Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-03-09 / 55. szám

* Go­l3­man Friderika az „utólér­­b­etlen tücsök“ egy új vígjátékban lépett föl. Ezt nem a színpadon játszotta, hanem egy szatócs­boltban a „Máriahilf“en. A kedélyes pajzán színésznő látta, hogy ott egy kiskereskedés nagyon szegényül teng, s birtokosan segítni akart. Felöltözködött tehát „Mehlmesser Pepi“ (egy bécsi bohózat hősnője) jelmezébe, s be­­­ állt oda a portékákat árulni. Megtudva, hogy a kedves , elragadó, ün­nepelt Goszmann ott szatócskodik, minden bá­­mulója, tisztelője, imádója sietett oda, hogy valamit vegyen, s még olyan fiatal lovag is volt ki elragadtatásában egy iice lencséért 200 forintot fizetett. S mi jön az eredmény ? A kedves művésznő este 1700 pontnál na­gyobb összeget nyújta át, a hálálkodni alig biró szatócsnak. Ez volt aztán a kedves —• „jutalomjáték.“ Ez esetet a vendéglősök is kizsákmányol­ták, s este minden étlapon ott állt e név: „Gosz­­mann-gombóc“, olyan lisztből, melyet maga a kedves színésznő a Máriahilfi szatócs­boltban mért. Ez este boldog boldogtalan Goszmann­­gombócot evett, hogy a Goszmann-láz betegsé­géből más betegség is legyen. Minő mulatságos dolgok történnek a nap alatt. Nemzeti színház.­ ­ Marc. 8-kán : „Hausman­n h­a­n­g­­verseny­e.“ A jelen zenesaison uralkodó hangszere : a­­ gordonka. Alig hangzottak el Piatt­i szivigható dallamai, alig téve le e bűvös hangszert a szép reményű Luck Róza, már ismét egy iíj gordonkaművész költi föl bámulatunkat. Ez Hausmann György a londoni Covent gardeni színház első violoncei listája, kinek mai hangversenye csupán azért lehetett ily néptelen , mert jöttét nem előzte meg nagy zaj és rivalgó hír. Hausmann a maga nemében ép oly ki­tűnő, mint Piatti. Ez a mély érzések, Hausmann a játszi kedély zenésze. Mindkettő valóban játszik hangszerén , mert nekik a legnagyobb nehézség is csupa merő játék. A „felfödt hangok“ és „schweici ábránd“ igen kedves dallamos szerzemények, miket Hausmann bámulatos könnyedséggel és kristály tisztasággal játszott. A „magyar népdalokkal“ pedig valódi bravourt csinált, mert eddig idegen művész még nem igen bírta enyire elsajátítni azon nemzeties szellemet, mely e dalokat oly szé­pekké teszi. Nagy taps és éljenzés után egy részt is­mételnie kellett. E 11 inger, Erkel „Magyar dal“-át éneklő — szép, erőteljes, csengő hangon. Arany­vári Emília Campillival egy hatásos kettős táncot lejtett. A hangversenyt K­i­s­f­a­l­u­d­i Károly „Három egyszer­re“ vígjátéka előzte meg, melynek előadása kellőleg sikerült. Hát ily fellengő állításokra, miután évenkint nyolcvan kötet könyv-mellékletről álmodozott, s hat hónap alatt mindössze is egy vékony fü­zetet adott. De mi ezt mellőzzük. Mi mindössze is — saját érdekünkben és az igazság kedvéért, — csak az ellen tiltakozunk, mintha a Sz. Köz­löny a jelen szépirodalom központja lenne. Cáfolatul elég, ha saját lapunk idei ki­lenc heti tartalmát közöljük. Regény­e kilenc hét alatt, lapunk­ban kettő jelent meg: Pálffy Alberttól — „Az itélőmester le­ánya.“ Dumas-től — „Egy galamb története.“ (for­dítás.) Beszély tizenegy: Balázs Sándortól — Madame Szmink nö­vendékei. Degré Alajostól — Dús vőlegény. Győri Vilmostól — Lionardo da Vinci. Huszár Gyulától — Egy hősnő. Huszár Im­rétől — Abbék és még­sem abbék. Jókai Mórtól — Sylvester éjszakák. Kempelen Ritától — Csak grófné legyen. Paul de Rocktól — A tudomány bolondja. (fordítás ) Sulyovszkitól — Egy óra a paradicsomban. Szathmáry Károlytól — Egy tükör tör­ténete. Török Sándortól — Arthur. Vadnai Károlytól — Egy új Vénus. Költemény volt harminc. Berec Károlytól — Auto-da­fé. (Heinéből.) E bolond szerelmi farsang. (Heinéből.) Beöthy Zsigmon­dtól — Fájó szivem. Dalmady Győzőtől — Az új sir. Cser mélyítői — írok egy dalt. Ha az isten úgy akarja. Gyulai Páltól — Szeretnélek. Fáradt vagyok. Flórától — Azt álmodtam. Város. Hogyha múlandó. Lévai Józseftől — A lomb. (Arnaultból ) Lisznyai Kálmántól. — Zuleykáról. Myrza Shaft­yból. Magyaritól — Csillagvizsgáló. Nyilastól — Majd mikor mi. Pájer Antaltól — Gyermeki fájdalom. Petőfitől — Szeretlek. Sáltól — Sejtelem. Sárossy Gyulától — Csók és dal. Lendvai Márton sírjánál. Szász Károlytól — Tisza Domokos köl­teményeire. Légy büszke, büszke. Nyugtalanság. Elhinném. Szelesteytől — Petőfi Debrecenben Tari Kálmántól — Elváljunk hát. Vajda Jánostól — Keserű órában. V­i­d­á­t­ó­l — Nézd, nézd. Zalártól — A szomorú leány. Önálló tárcacikket adtunk negyvenegyet Győri Vilmostól — Mária Antoinette zon­gorája. Jókai — Lendvai fölött. Husz­á­r I­m­re — Dumas „költők, festészek és zenészekről.“ Scudo Rubinoteinról. Dumas-per. Bodenstedt regéje: „A tizenkettedik szek­rény titka.“ Marie: Az öltözködés művészete. Vándortól: Párisi levelek — I VII. Dumas „Fils naturelje.“ Egy kis fölvilágosítás. A „Szépirodalmi Közlöny“ közelebbi prog­­rammjában azt állítja magáról, hogy ..j­e- j­e­n szépirodalmunk k­ö­z­p­o­n­t­ja. Ez állítás­a mily dicséretes lenne, ha való volna, és oly jelentéktelenné válik az által, hogy ezt körülbelül mindegyik szépirodalmi lap meg­cáfolhatja. A Sz. Közlöny eddigi múltja nem ad­ja­ PEST, 1858. EMICSI GUSZTÁV Tulajdonos: Nagy Jonos özvegye. ____________________ KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ. 220 Girardin­i Milliomos leánya.“ Lablache Lajos: Egy tourista naplója. Gróf Telekiné — Spanyolországi levél. Tony­tói (egyik hires a magyar journalistától. Londoni levélfüzér — I—y. A királyi násznap Londonban. P­l­a­c­h­y t­ó­l — Műtárlatunk I. II. Székely Józseftől — Az amerikai sajtóról. Petőfi Debrecenben. Vadnai Károlytól — Rachel emléke. Rubinstein hangver­senye. I. II. III. Emeljük a drámai ze­­­nét. Lendvai fölött. I. II. Ira Aldridge: Bálok rajza. I­II. III. Luck Róza hangver­senye. Vas Gerebentől — Petőfi Debrecenben. Kilenc hét alatt közöltünk 50 érdekes vidéki levelet. Naponkint 12 — 15 fővárosi hirt,körülbelül ugyanenyi külföldi újdonságot és „vegyes“ ese­ményt. — A színháznak terjedelmes rovatot szentelünk, s helyzetünknél fogva az előadásról másnap azonnal referálhatunk. Képeket adtunk (a holnap szétküldendők­­kel) — kilencet, s Petőfi Debrecen­ben, Kempelen Rita arcképe, Ira Al­dridge mint Mungo, — Egressy, mint Dózsa György, s Lendvai a ravatalon bizonyosan kiválólag érdekelhetik a magyar közönséget, ha­bár a Sz. K. újdondá­sza azt a nevezetes fölfedezést tette, hogy a könyv és kép közt az a különbség létezik, mi az „isten és bálvány közt“ (Hah!) Némi röstelkedéssel számoltuk elő lapunk közelebbi tartalmát,nem akarván a közönséget hat hónapi tartalom még hosszabb leírásával untatni. Mi csak kilenchetit adtunk, s kérjük a Sz.Közlöny lovagias szerkesztőjét: tegye ugyan­ezt , s hasonlítsa össze a két lap tartalmát és mellékletét; s aztán maga ítélje el, van e joga ezek után lapjáról azt mondani, hogy a „jelen szépirodalom központja“, s van e joga magáról mint egyetlen tekintélyes lapról beszélni, melynek szükségességét a kö­zönség átalában érezi. Mi nekünk írtak Jókai, Pálffy, Degré, Vas Gereben, Gyulai, Sárossy, Szász­vár, Lévai, Székely, Szelestey, Szathmáry, Vadnai, Vajda, Lisznyai, és a többi ismert szépirodalmi baj­nokok ; ezenkívül a Hölgyfutár az egyetlen szépirodalmi napi­lap, de azért pirulás nélkül még magán körökben sem mernék lapunkat a szépirodalom központjának nevezni. Ily fitymáló állítások által különben sem mi, sem többi divatlaptársaink (Nővilág, Déli­báb , Divatcsarnok stb.) nem érezhetjük ma­gunkat megbántva , miután semmi sem nevet­ségesebb , mint a n­a­g­y szavak kis t­é­­nyek u­t­á­n. Ezt az egész fölvilágítást is csak azért írtuk,mert nem akarjuk, hogy egy magát tekin­télyesnek tartó lap ép olykor látlanul állíthasson valótlan dolgokat, mint a mily különös bátor­sággal terjeszté azon furcsa aesthetikai elve­ket, melyeket annak idejében a Pesti Napló elég nevetségesekké ten. Szer­k. MA ADATIK: Báthori Mária. Eredeti opera 3 felvonásban. Irta Egressy Ben­jámin, zenéjét szerzette Erkel Ferenc. A má­sodik felvonásban előfordulandó „Magyar tán­cot“ szerzette Tóth Soma, előadja Arany­vári Emilia és Tóth Soma.

Next