Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-07-13 / 157. szám

tély részére több nagy­ f­etstményen dolgozik. Ezek közt lesz a lánc,híd alaptételének ünne­pe is, ezen, kivált pe­rspektív tekintetében oly remekmű, melynek e­­redetije aquarelben, az Ó cs. k. Felségének átnyújtott művészalbum egyik becses lapját képezi. * A bécsi ol­asz opera, mely az úr­téri színházban hallatta magát, már eltávo­zott. Ez opera a következő főtagokból állt: Medori, Bettini, De Bassini, Brambilla, An­­gelini. A két utóbbi hangerő, és frissesség te­kintetében kitűnő jelenségek, a három első pedig az énekművészet korifeusai. A vállalat különben mint mondják, a vendégek roppant tiszteletdija miatt, nem fizette ki magát. Vidék. * R.-K­o­m­á­r­o­m, jul. 7. A fővárosi újdondászok, lrászok, naplá­­szok, szemlészek, ítészek, mindenféle ászok és é­s­z­e­k tele vannak panaszszal, hogy a fő­városi élet hirtengerén borzasztó apály ural­kodik. — Hát a vidéki levelezők, mit mond­janak , hol főleg most mindenki mezei munká­val foglalkozik, vagy a forró nap elöl szobái helyébe rejtőzik ? Társaséletünk lassan forgó kerekének csak a színház ad lendületet, hova a napi szakmáikat végzett, vagy a tikkasztó forróság elöl elbújt, s most előjövő egyéniségek az est hús óráiban vándorolnak. A világon mindig úgy volt, és úgy lesz, hogy egyik esemény a másiknak, egyik dolog szinte a másiknak ad lendületet. A színészek működésének a közönség számos megjelenése ad lendületet, mire mos­tanában nálunk nem is igen lehet panaszuk . A közönség számos megjelenésének pedig len­dületet ad egy átalánosan jónak ismert színész föllépte. Mit bizonyít a példa, midőn szín­padunkon folyó év június 23-kán Némethi György, a pesti nemzeti színház tagja s nemzeti dalaink kedves dalnoka föllépett. Legelőször Csikós­ban mint Andris lépett föl, mely darabban jó külseje, élénk játéka, ügyes mozdulatai, de főleg tiszta, és erőteljes hangja által anyira elragadó közön­ségünket, hogy a tapsnak és kihívásnak vége­­hossza nem akart lenni. A dal egy szép hangú énekes által éne­keltetve mindenkit meghat; hát még nem­zeti dalaink oly énekestől énekeltetve, mint Némethi, kit meg ne hatnának ? Mindenki vndoran s elégülten távozott a színházból, előre örülve az érvnek , mit Né­methi még hat darabbani föllépésétől nyerni remélt. Jaj, de azt mondja a francia közmondat: L’homme propose, dieu dispose ! . . . Némethi elrekedt. Ez átkozott ellene az énekeseknek, már t. i. a rekedtség, a fővárosból vidékre is el­kíséri az énekeseket. — Nem elég, hogy Pes­ten akadékoskodik s repertoirt változtatgat, hanem Komáromba is eljön, hogy e ritka élv­től megfosszon bennünket. Így történt :aztán, hogy Némethinek a csizmadia inast kellett játszani a Kisértet című darabban, mit szinte jól eljátszott ugyan, de úgy látszik, hogy ez nem szakmája. Szökött katona és Liliom­fi című darabokban hangja már rekedt volt, s a da­lokat csak elnagyolta, mint gmondam az úr dolgát a robotosok. Parlagi Jancsi­ban —a­mit vendé­günk jutalom játékául választott — ismét tel­jes erejében tűnt föl, bár hangja még ekkor is kissé gyenge volt. Jeles énekét ez alkalommal a fulladásig zsúfolt színházban a közönség tapsa és koszorúi jutalmazák. Hanem a dalt kisérő zenéről meg kell vallani, hogy az a lehető legroszabb volt, el­­anyira, hogy arról csak annak lehet fogalma, ki magának képzelni tudja azon macska or­gona bűvös erejét, melylyel nagy Péter orosz cár Hamburgban létekor mulatta ma­gát. — Kiválasztatott t. i. 66 kandúrból 14-et, s ezek csinálták aztán — farkaik egy arra készült vastövissel szurkáltatván — a hang­versenyt. Utólszor jul. 4-kén Mikulás­ban lépett föl Némethi, mely előadáson e sorok írója jelen nem lehetvén véleményt nem adhat. — Anyit azonban mások után mondhat, hogy ekkor már hangja csaknem teljesen visszatért, és még fényesben mutatható e terem­ erejét, mint Parlagiban. — Máskor ha eljön, kérje meg a gőzhajózási igazgatóságot, hogy elle­nének Komáromba jegyet ne adjon. Mindezek dacára, úgy hiszem , Némethi­nek a komáromi közönség nyájas fogadására, s az itteni magyar barátságra és vendégszere­tetre panasza nem lehet. Úgy szinte nem lehet panasza az itteni színész bajtársakra sem , mert ezek is mindent elkövettek vendégszerepei ünnepélyesítésére Kétszeri most is mint mindig igen jól játszott, szerepeit rendesen tudta s ügyes ko­mikumával a közönség tetszését az eddiginél még nagyobb mérvben kiérdemelte. Szerbényi, ki minden szerepét tanul­mányozással sajátítja el, nagyban emelte az előadások becsét, mint szinte Balog Ala­­j­os,ki Szekrény rejtelmében ügyes játékával, s még ügyesebb tót táncával,Liliomfiban ügyes tréfáival sokat tett a közönség kedve emelé­sére. — E fiatal­emberben sok komikai erő rejlik. Szabó e vendégszereplés alatt nem igen játszott, különben szívesen látott alak a szín­padon. Mátyásiné még mindég kedvence a közönségnek , főleg népszínművekben — és ezt meg is éremli,ha kivált igyekezni fog ének­lés közben nem a szótagok között venni lélek­­zetet, és soha erősen nem énekelni, mert az erős éneklés fölebb emeli a hangot, ez által pedig hamis hangok származnak — elkövetett mindent, mi tehetségében állott. — E színész­nőnk drámában is kitűnő lehet egykor, ha monoton szavalati modorával fölhagyand. Kétszeri né és Szilágyi­né — szinte a közönség kedvencei, sokat tettek az elő­adások emelésére. — Ki Pesten Kovácsné sze­repeit pótolni képes lenne, szerény vélemé­nyem szerint , Szilágyiné az. *) F e r­e n­c­­ Lillát még alig láthatók valami nevezete­sebb szerepben , pedig csinos külseje és szép csengő hangja nagyon ajánlják őt. Alig fosztatánk meg egyébiránt Némethi­től, ám oly szerencsések vagyunk, hogy a már eddig is jó nevű Rónay Gyula körünkben van, s vendég szereplését Saint Tropezi úrnő­ben, mint Maurice György ma meg is kezdendi. Némethi itt létekor nem csak színpadi tehetségének, de emberbaráti szeretetének is szép bizonyítékát adta, a midőn a nyolc hó óta betegségben sinlődő V­ö­­­g­y­­­n­é­nek egy játékbeli illetékét oda ajándékozta. Köszönet érte a szenvedő nő nevében. Körösi Sándor. **) * P u­t­n o­k, július 2-kán Míg önök fővárosiak , naponként jobban panaszkodnak a nősülések ritkasága fölött elanyira, hogy a vidékieket, azoknak , mint *) Nem hisszük , hogy kiállaná a versenyt Horváth Terézzel, kivel napról napra több okunk van megelégedni. S­z­e r­k. **) Méltányos kívánatot csak később teljesíthetjük. Szerk. valamely ritkaságoknak, bejelentésére hívják föl: — addig mi derűre, borúra házasodunk, és ha valamenyi, hegyen völgyön tartott la­­kadalmat mind bejelenteném, ön bizonyosan nekem silenciumot adna. Él nem mulaszthatom azonban a szép fia­tal özvegynek, s minden szépért, és jóért lel­kesülő derék honleánynak, Gánócy Magdol­nának , László Ferenccel f. év junius 26-kán tartott menyegzőjét megemlíteni, hol az egész környékből összesereglett őszinte tisztelők, és jó barátok által, harsogó zene mellett kivilá­gos kiviradtig, az új házaspár, és minden lelkes honleány jólétéért, a poharak hatal­masan ürítettek. Tessék azoknak a házasság­gyűlölő fér­fiaknak körünkbe jönni, és a mi patriarchális életünk, aligha meg nem ingatandja szilárd elveiket. F. Nemzeti színház. * Jul. Il­dikón: „Lam­mermoori Lucia“, opera. Carrion Edgar szerepében teljesen elra­gadta a közönséget, gyöngéd előadásával, ha­talmas átmeneteivel. Különösen a második fölvonás sextettjében a művészet ne­továbbját mutatta be, hol játéka is egészen drámai ér­vényre emelkedett. Arthur szerepében egy fiatal kezdő, Tár­nok lépett föl, de anyira elfogult volt, hogy e föllépéséből nem ítélhetünk. Úgy látszik azon­ban, hogy kellemes tenor hanggal bír. A címszerepben Hollósy L-né egyes áriái után oly tapsokat kapott, hogy ezek egész a másik áriáig tartottak. Mondhatjuk, hogy apróbb recitativjei nem az orchestrum, ha­nem, a­mi ezt elnyomta, a közönség tapsa ál­tal voltak kisérve. Füredi és Kőszeghy is jól betölték he­lyeiket. Tán mondanunk sem kell, hogy a szín­ház terve volt. * Júl. 12-kén: „Vén bakancsos“, népszínmű. „A Család virágai“ című műlapunkat folyta­tólag következő előfizetőinknek küldtük meg: Sorbán János. Seidel Pál. Frankl Ignác. Babocsné sz. Heul Emilia. Flaskay István. Csépi Dánielné. Kiss Gusztávné. Pokomándi Mathild. Beszedics Stammer Eleonóra. Budai Márton. Tordai Zákos Róza. Ifjabb Torockay Sándor.Ujhelyi Jánosné. Dobsa Sámuel.Feisztl József. Lehocky Marie. Dékány­ József. Kiss Samune. T. Csaba Ignácné. Szilágyi Lajos. Szemerey Fáni. Mihalovics Róza. Hoffer Adolf. Világosvári Bohus Zsigmond. Szavary Antal. Novák József. Pollák László. Bay György. Koller Ignác pápai kaszinó. Tímár Elek. Cse­­the Kütry Albertné. Nagy Amália. Varga And­­rásné. Kripp Anna. Katona Kiss Mária. Tor­­nay Amália. Dénes Kornélia. Caffe Hagen. Meszes Ferenc. Vajda Sándor. Tomka János. N. t. Demeter Alajos. Nagy János. Szerényi Teszári Paulina. Eötvösné sz. Halász Róza. Udvardi Györgyné. Gaál. Ida. Pázmán Mihály. Moldványi, sz. Szép Etelka. *) *) Miután maslapunk fára göngyölve, s a szekérpos­tán megy szét, e rovatban minden előfizetőnk értesülni fog , hogy műlapja mikor tétetett föl, s igy mikor lehet azt illető állomásán szorgalmaz­nia. A képek már mind felgöngyölvek , s igy a­mint 10—15 előfizető érkezik, postára tétetnek. (Folytatása következik.) MA ADATIK : Egy színész élete. Színjáték 4 fölvonásban. Desnoir és Lábár Jenő után , franciából fordította Egressi B. •704 Tulajdonos: S Nagy Ignác özvegye PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA EGYETEM-UTCA. TAKARÉK PÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ

Next