Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-07-23 / 166. szám
meglépést, mit nekünk egy magyar kép és egy magyar mágnás okozott. Jauernig kávéháza falán egy kép függ, ez aláírással: „a megbüntetett kíváncsiság.“ Eszméjének komikuma nem igen szellemdús, egy huszár félig nyílt ajtónál lesi a szobában ülő lányt, míg a másik pajzán lányba, székre állva, a boldog leskelödöt nyakon önti. — ízlésünk mentségére be is kell vallanom , hogy nekünk nem is anyira a kép tetszett meg, mint a magyar aláírás, ez idegen helyen, mert a magyar ember távol földön minden kicsiségnek örül, mi hazájára emlékezteti. Jobban örültünk azonban mégis ama derék fiatal mágnásnak, kivel e napokban váratlanul találkozunk. Ez Wimmersperg Ferdinánd báró (Bonyhádról), ki nem rég Poroszországban egy szép majorátust örökölt, s most nejével itt közel lakik — Petterwitzben. A derék báró örült, hogy találkozott velünk , s azonnal sietett a gräfenbergi magyar könyvtár alapítói közé lépni; s átalában e szép vidék, jó emberek, s rendezett gazdasága sem feledtethetik el vele szülő honát, s visszakészül ismét szép Magyarországra, mert azt tartja, amit Petőfi: „Ila a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta.“ Vadnai Károly: Budapesti hirharang * Ő cs. k. Fensége, Albrecht Főherceget, Magyarország Főkormányzóját aug. 2-dikára várják Bécsbe, a helgolandi fürdőkből. * Szigeti, füredi vendégszerepléséből már megérkezett. A fürediek derék művészünket igen melegen fogadák, s azon este, midőn az ő emlékezetes, „Fricijét“ adta elő, egy emlékajándékkal lepték meg. * Úgy látszik közledünk ahoz, hogy a tudományok egyes szakait is orgánumok képviseljék. Hutirai Lukácsy Sándor kertészeti lapora kapott engedélyt. * Az idő hála isten borult,s réggé óta esik. Már most ne panaszkodjanak a lapok, hogy a városerdőt senki se öntözi. * Azon derék bulldog, mely a hatvani utca egyik háza előtt szokta vicsorgatni fogait a járókelőkre, s a mely ellen mi nem rég egy épületes vezércikket kanyarítottunk, nincs többé ; az az hogy meg van bizony, csak hogy megkoszorúzták a szájkosárral. Mondja aztán valaki, hogy a sajtónak nincs hatása ?! No már eztán a többi bulldog ellen is írogatunk, melyek a városban mindenfelé szájkosaratlanul mosolyognak az emberiségre. * Olcsóság. Nem azt akarjuk mondani, hogy „legolcsóbb“ lapjaink közt még egy „legislegolcsóbb“ keletkezik, hanem azt hogy a piacon tegnapelőtt 100 barackot adtak 2 krajcárért. * Siklóssy úr, elismeréssel találkozott vízgyógyintézetét Budán, részvények útján nagyobb alapon akarja folytatni. * Lesniewska Lujza k. a. jövő szerdán nyitja meg vendégszereplését a nemzeti színházban. Kaiser Ernsné assz. pedig — mint a ,,L. Bléban ovassuk, Parisba utazik. * Ajónak is van rosz oldala, mióta jó a mi kövezetünk, azóta omnibusz, comfortable , sőt a dunavizes talyiga is vágtat. Szóltunk tegnap az omninibuszok malheurjeiről, ma pedig azt jelenthetjük, hogy tegnapelőtt valami confortable egy kis gyermeken hajtott keresztül. Szerencsére a gyermekre nem csak a mamák, és a dajkák vigyáznak (?) hanem a jó isten is, s így a gyermeknek nem lett semmi baja . K aföldről igen sűrűn keresik az „első magyar átalánosan biztosító társulat“ részvényeit. Vigyázzunk, hogy el ne késsünk. * Az Anna-bálok tömege kiszorít egyes Anna-bálokat a maguk helyéről. Mondtuk már, hogy a lövészkert Annabálja augusztusban lesz, most pedig azt mondjuk, hogy a császárfürdői Anna-bál sem fog Anna napján tartatni, hanem rákövetkező szerdán. Vidék. * Maros-Vásárhely, jul. 13. A szám tán ominosus ? Nem tesz semmit, rá egy hóval ezelőtt a világ világnak maradott, levélsorozatomat se fogja nagy baj érni. Meg se kezdem M. Vásárhelyről, hanem egyenesen Nagy-Szebenről most épen megérkezett gyalog táviró tudósításokkal e sorokat; már ha erre azt találják mondani „más házánál szemes, magáénál vaksi“, az egy cseppet se genioz. Ha nem csalódom — már erről a gyalogposta feleljen — a Szabó igazgatása alatt álló aradi, tavai bécsi, most közelebbről temesvári színtársulat, Erdély cs. k. helytartóságától engedélyt nyert N. Szebenben dalmű előadásokat rendezhetni. A színházat Sz úr — mint hírlik — gratis kapja, azonkívül Szebenben maradásáig 500 pft segélypénzt is nyer. Az itten építendő színház ügyében — igaz — nem nagy zajt ütnek, de azért a szükséges tárgyalások illető helyeken folyamatban vannak; mig onnan minden le nem érkezik, mi legfeljebb egy két hó múlva bizonyosan meg lesz, addig úgy is kár lenne sebbel, lábbal, s rendkívüli garral vágtatni, s utoljára „hopp“on maradni, rendesen az üres szekér legjobban zörög, elvégre: Qui va piano...“ Ám azért a helyi színház mentői előbb fölépítése már annál inkább óhajtandó, miután a színi előadásokra eddigelé alkalmas volt egyetlen egy „Apolló“ termet, a gastronómiai művészetért fölbuzduló , de vendégek nagy bőségében felette szűkölködő jelen haszonbérlője ét, és teke, vulgo b i i jár teremmé, az egész két emeletes épületet „Einkehr - wirthshaus“zá változtatta át . Thalia! Bacchus ime téged is megbuktatott. Ebből folyólag és ennekutánra, bár remélhető szellemi szórakozások dolgában városunk jelenleg oly száraz, mint a rőzse, és ha vagy egy dühödt tourista időtöltés, s élvsóvár vétkes mulatság reményében útjában ejtené, úgy járna, mint aki Debrecenbe dohányért, Szegedre pipáért megyen. Váljon nem áll éppen megfordítva a viszony ? Egy két újdonságszálat mégis botanizáltam a saison morte kopár mezején. Lassan mondom, hogy a szó tovább terjedjen , azaz szánom, bánom, de meg nem állom, hogy ki ne pottyantsam Ugyan hol is van oly fehér hollóféle levelező, ki egy titkot őrizni képes lenne. Hatezer hölgy előbb teheti, de egy újságíró . . . soha. Titok és levelező! Ez a bonda, ce de richesses vagy megfordított dolog lenne. A titok egy levelező birtokában hasonlít az izzó vasra eresztett csepp vízhez, addig forog, sustorog, míg letáncol, vagy míg a hév megemészti. Azután valamint két gazda egy házban, két dudás egy csárdában együtt el nem fér, épen úgy nem állhatja egymást két levelező egy városban ; nem azért, mert az egyik a másik érdemét kétségbe vonni akarná, hanem azért, mert egyik a másik elől az újdonságokat kaparja el. Ezt mi levelezők úgy szoktuk nézni, mintha a falat kenyeret ragadnák ki szájunkból. Már hogy ezúttal vagy egy két kolléga — mert itt többen vagyunk — kenyér irigységre alkalmat ne szolgáltathasson, ki sütöm hevenyében, hogy Mentovich Ferenc, ki a helyi ev.ref.kollégiumban tanár, és az egész város környéke tisztelete tárgya, most épen egy nagyobb munkán, dolgozik, melynek címe „Báthori Zsigmond“; már most mindegy, ami szívemet nyomta, kipletykáltam, videant consules. Némi élénkségnek városunk még is örvend. A Báró Puffer öszpontosult dandára itt tartja most hadi gyakorlatait; ezeket megszemlélendő, e napokban várjuk herceg kormányzónk ide érkezését. Itt mulatása huzamos idejű lesz. Katonai dolgokról eszembe jut, hogy múlt hó 23-ka óta, a helyben állomásoló 24-ik sorezred fogházáról a fehér lobogó leng, ami nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük , hogy itt több ezer katona együtt van. E becses lapok bájos olvasónői tudják, hogy a crinoline szoknyákat a székely atyafiak rákfogómániának mondják. A helyt lévő lengyel dámák most megint a p a m e 1t a kalapot pomálé kupeljeknek keresztelték. Érdekes nyelvbúvárlati vitának szolgáltathat okot: várjon a magyar nyelv kölcsönözte é a kalapot a kupeljuchtól, vagy megfordítva a rusznyák kupeljuch a kalaptól veszi é eredetét. Befejezésül még egy valóságon alapuló történetet. Kolozsváron mulatott egyik ismerősöm, egy üresen ide menendő székely atyafival elvégezte , hogy Vásárhelyre vigye. A diplomatico-vecturái alku után fölpénz nem adódott. Az indulás órájában ott terem a székely , s mondja ismerősömnek „Sajnálom, de nem vihetem az urat, mert míg én itt valók, addig a fiam egy Kalavért vett föl.“ „Miféle az a Kalavér?“ „Hát én bizony nem tudom, ez a Kalavér olyan nagy Getár!“ (Guitarre). Csak ekkor értette meg a szegény utas, hogy a székely clavier-t, azaz zongorát akart mondani. Y. Z. 740 Nemzeti színház. * Júl. 22-kén: „Egy nő, ki az ablakon kiugrik“. Az előre hirdetett sz. tropeszi úrnő helyett, Tóth betegsége következtében, Törő Bálintné asszonyom lépett föl, ájuldozó phrázisok helyett egészséges életnézetekkel, kezében méreg helyett jó fejes káposztával És adta ezt az isten a mi egészségünkre , akik ezúttal egy cseppet sem panaszkodán , hogy a játékrend megváltozott. Nyílt posta. Szilágyi Lajos urnák. A későn tett megrendelés következtében azon számokkal nem szolgálhatunk. Y. Z. Marosvásárhely. Bizalom ? !.. anyi tanulmányunk csak van, hogy egy sorából megismerjük az embert. Azt hiszi, hogy ön ismeretlen előttünk . . . A küldeményért köszönet, igen érdekes perceket fog szerezni olvasóinknak. Turul. Úgy van. Önt illette. T. S. A zeneszerzeményt nem használhatjuk , ily melléklet az olvasók legnagyobb részére nézve értéktelen „Sirat engem a madár is.“ Meghajol érttem az ág is. Azon postahivatalnok úr óhajtását, ki tőlük tiszteletpéldányt kíván eszközök gyűjtéséért, szívesen teljesitjük, ha címének uj beküldése által nekünk ezt lehetővé teszi. Vattára. Holnap magánlevelet küldünk. MA ADATIK: Notre- dantei toronyőr. Dráma 6 felv. Hugo Viktor után irta Birchpfeiffer Karolina. Fordította Fáncsi L. Tulajdonos: Nagy Inác 8*vegye. PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.