Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-10-18 / 124. szám
Budapest 10-dik évi folyam, 124. Kedd, október 18-án, 1859. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven , másodnapi szétküldéssel, évenként két nagy műlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési , és hirdetési díj ide utasítandó. közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Felelős szerkesztő és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Vidékre, és helyben egyiránt Egész évre . . . 17 új frí Félévre.....................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltélnek : egy hasikozott sorért 5 uikrabár fizetendő ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS A „HÖLGYFUTÁR“ október—decemberi folyamára. Ismét új évnegyed, ismét itt vagyunk a t. közönség előtt. A „Hölgyfutár“ jövő októberre negyvenedik évnegyedét kezdi meg, s ezután is a legnagyobb szépirodalmi lap marad, adván hetenkint hat tömött félévet, minden másodnapi szétküldéssel. Közlünk a jövő évnegyedben legalább két regényt, 10—15 novellát, s számos költeményt, kizelhetőleg oly íróktól, kiket munkásságukból a közönség már szeretni, becsülni tanult. Tárcánkban, megtartván eddigi rovatainkat, a műcikkeket, budapesti hírharangot, vidéket, külföldöt, vegyest, nemzeti színházat sat, igyekezünk minél tartalmasabbak, minél változatosabbak lenni. Műmellékletek tekintetében sem maradunk hátra, s e tekintetben csak a legközelebbi évnegyedre figyelmeztetjük az olvasókat , midőn egy nagy műlapot, egy drámát, két női munka és divattárt, s egy arcképet adtunk. Ily műmellékleteink jövőre se fognak hiányozni, s különösen a már is megkedvelt női munka és divattárt havonként rendesen folytatni fogjuk. Előfizetési díj október, november, és december helyben úgy, mint vidékre 5 új forint. A gyűjtők minden hat előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. A előfizetések ily cím alatt küldendők: a „HÖLGYFUTÁR" szerkesztőségének az egyetem mögött, szerb utca 5. sz. Pesten.“ Pest, sept. 8. 1859. A „Hölgyfutár szerkesztősége.“ De te benned hitem újra épült A mióta láttam könyedet, S megtaláltam a szivet, mely titkon küzd és szenved, és — mégis szeret. . . . Szerelemnek édes szenvedése! Fűzd örökre hozzá lelkemet! Te tudod, hogy nincs szív e földön, mely Az enyimnél forróbban szeret! Szelestey László: Azt hiszed tán... Azt hiszed tán, hogy nem is szeretlek, Mivel tőled oly távol vagyok , Én sötét lomb, árnyán a ligetnek, Te nap, mely az égbolton ragyog. .. Oh én félve futom a világot, Mit ér nekem az egész világ ? Kinek itten minden boldogsága: fájdalommal gondolhatni rád. S a szerelem csendes sóhajával Átlehelni hozzád lelkemet, 8 örömével, fájó bánatával Érted élni, érted halni meg. Azt hiszed tán, hogy nem is szeretlek , Mert ajkamra nem jött még panasz — Nekem élvem egy van e világon: A szerelem szenvedése az. Oh. e titkos édes szenvedés az , Melyért inkább megáldottalak, Melynek csendes tiszta forrásától Ragyogóbbá lesz a gondolat. Megutáltam egykor a világot: Hideg önzők itt az emberek, Titkos méreg lakja a virágot — A virághoz nyúlni sem merek ; EGY BUKOTT ZENÉSZ ÉLETE. (Tollrajzok a magyar zenész-életből.) Bartalus Istvántól. (Folytatás.) Ezután hoszasan értekezett jövő reményeiről. Ígérte, hogy megjobbul, kipótolja mit elmulasztott, mig lassan lassan elbeszélésére jővén, ekkép folytatá. Másnap, mint a számtartó mondá, hajnalban elindultunk. Rosz kedvem volt, mintha ítéletre vinnének, mégis örvendettem, hogy Polivka Muki meg nem előzött. — Ilyen a világ forgása. Dongódi Demeter — a számtartó, — kedélyes fiú volt. Igaz, hogy én akkor csak egy pár magyar szót tudtam, de Dongódi jól beszélt németül, s ezt, mint uraság volt inasának, tudnia is kellett. — Tehát elkezdtük a beszélgetést, azaz hogy Dongódi folyvást beszélt, én folyvást hallgattam. — Láttam nála néhány darab könyvet is ; mint mondá, magyar költők remekei, akkor nem értettem, most jól ismerem őket. — E versek közt Dongódi különösen dicsért egyet, mely így kezdődik : „Elcsúszott a lúd a jégen.“ Azt mondá Dongódi, hogy soha sem olvasott szebb és furcsább kifejezést ennél, magyarázta németül , hogy tudta, s én bámultam, hogy már mi szép lehet abban, ha egy lúd elcsúszik a jégen. —persze nem értettem a magyart, s ezért a költészetet nem foghattam föl; a híres „német fordító“ pedig akkor csak dajkája keblén mosolygott. Dongódi minden második szavában hallata, hogy „elcsúszott a lúd a jégen“, most szavalta, majd énekelte; mint mondá, dalt akar rá komponálni. — Hát tud ön komponálni? — kérdem csodálkozva. Dongódi szánó és lenéző tekintettel felelt. — És nem tetszik ismerni eddig kiadott műveimet. — Nincs szerencsém. — Sajnálom, de majd megajándékozom velük. A cigányok egész megyében játszák magyarjaimat. Most vittem egyet Pestre, reméltem hogy fuvort csinálok vele, s valamelyik divatlap kiadja arcképemet. — No, hisz ez megy , komponálni már tudok, csak muzsikálni nem tudok. Ezért kértem önt, hogy tanítson meg valamelyik hangszerre. A guitárre-nak igen sok a húrja, a zongorának még több billentyűje van, leginkább szeretném a hegedűt, csak elbánnék valahogy egy vonóval és négy húrral... továbbá ezen kívül a hangjegyeket is szeretném ismerni. . . de tudja ön, csak a hegedű hangjegyeit... a többivel nem törődöm. .. amazt is csak azért szeretném, hogy mikor valamit komponáltam , ne kelljen mindig Pestre jönöm, hogy itt valakinek elfütyöljem s leírassam.