , bizonyos büszke, nemes gőgre találunk , s férfias őszinteséget bámulunk a nemzetben .. . addig itt a tapasztalatok , és ismereteket, tanulmány után fáradtsággal sajátítják el folytonos bókok közt, mik bármenyire megtisztelők az emberre, de végre mégis unalmasok. Ami társadalmi életét illeti, van némi hasonlat a magyarral, csakhogy szegényebb kiadásban. Ez a vendégszeretet, a szívesség, mely itt is hideg, a meleg foktokra van felosztva. Azonban a vendégszeretet nem azon elemekből áll mint azon földé, „hol apáink vére folyt“, hol ennek az önzéstelenség, a lélek ellenállhatlan érzelme veti meg alapját; s hol a régi időből fenmaradt hagyományok szerint kiszedik__azaz jobb múlt időben beszélni: kiszedték a kocsikereket... hogy a vendég tovább ne utazhassák.... itt oly udvariasak, hogy még az eltörött kerék helyett is újat adnak, hogy tovább mehessen az ember — ha nincs — pénze. Midőn Mirekbe értem , mely posta állomás Spielfeld, és Gleichenberg közt — épen akkor tett körútat az úrnapi menet a szokásos ima oltárokig; s mint ez alkalommal meggyőződtem : e nép, századokon táplált vallásosságát, ugyan azon szilárd meggyőződéssel tartja fen, mint a milyenben a közép századok vallási mélysége állítja elénk. Van az arcon, a viseletben bizonyos jelleg , melyről a stájert fel lehet ismerni. Hoszszúkás sápadt, sovány arc, beretvált, bajusztalan ajk, élénktelen szemek, meggörbült járás, férfiaknál magas, széles karimájú keskeny tetejű zöld kalap, s a régiebbeknél bőrtopán, harisnyával, mely kívül a nadrágon van húzva. És jó, szelíd e nép. Nem tulajdonítja el az idegen vagyont; bizalmas társalgásában, lelkiismeretes pontosságú teendőiben ; a megsértést könnyen elfeledi, élénk, vidám kedélyű munka közben; a családi tűzhelynél oly boldog, hogy évekig nem vágyik el hazulról máshol keresni időtöltést. Elmondtam rövid vázlatban stájerbeni tapasztalatomat, mit bővebben kifejtenem lehetetlen e lapok hasábjain. Csak egy találkozásomat említem még meg, mely utazásomban történt. Bádenben a magyar journalistika által megtámadott Kertbenyvel ismerkedtem meg, ki Holtey ismeretes drámaírót ment meglátogatni Gracba. — Ámbár megvan sértve a magyar sajtó által, s elkedvetlenítve elkezdett pályáján, melyen a magyar irodalomnak akart szolgálni — el nem feledhetve a hont, de elfeledve a bántalmakat, most újólag a magyar irodalomnak szenteli tevékenységét.*) Jelenleg sajtó alatt van tőle Petőfi válogatott, s számos hátrahagyott, s egészben újra átfordított költeményeinek egy füzete, mely körülbelül 601 költeményt tartalmaz, s melyhez először Bodenstadt egyik legjelesb német író közöl, még Armin Bettin a darmstadti szellemdús írónő egy — Petőfi lángszellemét dicsőítő költeményt csatol e füzethez. Gleichenberg vidékét, a fürdői élet társalgási szellemét , több érdekes tárgygyal legközelebbi levelemben fogom legirni. Gajzágó László. *) Kertbeny ur iránt a magyar journalistika elég méltányos volt, a midőn alkalmat adott rá ; hogy pedig egyes tévedései, sőt hibái ellen kikelt, ez nem oly dolog, ami felett érzékenykedni lehetne. Sokszor még az érdemet is hamis célpontról mutatják be Szerk. 703 Budapesti hirharang. * Danielik János kanonok úrtól igen figyelemreméltó műcikkek jelennek meg a P. Naplóban a regény, s különösen b. Kemény regényei fölött. A köztiszteletű író részéről biztosítva vagyunk, hogy amint e cikkek be lesznek fejezve, egy más ciklust fog megkezdeni — a „Hölgyfutárban“. * Szerdahelyi Kálmán tegnapelőtt vezette oltárhoz Benke Josephát, ifjabb Lendvai pedig, mint egy laptársunktól értesülünk, Fáncsi Ilkával váltott jegyet. * A margitszigeti búcsú csendesen múlt el, s az emberek bizonyosan unatkoztak volna, ha az embereket saját gyöngeségük nem mutatná; láttunk például egy „könnyed“ fiatal embert, aki a tiltott virágokból mások szeme láttára szakgatott kalapjához, s igen tetszett magának , hogy ő ezt megmeri tenni; mosolygó arcú pamelás nem szépek haladtak el mellettünk a szép nemből, s igazítgatták egymás engedetlenkedő csipkéjét a kalap körül ; ezeket a pamela boldogította ; benn az árnyak közt, ággal veregetve a taktust, valami vén arszlán bömbölt, ki azt hitte magáról, hogy ő igen jól énekel; ez is boldog volt; egy ifjú dandy úgy látszik paletájával múlatta magát, melyet hol kezére , hol vállára vetett, s lévén a paleta gumielasztikumból, igen könyörögve nézett a felhőkre, ha nem lenne egy kis eső ; egészen boldog lett volna, ha magára vehette volna e gumielasztikum-palotát; a palotás emberke karján szőke ifjúcska lebegett , aki igen egyenesen tarta a nyakát, s aki teljesen meglátszott elégedve lenni, hogy oly szépen van megkötve az ő nyakkendője; egy kis társaságban femnszóval beszélgettek Carrionról, hogy hallották, mert vannak emberek, akiket ez is boldogíthat, főkép ha azt hiszik, hogy más nem hallotta Carriont, s ezeket oktatják a művészetből ilyen bírálatokkal : ah famet! ah excellent! — egy poéta pedig senkitől sem látva versifikált az erdőben, s irt egy verset, melyben a többi közt ez is benne van : „Ne tudj semmit fiam, S hogy nem tudsz, ezt se tudd, A boldogságra hidd Egyedül ez az út“. * Legközelebb egy igen nehéz talányt fogunk mellékelni lapunkhoz. Addig is irne egy rébusz. Mit tesz az , hogy : „Schepfenpergel mint torconio.“ Nem tesz ez édes olvasó magyar fordításban egyebet, mint azt, hogy : Urapörkölt tarhonyával. Ilyen étlapokat kell olvasnunk oly vendéglőben, mint a „Komló,“ ahol minden vidéki magyar ember, aki csak Pestre jön, megfordul. Bizony illő volna ezek számára egy kis magyar étlapot is tartani. * Az uszodákban az idén aránylag sok szerencsétlenség történik; legközelebb egy a 3-dik polcról leugró ifjú sérült meg, az uszodákon kívüli vízbehalások pedig napirenden vannak. * A pár nap múlva megnyílandó új havi tárlatra már mintegy 50 kép van beküldve, melyek közül a legtöbb a prágai évi kiállításon szerepelt. Ezt sokan nyereménynek hiszik, de mi nem nagyon, mert ha valami különös jók lennének, ott is elkeltek volna. * Említettük, hogy Barabás, B. Sina Simon rendeletéből a gödöllői kas*