Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-01-26 / 12. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 12 Szombat január 26-án 1861. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műlap,és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-KAz 1 Any az irodalom, társasélet, inűvészet, Felelős szerkesztő: TÓTH KÁUMÁN. tatába (ferenciek terén, 7-dik sz., földszint) küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 új frt. félévre........................9 „ „ Évnegyedre ... 5 „ „ Hirdetések Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő, és divat köréből. ■■T Teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. Az árva. A siron nincs kereszt. Miért is lenne ott. Hol emléket a szív , a szenvedés emel ? És nem szentebbek-e a gyermek könyei ? A hideg kő helyett, meleg, érző kebel. Oly nagy emlékül, mint e fájdalom. A Kárpát-hegy is csak kicsiny halom. Az őshajlék alól, mely atyja háza volt, kiűzve a fiú, a ház meg romban áll. Hol is keresne most magának jobb tanyát ? Ott vész és pusztulás.. . itt béke és halál. ... S kik földulák az ősi lakhelyet: Talán megtűrik itt a gyermeket ! A koronát viselt villámsujtotta cser kidőlt, s uj sarja most koldusbotot terem ! Ki ismerné föl a hatalmas ősi vért. Ezen gyámoltalan pityergő gyermeken ? Szellő susog ,... oh ! mint csóvál fejet, A sir virága, az — emlékezet ! Mint a beteg sóhaj, mely őszi köd gyanánt A földön elterül, s hogy lenne fergeteg : Nem tud felszállani, nem bir villámokat. Az árva lelke is ily gyönge, ily beteg ! Atyjának vére folyt e hantokon; Reá borul,... e föld vele rokon !... A föld-testvér porát csókjával hinti be ; S a meleg csók alatt föléled a halott... A sirgöröngyöket könyökkal áztatá, S a könyörön le a koporsóig hatott... S hol árva gyermek elhagyatva sir: A holtnak ad-e nyugalmat a sir ? Nincsen nyugalma, nincs ! Az éj óráiban Bolygó árnyék lebeg; — reszket, halvány a jég; — És a szellő, az éj álmatlan szelleme, Sóhajtva, nyögve szól: „elég volt már, elég! E földult föld a sirhalom felett Nem könyet óhajt, de munkás kezet. Nézd, ottan áll a rom!... ősidnek lakhelye; Épitsd föl szent falát, és jobb sorsod leszen. Hullasd a köny helyett veríték s véredet, És gaz helyett a föld gyümölcsöket terem. De mig te sírsz,... s a rom meg rom marad: Atyádnak nyugtot még a sir sem ad !“ Győrffy Gyula. — Ő hazájáért fog dicső halált halni, nem lenne méltó hogy éljen, nem tudnám őt soha többé szeretni, ha honárulás dijjáért elfogadná az életet. így szólt a lelkes hölgy,s szavai ujult bátorságot öntenek az ostrom folyama alatt kevés számra olvadt harcosokba. Midőn a bég tapasztala, hogy a Bebek György elfogatása által reá hárulhatandott hasznot férfias jellemű neje mindig meghiusitja, szép jutalom reményében Györgyöt a szultánhoz küldé Konstantinápolyba. IV. Épen negyedik esztendeje volt már, hogy Bebek György uram a Jedikulában ült, mialatt Ferdinánd király a hit nő esedezései következtében több ízben, — bár hasztalanul — sürgető elbocsáttatását Szolimánnál. Az ifjú Szapolyai János Zsigmond volt az időben ellenkirály Magyar- Erdélyországban, szép tehetségekkel megáldatott,de beteges, gyönge testalkatú fejedelem , Szolimánnak fogadott fia és kegyencze. Az 1565-ik év nyarán Gyulafehérváron találjuk fölemlített fejedelmet, épen most térvén vissza magyarországi hadjáratából. Az a búskomolyság, mely a fiatal királyfiú évek óta feltűnő volt, már tünedezni kezdett arczáról, látszott, hogy ha volt is valami bánata, már feledni kezdi azt, vagy talán egészen ki is épült már belőle. Békésy Gáspár uramnak vala ez köszönhető, ki az ifju fejedelem szivét, lelkét anyira eltölté, anyira fölvillanyozá a nagyratörekvés és dicsőség fényes eszméivel, hogy ezek miatt mindazokat elfeledő, mik felöl egykor azt hivé, hogy soha nem fogja feledhetni. Épen Blandrara uram, az udvari orvos és tanácsos lépett be a fölséghez, midőn a királyi palota kapuja előtt magas gyászos hölgy alak lent meg, mélyen lefátyolozott arccal, kisérve egy szép, nyílt tekintetű ifjútól. — Most már visszamehetsz Kálmán, — szóla a hölgy kísérőjéhez, köszönöm szívességed. * __ Te eltizesz körödből, midőn többé nincs reám szükséged, — válaszolá az fájdalmasan. — Igaztalan vagy Kálmán, — viszonzá ismét az ifjú hölgy, jez tehát ha úgy tetszik, s várakozz reám az előcsarnokban. Ezzel ismét elfogadván az ifjunak csak iimént elbocsátott karját, belépének a királyi palota kapuján,s egyenesen a fejedelmi lakosztály magas góthivezetű bejárata felé indulának. Az előcsarnokban egy hadapród , Kornizs Farkas ásitozott pár társával egyetemben, midőn felebbi személyeink a palota udvarára belépének. Kornizs Farkas, amint megpillantá az érkezőket, igen érdekelten ugrott föl, hihetőleg valamely más gyászos hölgyet, — ki más időben szintén meglátogatta a fejedelmet, — gyanítván. — Ha ama ismeretlen fiatal úr nem tartaná őt oly szorosan karjaira fűzve, azt kellene hinnem hogy Lázár Anna ő kegyelme, monda Kornizs az épen belépő Csukát Péterhez, ki akkoriban a királyi testőrök hadnagya volt. A hadnagy ur fürkésző tekintetet vete a közelgőkre, de aztán csakhamar levevén rólok vizsga szemeit, Kornizshoz fordulva válaszolá: A SZÁDVÁRI HŐSNŐK. — Történeti elbeszélés. — Ábrás Károlytól. (Folytatás.) Aztán levelet küldött ismét a bég, melyben férje megöletésével fenyegeté a hölgyet.