Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-07-13 / 157. szám
tély részére több nagy fetstményen dolgozik. Ezek közt lesz a lánc,híd alaptételének ünnepe is, ezen, kivált perspektív tekintetében oly remekmű, melynek eredetije aquarelben, az Ó cs. k. Felségének átnyújtott művészalbum egyik becses lapját képezi. * A bécsi olasz opera, mely az úrtéri színházban hallatta magát, már eltávozott. Ez opera a következő főtagokból állt: Medori, Bettini, De Bassini, Brambilla, Angelini. A két utóbbi hangerő, és frissesség tekintetében kitűnő jelenségek, a három első pedig az énekművészet korifeusai. A vállalat különben mint mondják, a vendégek roppant tiszteletdija miatt, nem fizette ki magát. Vidék. * R.-Komárom, jul. 7. A fővárosi újdondászok, lrászok, naplászok, szemlészek, ítészek, mindenféle ászok és észek tele vannak panaszszal, hogy a fővárosi élet hirtengerén borzasztó apály uralkodik. — Hát a vidéki levelezők, mit mondjanak , hol főleg most mindenki mezei munkával foglalkozik, vagy a forró nap elöl szobái helyébe rejtőzik ? Társaséletünk lassan forgó kerekének csak a színház ad lendületet, hova a napi szakmáikat végzett, vagy a tikkasztó forróság elöl elbújt, s most előjövő egyéniségek az est hús óráiban vándorolnak. A világon mindig úgy volt, és úgy lesz, hogy egyik esemény a másiknak, egyik dolog szinte a másiknak ad lendületet. A színészek működésének a közönség számos megjelenése ad lendületet, mire mostanában nálunk nem is igen lehet panaszuk . A közönség számos megjelenésének pedig lendületet ad egy átalánosan jónak ismert színész föllépte. Mit bizonyít a példa, midőn színpadunkon folyó év június 23-kán Némethi György, a pesti nemzeti színház tagja s nemzeti dalaink kedves dalnoka föllépett. Legelőször Csikósban mint Andris lépett föl, mely darabban jó külseje, élénk játéka, ügyes mozdulatai, de főleg tiszta, és erőteljes hangja által anyira elragadó közönségünket, hogy a tapsnak és kihívásnak végehossza nem akart lenni. A dal egy szép hangú énekes által énekeltetve mindenkit meghat; hát még nemzeti dalaink oly énekestől énekeltetve, mint Némethi, kit meg ne hatnának ? Mindenki vndoran s elégülten távozott a színházból, előre örülve az érvnek , mit Némethi még hat darabbani föllépésétől nyerni remélt. Jaj, de azt mondja a francia közmondat: L’homme propose, dieu dispose ! . . . Némethi elrekedt. Ez átkozott ellene az énekeseknek, már t. i. a rekedtség, a fővárosból vidékre is elkíséri az énekeseket. — Nem elég, hogy Pesten akadékoskodik s repertoirt változtatgat, hanem Komáromba is eljön, hogy e ritka élvtől megfosszon bennünket. Így történt :aztán, hogy Némethinek a csizmadia inast kellett játszani a Kisértet című darabban, mit szinte jól eljátszott ugyan, de úgy látszik, hogy ez nem szakmája. Szökött katona és Liliomfi című darabokban hangja már rekedt volt, s a dalokat csak elnagyolta, mint gmondam az úr dolgát a robotosok. Parlagi Jancsiban —amit vendégünk jutalom játékául választott — ismét teljes erejében tűnt föl, bár hangja még ekkor is kissé gyenge volt. Jeles énekét ez alkalommal a fulladásig zsúfolt színházban a közönség tapsa és koszorúi jutalmazák. Hanem a dalt kisérő zenéről meg kell vallani, hogy az a lehető legroszabb volt, elanyira, hogy arról csak annak lehet fogalma, ki magának képzelni tudja azon macska orgona bűvös erejét, melylyel nagy Péter orosz cár Hamburgban létekor mulatta magát. — Kiválasztatott t. i. 66 kandúrból 14-et, s ezek csinálták aztán — farkaik egy arra készült vastövissel szurkáltatván — a hangversenyt. Utólszor jul. 4-kén Mikulásban lépett föl Némethi, mely előadáson e sorok írója jelen nem lehetvén véleményt nem adhat. — Anyit azonban mások után mondhat, hogy ekkor már hangja csaknem teljesen visszatért, és még fényesben mutatható e terem erejét, mint Parlagiban. — Máskor ha eljön, kérje meg a gőzhajózási igazgatóságot, hogy ellenének Komáromba jegyet ne adjon. Mindezek dacára, úgy hiszem , Némethinek a komáromi közönség nyájas fogadására, s az itteni magyar barátságra és vendégszeretetre panasza nem lehet. Úgy szinte nem lehet panasza az itteni színész bajtársakra sem , mert ezek is mindent elkövettek vendégszerepei ünnepélyesítésére Kétszeri most is mint mindig igen jól játszott, szerepeit rendesen tudta s ügyes komikumával a közönség tetszését az eddiginél még nagyobb mérvben kiérdemelte. Szerbényi, ki minden szerepét tanulmányozással sajátítja el, nagyban emelte az előadások becsét, mint szinte Balog Alajos,ki Szekrény rejtelmében ügyes játékával, s még ügyesebb tót táncával,Liliomfiban ügyes tréfáival sokat tett a közönség kedve emelésére. — E fiatalemberben sok komikai erő rejlik. Szabó e vendégszereplés alatt nem igen játszott, különben szívesen látott alak a színpadon. Mátyásiné még mindég kedvence a közönségnek , főleg népszínművekben — és ezt meg is éremli,ha kivált igyekezni fog éneklés közben nem a szótagok között venni lélekzetet, és soha erősen nem énekelni, mert az erős éneklés fölebb emeli a hangot, ez által pedig hamis hangok származnak — elkövetett mindent, mi tehetségében állott. — E színésznőnk drámában is kitűnő lehet egykor, ha monoton szavalati modorával fölhagyand. Kétszeri né és Szilágyiné — szinte a közönség kedvencei, sokat tettek az előadások emelésére. — Ki Pesten Kovácsné szerepeit pótolni képes lenne, szerény véleményem szerint , Szilágyiné az. *) F e re nc Lillát még alig láthatók valami nevezetesebb szerepben , pedig csinos külseje és szép csengő hangja nagyon ajánlják őt. Alig fosztatánk meg egyébiránt Némethitől, ám oly szerencsések vagyunk, hogy a már eddig is jó nevű Rónay Gyula körünkben van, s vendég szereplését Saint Tropezi úrnőben, mint Maurice György ma meg is kezdendi. Némethi itt létekor nem csak színpadi tehetségének, de emberbaráti szeretetének is szép bizonyítékát adta, a midőn a nyolc hó óta betegségben sinlődő Vögynének egy játékbeli illetékét oda ajándékozta. Köszönet érte a szenvedő nő nevében. Körösi Sándor. **) * P utn ok, július 2-kán Míg önök fővárosiak , naponként jobban panaszkodnak a nősülések ritkasága fölött elanyira, hogy a vidékieket, azoknak , mint *) Nem hisszük , hogy kiállaná a versenyt Horváth Terézzel, kivel napról napra több okunk van megelégedni. Sze rk. **) Méltányos kívánatot csak később teljesíthetjük. Szerk. valamely ritkaságoknak, bejelentésére hívják föl: — addig mi derűre, borúra házasodunk, és ha valamenyi, hegyen völgyön tartott lakadalmat mind bejelenteném, ön bizonyosan nekem silenciumot adna. Él nem mulaszthatom azonban a szép fiatal özvegynek, s minden szépért, és jóért lelkesülő derék honleánynak, Gánócy Magdolnának , László Ferenccel f. év junius 26-kán tartott menyegzőjét megemlíteni, hol az egész környékből összesereglett őszinte tisztelők, és jó barátok által, harsogó zene mellett kivilágos kiviradtig, az új házaspár, és minden lelkes honleány jólétéért, a poharak hatalmasan ürítettek. Tessék azoknak a házassággyűlölő férfiaknak körünkbe jönni, és a mi patriarchális életünk, aligha meg nem ingatandja szilárd elveiket. F. Nemzeti színház. * Jul. Ildikón: „Lammermoori Lucia“, opera. Carrion Edgar szerepében teljesen elragadta a közönséget, gyöngéd előadásával, hatalmas átmeneteivel. Különösen a második fölvonás sextettjében a művészet netovábbját mutatta be, hol játéka is egészen drámai érvényre emelkedett. Arthur szerepében egy fiatal kezdő, Tárnok lépett föl, de anyira elfogult volt, hogy e föllépéséből nem ítélhetünk. Úgy látszik azonban, hogy kellemes tenor hanggal bír. A címszerepben Hollósy L-né egyes áriái után oly tapsokat kapott, hogy ezek egész a másik áriáig tartottak. Mondhatjuk, hogy apróbb recitativjei nem az orchestrum, hanem, ami ezt elnyomta, a közönség tapsa által voltak kisérve. Füredi és Kőszeghy is jól betölték helyeiket. Tán mondanunk sem kell, hogy a színház terve volt. * Júl. 12-kén: „Vén bakancsos“, népszínmű. „A Család virágai“ című műlapunkat folytatólag következő előfizetőinknek küldtük meg: Sorbán János. Seidel Pál. Frankl Ignác. Babocsné sz. Heul Emilia. Flaskay István. Csépi Dánielné. Kiss Gusztávné. Pokomándi Mathild. Beszedics Stammer Eleonóra. Budai Márton. Tordai Zákos Róza. Ifjabb Torockay Sándor.Ujhelyi Jánosné. Dobsa Sámuel.Feisztl József. Lehocky Marie. Dékány József. Kiss Samune. T. Csaba Ignácné. Szilágyi Lajos. Szemerey Fáni. Mihalovics Róza. Hoffer Adolf. Világosvári Bohus Zsigmond. Szavary Antal. Novák József. Pollák László. Bay György. Koller Ignác pápai kaszinó. Tímár Elek. Csethe Kütry Albertné. Nagy Amália. Varga Andrásné. Kripp Anna. Katona Kiss Mária. Tornay Amália. Dénes Kornélia. Caffe Hagen. Meszes Ferenc. Vajda Sándor. Tomka János. N. t. Demeter Alajos. Nagy János. Szerényi Teszári Paulina. Eötvösné sz. Halász Róza. Udvardi Györgyné. Gaál. Ida. Pázmán Mihály. Moldványi, sz. Szép Etelka. *) *) Miután maslapunk fára göngyölve, s a szekérpostán megy szét, e rovatban minden előfizetőnk értesülni fog , hogy műlapja mikor tétetett föl, s igy mikor lehet azt illető állomásán szorgalmaznia. A képek már mind felgöngyölvek , s igy amint 10—15 előfizető érkezik, postára tétetnek. (Folytatása következik.) MA ADATIK : Egy színész élete. Színjáték 4 fölvonásban. Desnoir és Lábár Jenő után , franciából fordította Egressi B. •704 Tulajdonos: S Nagy Ignác özvegye PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA EGYETEM-UTCA. TAKARÉK PÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ