Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-06-27 / 77. szám

­ M­iután az esztergomi megyeházat az adóhajtó katonák folyvást elfoglalva tartják, a megye erélyes alispánja Palkovics, az utcán sátort akar húzatni, melyben a megye ügyeit haladéktalanul végezhessék. f H­­­r szerint, Pesten az adó erőszakos behajtása elmarad. s Rozsnyón a honvédsegélyzésre fé­nyes bált adtak, melynek jövedelme az ötöd­­i­é­l­s­z­á­z forintot túlhaladja. f A kassai színházat 3 évre magyar színtársaságnak adták ki. f Z­a­l­á­b­ó­l írják, hogy b. Patheány Jenő — a megye egyik lelkes ifja — egy ma­gán véletlenül ejtett lövés folytán meghalt. f A horvát bán, egy bécsi lap szerit, készül leköszönni. A Magyarországgal való unió ügye a horvát országgyűlésen nem rosz­­szul áll.­­ Cegléd és Kecskemét közt a vaspá­lyán — írja a Sürgöny — f. hó 15-én egy drez­dai búzakereskedőtől elloptak 1000 darab ru­belt orosz bankjegyekben. A megkárosodott azonnal följelentő esetét az itteni városi főka­­pitányságnál, mely rögtön nyomozást indíttat­ván, csakhamar sikerült neki nem csak a tet­test kézre keríteni, hanem egyszersmind az eltolvajlott összeget is tulajdonosának vissza­szolgáltatni. Annál inkább örülünk ezen gyors­­eredményen, mert itt egy külföldinek nyílt al­kalma hatóságunk erélyéről meggyőződni. f Gróf Pálffy János a pesti honvéd­­segélyző egyletnek ezer forintot ajándékozott. f A P. N. egy pártolásra méltó fiatal fes­­tészről emlékezik, ki megrendeléseket folyvást elfogad. Neve: Fáy Albert. — Közelebb Teleki és Palóczyról festett nagy arcképeket, melyek a „Zrinyi“ kávéházban vannak kiál­lítva.­­ Csákváron ebó folytán Eszterházy gróf vadászkastélyát feltörték, s 12 történeti nevezetességű szarvas szarvat loptak el. A nemtelen kezek nem érzék, mily kegyeletes tárgyaktól fosztják meg a tulajdonost; pedig ezek oly állatok fejdiszeit képezék, miket ho­nunk nevezetes emberei ejtettek el; igy egyet a vadászatairól is hires Mátyás király, mási­kat­ Rákóczy Ferenc, harmadikat Kinizsy Pál. A tulajdonos gróf késznek nyilatkozott, igen szép jutalomban részesíteni azt, ki őt az elor­­zott tárgyak nyomára vezetné, s igy azok visz­­szanyerhetésében segítené. (S.ny.)­­ A prágai „Czas“-nak írják a horvát földről: Nem csodá hatni, ha a föld népe mit sem óhajt inkább, mint az egyesülést Magyar­­országgal. A fiumei területen egy község a városba akarja magát kebeleztetni, hogy an­nál könnyebben jusson a pesti országgyűlésbe. Szlavóniában is türelmetlenül néznek az unió elébe, s a szerbek nyíltan kimondák vélemé­nyüket az unió mellett. A vidékről folyvást csodás hírek érkeznek, a­melyek szerint a horvát követeket meggyilkolással fenyegetik, ha az egyesülés munkáját végre nem hajtják. Zágrábban ez érzületet még erősben is igye­keznek kifejezni, de legfontosabb , hogy Va­rasd megye merőben magyar érzelmű, és a szla­vóniai követek kimondták, hogy ha az egye­sülés nem sikerül, odahagyják az ország­gyűlést. Zsasskovszky Mari kisasszonyok, Uj­­f­a­l­v­y Mihály és B­e­r­k­ó Aladár urak. 2. „Magyar pásztorhangok“, Huber Ká­­rolytól, éneklé Hollósy L. Kornélia ur­hölgy,­ zongorán kiséri Erkel Gyula úr. 3. „Borúra derű“, magyar népdalokból, fu­volán előadja Szabó Ignác ur. 4. „Egyveleg“, Lucia olasz dalműből, har­monika és zongorára átírta L­i­c­k­i, előadják Zsasskovszky Mari kisasszony és Te­­­­b­i­s­z Ede ur. 5. „Ábránd“, az Alvajáró dallamaiból, zon­gorán előadja Paravicsényi Ernesztin kis­asszony. 6. „Honszeretet“,Vörösmartytól, sza­valja P­a­v­­­i­c­s­k­a Fanni k. a. 7. „Magándal,“ Linda dalműből, Doni­zettitől, énekli Hollósy L. Kornélia urhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula ur. 8. „ Viszonlátás“, szerző Stranszky, gor­donkán előadja Braun Keresztély ur, zongorán kiséri Braun Róza kisasszony. Második szakasz: 1. „Változatok“, B­e­l­i­z­á­r olasz dalműből, két zongorára szerző G­o­r­i­a, előadják Zsass­kovszky Mari kisasszony és T­e­b­i­s­z Ede ur. 2. „Népdalok“, Füredi és Egres­sy­­tö­l, énekli Hollósy L. Kornélia úrhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula ur. 3. „Honi emlékeim“, Székelytől,zongo­rán előadja Braun Róza kisasszony. 4. „Szavalat“, előadó Zalár József ur. 5. „Andalgó“, népies magyar, fuvolán elő­adja Pók György ur. 6. „Magándal“, Bánk-Bán dalműből, E­r­­k­e­l Ferenctől, énekli Hollós­y-L. Kornélia ur­­hölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula úr. Befeje­zésül a „Szózat“, énekli a gymnasiumi énekkar. Közönség nagyobb számmnál már nem is lehetett volna, mert megyei bizottmányi ülé­sünk is tegnap tartatván, a vidéki tisztviselők s bizottmányi tagok legnagyobb része szintén jelen volt. A szűnni nem akaró tapson kívül H­o­ll­ó­s­y Kornélia, s költőnk Zalán még egy-egy díszes koszorút is kaptak. Hollósy Kornéliának ezenkívül, a nőegylet nevében em­lékül egy ezüst serleg nyújtatott át előa­dás alatt az egylet elnöknője által, valamint Mindszenti Gedeonnak következő emlékkölte­ménye is kiosztatott a közönség között: Nagyot mersz, a művésznő ! mostan ; Bár millió szív hódol is neked, Bár egy Apollon égi lantja Sem szégyelhetné bűvös éneked ; Nagyot mersz , mert im megkísérted: Ha édesebben tudsz e hallani A jó apák s anyák szivéhez, Mint kisdedeik édes ajkai?! Ah te, te gyöngye az anyáknak! Tudod, a rebegő szó mint igéz, Mely fölfakad a kisded ajkán, S lecsordul onnét, mint a nyári méz ; Tudod, liliomhid az, a melyen járdál a szent szülői szeretet, S hol nem nyit be már egy világ sem, A gyermekszó még a szivbe vezet. Ám mégse félj, nemes művésznő! És ne remegjen ajkaid dala:­ Van, ki szebben szól, mint a kisded, S az : a kisdedek őrző angyala. Neki a menny kéné föl ajkát , ő a jótékonyság hangján beszél . . . Dalolj, dalolj spberák dalnője, Te kisdedek őrangyala levél! Zalár, kit a megye bizottmánya épen a hangverseny napján választott meg első al­jegyzőnek, s érdemei elismeréséért egyszers­mind főjegyzői címmel is fölruházott, „A váró“ című, s még eddig a közönség előtt ismeret­len költeményének elszavalásával a lehető leg­nagyobb és zajosabb tetszést aratá. Egerből, június 18. Nem hagyhatom említés nélkül azon mű­élvezetet, melyben tegnap a lyceaui nagy tere­mében városunk közönségét, az itt alakulandó kisdedóv­ó,s a szegények nőegy­leti pénztára javára tartott hangversenyben a szives közre­működők, különösen Hollósy Lonovics Kornélia elragadó éneke részesíték. A hangverseny műsorozata következő volt : Első szakasz: 1. „Rákóczy induló“, két zongorára 8 kézre átírta Berlioz, előadók V­a­v­r­i­k Sidonia, 615 Braun Keresztély úr gordonkája, leánya Braun Róza k. a. ügyes zongorajátéka kísére­tében, szintén leköté a műértők figyelmét. De ha el akarnák sorolni mind­azokat, kik csakugyan műelvet nyújtottak előadott darab­jaik által, akkor egyenként sorban kellene ki­emelnem a programaiban elősoroltak neveit­, mert kivétel nélkül mind megérdemelték a za­jos tetszést, melyben a nagyszámú közönség őket részelteté. Az estélyt sascoma zárá be a kaszinó te­remében, melyet a meghívott nőegylet, s a hangversenyben működő hölgyek koszorúja különösen kellemessé tettek. Táncoltunk éjfé­lig, s ekkor Zalár és Pavlitska Fáni­k­ a­ közkívánatra ismét melegen és érzéssel szava­lak el a hangversenyben előadott költeménye­ket. Ezután a nők szétoszlottak. Hogy a jó kedv és talpraesett hazafias toasztok sem hiá­nyoztak, fölösleges mondanom. A hangverseny összes tiszta jövedelme­ 600 forintra ment. Még csak a nőegyletnek szavazok köszö­netet, nem csak a most leírt hangversenyért, melyet csupán neki köszönhetünk , s köszön­het a város kisdedóvója, hanem azon gyöngéd figyelemért, melylyel hazánk első dal­művész­nőjének, (ki az egylet elnöknőjénél volt száll­va) körünkben töltött idejét kellemessé tenni igyekezett. Végre megemlítem a már három hete Lodi János igazgatása alatt, naponkint az Esz­­terházi téren felütött circusban működő olasz acrobatákat, kiket városunk közönsége szép számmal látogat, dacára annak, hogy Pisi An­­gela s Rieger Károly ügyes testgyakorlatait leszámítva, a többi nem egyéb vásári komé­diánál. Annál gyérebben látogatják azonban a piacon levő panorámát, mely szintén egy hete tengeti itten viszontagságteljes tételét. Bors. Bécsi hírek. "“Zaj a Reichsrat­h­ban. Smolkának a lengyel nemzetiségre jun. 19-én tartott beszéde nagy benyomást tön. Sm­olka nem hatásos szónok, de hangja szelíd s szivet talál, és egész személyisége oly méltóságteljes, s mégis oly szánalmat gerjesz­tő, hogy az ember azt hiszi, mikép egy nagy­hatalmától megfosztott fogoly­fejedelmet lát és hall. Úgy mint Smnolka ma beszélt, képzelem magamnak az oroszlány szívű Richardot, mi­dőn a német császárral szabadonbocsáttatása fölött alkudozott. Sm­olka úr után Rieger beszélt, ugyan­azon eszméket fejtegetve, ugyanazon kijelen­téseket téve pártjának szándékairól a szőnye­gen levő törvényjavaslatokat illetőleg. Csak­hogy Rieger úr azt, mit Sm­olka engesztelő s megnyerő hangon mondott, szokása szerint éles gúnynyal, öldöklő élccel mondotta, külö­nösen a germanizáló eszméket ostorozva. Az elnök őt is inti, maradjon a tárgy mellett. Rie­ger azt válaszolja, hogy ő is akarja pártjának nézpontjait fejtegetni s reméli, miszerint neki nem fognak kevesebb szólás­szabadságot en­gedni, mint az előtte való szónoknak engedte­tett. (A baloldal tetszését nyilvánítja) Rie­ger tehát folytatja beszédét s oly gúnyos tisztelettel szól az államm­iniszerrel, hogy az elnök­öt, bár Schmerling úr a szóló élcein maga is nevet, rendre utasítja. Rie­ger mentegetőd­­ik, hogy ő senkit sérteni nem akart és beszédét folytatva, a germanizálókat veszi elő.Egyenjogúságot kíván Csehországban a nemzetiségre nézve, békét akar ezen föltétel alatt, de egyszersmind elősorolja a vétkeket is, melyek az egyenjogúság elve ellen követ­­tetnek el. „Azt mondják ne­knk —■ így szól a többi közt —hogy a középiskolákban ném­etül kell oktatni, mert az egyetemeken ném­etül folynak az előadások. Igenis, de hisz épen ez

Next