Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)

1857-07-23 / 166. szám

meglépést, mit nekünk egy magyar kép és egy magyar mágnás okozott. Jauernig kávéháza falán egy kép függ, ez aláírással: „a megbüntetett kíván­csiság.“ Eszméjének komikuma nem igen szellemdús,­­ egy huszár félig nyílt ajtónál lesi a szobában ülő lányt, míg a másik paj­zán lányba, székre állva, a boldog leskelödöt nyakon önti. — ízlésünk mentségére be is kell vallanom , hogy nekünk nem is anyira a kép tetszett meg, mint a magyar aláírás, ez ide­gen helyen, mert a magyar ember távol föl­dön minden kicsiségnek örül, mi hazájára emlékezteti. Jobban örültünk azonban mégis ama de­rék fiatal mágnásnak, kivel e napokban várat­­lanul találkozunk. Ez Wimmersperg Ferdinánd báró (Bonyhádról), ki nem rég Poroszország­ban egy szép majorátust örökölt, s most nejé­vel itt közel lakik — Petterwitzben. A derék báró örült, hogy találkozott ve­lünk , s azonnal sietett a gräfenbergi magyar könyvtár alapítói közé lépni; s átalában e szép vidék, jó emberek, s rendezett gazdasá­ga sem feledtethetik el vele szülő honát, s visszakészül ismét szép Magyarországra, mert azt tartja, a­mit Petőfi: „Ila a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta.“ Vadnai Károly: Budapesti hirharang * Ő cs. k. Fensége, Albrecht Fő­herceget, Magyarország Főkormányzóját aug. 2-dikára várják Bécsbe, a helgolandi für­dőkből. * Szigeti, füredi vendégszereplésé­ből már megérkezett. A fürediek derék mű­vészünket igen melegen fogadák, s azon este, midőn az ő emlékezetes, „Fricijét“ adta elő, egy emlékajándékkal lepték meg. * Úgy látszik közledünk ahoz, hogy a tudományok egyes szakait is orgánumok képviseljék. Hutirai Lukácsy Sándor kertészeti lapora kapott engedélyt. * Az idő hála isten borult,s réggé óta esik. Már most ne panaszkodjanak a la­pok, hogy a városerdőt senki se öntözi. * Azon derék bulldog, mely a hat­vani utca egyik háza előtt szokta vicsorgat­­ni fogait a járókelőkre, s a mely ellen mi nem rég egy épületes vezércikket kanyarítottunk, nincs többé ; az az hogy meg van bizony, csak hogy megkoszorúzták a szájkosárral. Mondja aztán valaki, hogy a sajtónak nincs hatása ?! No már eztán a többi bulldog ellen is íroga­tunk, melyek a városban mindenfelé szájko­­saratlanul mosolyognak az emberiségre. * Olcsóság. Nem azt akarjuk mon­dani, hogy „legolcsóbb“ lapjaink közt még egy „legislegolcsóbb“ keletkezik, hanem azt hogy a piacon tegnapelőtt 100 barackot adtak 2 krajcárért. * Siklóssy úr, elismeréssel talál­kozott vízgyógyintézetét Budán, részvények útján nagyobb alapon akarja folytatni. * Lesniewska Lujza k. a. jövő szerdán nyitja meg vendégszereplését a nem­zeti színházban. Kaiser­ Ernsné assz. pedig — mint a ,,L. Bléban ovassuk, Parisba utazik. * Ajónak is van rosz oldala, mióta jó a mi kövezetünk, azóta omnibusz, comfor­table , sőt a dunavizes talyiga is vágtat. Szól­tunk tegnap az omninibuszok malheurjeiről, ma pedig azt jelenthetjük, hogy tegnapelőtt valami confortable egy kis gyermeken hajtott keresztül. Szerencsére a gyermekre nem csak a mamák, és a dajkák vigyáznak (?) hanem a jó isten is, s így a gyermeknek nem lett semmi baja . K a­­­f­ö­l­d­ről igen sűrűn keresik az „első magyar átalánosan biztosító társulat“ részvényeit. Vigyázzunk, hogy el ne késsünk. * Az Anna-bálok tömege kiszorít egyes Anna-bálokat a maguk helyéről. Mond­tuk már, hogy a lövészkert Annabálja augusz­tusban lesz, most pedig azt mondjuk, hogy a császárfürdői Anna-bál sem fog Anna napján tartatni, hanem rákövetkező szerdán. Vidék. * Maros-Vásárhely, jul. 13. A szám tán ominosus ? Nem tesz semmit, rá egy hóval ezelőtt a világ világnak mara­dott, levélsorozatomat se fogja nagy baj érni. Meg se kezdem M. Vásárhelyről, hanem egyenesen Nagy-Szebenről most épen megér­kezett gyalog táviró tudósításokkal e sorokat; már ha erre azt találják mondani „más házá­nál szemes, magáénál vaksi“, az egy cseppet se geni­oz. Ha nem csalódom — már erről a gyalogposta feleljen — a Szabó igazgatása alatt álló aradi, tavai bécsi, most közelebbről temesvári színtársulat, Erdély cs. k. helytartó­ságától engedélyt nyert N. Szebenben dalmű előadásokat rendezhetni. A színházat Sz úr — mint hírlik — gra­tis kapja, azonkívül Szebenben maradásáig 500 pft segélypénzt is nyer. Az itten építendő színház ügyében — igaz — nem nagy zajt ütnek, de azért a szük­séges tárgyalások illető helyeken folyamat­ban vannak; mig onnan minden le nem érke­zik, mi legfeljebb egy két hó múlva bizonyo­san meg lesz, addig úgy is kár lenne sebbel, lábbal, s rendkívüli garral vágtatni, s utoljá­ra „hopp“on maradni, rendesen az üres sze­kér legjobban zörög, elvégre: Qui va piano...“ Ám azért a helyi színház mentői előbb fölépítése már annál inkább óhajtandó, miu­tán a színi előadásokra eddigelé alkalmas volt egyetlen egy „Apolló“ termet, a gastro­­nómiai művészetért fölbuzduló , de vendégek nagy bőségében felette szűkölködő jelen ha­szonbérlője ét­, és teke, vulgo b i­­ i j­á­r terem­mé, az egész két emeletes épületet „Einkehr - wirthshaus“zá változtatta át . Thalia! Bac­chus ime téged is megbuktatott. Ebből folyó­­lag és ennekutánra, bár remélhető szellemi szórakozások dolgában városunk jelenleg oly száraz, mint a rőzse, és ha vagy egy dühödt tourista időtöltés, s élvsóvár vétkes mulatság reményében útjában ejtené, úgy járna, mint a­ki Debrecenbe dohányért, Szegedre pipáért megyen. Váljon nem áll é­ppen megfordítva a viszony ? Egy két újdonságszálat még­is botani­­záltam a saison morte kopár mezején. Lassan mondom, hogy a szó tovább terjedjen , az­az szánom, bánom, de meg nem állom, hogy ki ne pottyantsam Ugyan hol is van oly fehér hollóféle levelező, ki egy titkot őrizni képes lenne. Hatezer hölgy előbb teheti, de egy új­ságíró . . . soha. Titok és levelező! Ez a bon­­da, ce de richesses vagy megfordított dolog lenne. A titok egy levelező birtokában hason­lít az izzó vasra eresztett csepp vízhez, addig forog, sustorog, míg letáncol, vagy míg a hév megemészti. Azután valamint két gazda egy házban, két dudás egy csárdában együtt el nem fér, épen úgy nem állhatja egymást két levelező egy városban ; nem azért, mert az egyik a másik érdemét kétségbe vonni akar­ná, hanem azért, mert egyik a másik elől az újdonságokat kaparja el. Ezt mi levelezők úgy szoktuk nézni, mintha a falat kenyeret ragadnák ki szájunkból. Már hogy ezúttal vagy egy két kolléga — mert itt többen vagyunk — kenyér irigységre alkalmat ne szolgáltat­hasson, ki sütöm hevenyében, hogy Mento­­vich Ferenc, ki a helyi ev.ref.kollégium­ban tanár, és az egész város környéke tiszte­lete tárgya, most épen egy nagyobb munkán, dolgozik, melynek címe „Báthori Zsigmond“; már most mindegy, ami szívemet nyomta, kipletykáltam, videant consules. Némi élénkségnek városunk még is ör­vend. A Báró Puffer öszpontosult dandára itt tartja most hadi gyakorlatait; ezeket meg­szemlélendő, e napokban várjuk herceg kor­mányzónk ide érkezését. Itt mulatása huza­­mos­ idejű lesz. Katonai dolgokról eszembe jut, hogy múlt hó 23-ka óta, a helyben állomásoló 24-ik sor­ezred fogházáról a fehér lobogó leng, a­mi nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük , hogy itt több ezer katona együtt van. E becses lapok bájos olvasónői tudják, hogy a crinoline szoknyákat a székely atya­fiak rákfogómániának mondják. A helyt lévő lengyel dámák most megint a p a m e 1t a ka­lapot pomálé kupeljeknek keresztel­ték. Érdekes nyelvbúvárlati vitának szolgál­tathat okot: várjon a magyar nyelv kölcsö­nözte é a kalapot a kupeljuch­tól, vagy megfordítva a rusznyák kupeljuch a kalaptól veszi é eredetét. Befejezésül még egy valóságon alapuló történetet. Kolozsváron mulatott egyik isme­rősöm, egy üresen ide menendő székely atyafi­val elvégezte , hogy Vásárhelyre vigye. A diplomatico-vecturái alku után fölpénz nem adódott. Az indulás órájában ott terem a szé­kely , s mondja ismerősömnek „Sajnálom, de nem vihetem az urat, mert míg é­n itt valók, addig a fiam egy Kalavért vett föl.“ „Mi­féle az a Kalavér?“ „Hát én bizony nem tudom, ez a Kalavér olyan nagy Getár!“ (Guitarre). Csak ekkor értette meg a szegény utas, hogy a székely clavier-t, az­az zongorát akart mondani. Y. Z. 740 Nemzeti színház. * Júl. 22-kén: „Egy nő, ki az ab­lakon kiugrik“. Az előre hirdetett sz. tropeszi úrnő he­lyett, Tóth betegsége következtében, Törő Bálintné asszonyom lépett föl, ájuldozó phrá­­zisok helyett egészséges életnézetekkel, ke­zében méreg helyett jó fejes káposztával És adta ezt az isten a mi egészségünkre , a­kik ezúttal egy cseppet sem panaszkodán , hogy a játékrend megváltozott. Nyílt posta. Szilágyi Lajos urnák. A későn tett megrendelés következtében azon számokkal nem szol­gálhatunk. Y. Z. Marosvásárhely. Bizalom ? !.. anyi tanulmányunk csak van, hogy egy sorából meg­ismerjük az embert. Azt hiszi, hogy ön ismeretlen előttünk . . . A küldeményért köszönet, igen érdekes perceket fog szerezni olvasóinknak. Turul. Úgy van. Önt illette. T. S. A zeneszerzeményt nem használhatjuk , ily melléklet az olvasók legnagyobb részére nézve ér­téktelen „Sirat engem a madár is.“ Meghajol érttem az ág is. Azon postahivatalnok úr óhajtását, ki tőlük tiszteletpéldányt kíván eszközök­ gyűjtésé­ért, szívesen teljesitjük, ha címének uj beküldése ál­tal nekünk ezt lehetővé teszi. Vattára. Holnap magánlevelet küldünk. MA ADATIK: Notre- dantei toronyőr. Dráma 6 felv. Hugo Viktor után irta Birch­pfeiffer Karolina. Fordította Fáncsi L. Tulajdonos: Nagy I­nác 8*vegye. PEST, 1857. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ.

Next