Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1862-05-20 / 60. szám
elvonásos színműve. — Jegyekről rendelkezhetni Medetz József (Váci-utca) és Ráth György (Városház-tér, a kegyesrendiek épületében) urak kereskedéseikben. Hisszük, hogy a közönség nagy számmal fog ez estén megjelenni. JPetőfi - társulat. *) Az első hasoncimű cikk megírása óta sok történt a nagy világon és a mi kis világunkban is. Meglehet, hogy e lapok t. olvasói e tekintetbeni hallgatásomat közönynyel, röstséggel, vagy más ilyesmivel vádolták, holott ép a dolgok változásában rejlik a hallgatás oka. No de hagyjuk az igazolást, mert a franciával egyetértve, „qui s’ excuse s’ accuse.“ Bebizonyult tény, hogy a szellemi nagyságok iránti kegyelet a nemzet erkölcsi fejlődésének bizonyítványa, és mi büszkén tekinthetünk jövőnk felé, mert erkölcsi, vagy, ha jobban hangzik szellemi alapunk, melyről dacolunk a mostoha viszonyokkal, biztosítékul szolgál, hogy a célpont, mely felé törekszünk, diadallal koszorúzza adja törekvéseinket. Ezen célpont a szellemi tökély. De valamint a lélek a testtel, úgy a szellem az anyaggal szoros kapcsolatban áll, igen természetes tehát hogy az élet e két főalkatrésze egyaránt igényli a táplálékot, nehogy az egyiknek elsatnyulása a másiknak tespedését vagy végenyésztét idézze elő. Első cikkemben kifejtettem azon szempontot , melyből néhány szó kiindult, midőn irodalmunk, nevezetesen pedig szépirodalmunk emelésére Petőfi - társulatot indítványozott és kebeléből néhány írót fel is kért, hogy az alapszabályokat kidolgozzák. Tudtunkkal néhányan hozzá is fogtak a munkálathoz, midőn időközben az írói segélyegylet megalakult. Ez változtatott a dolgon. Miért ? kérdi egy némelyik. Igen egyszerűen azért, mert az illetők nem véltek jobban megfelelni feladatuknak, mint ha indítványba hozzák, hogy az írói segélyegylet „Petőfi“ nevet viseljen. Nem képzelünk embert, nevezetesen magyar embert, aki örömmel ne látná azt, hogy az a társulat, amely az irodalom embereinek sorsát némileg enyhíteni tűzte ki céljául, a felejthetlen nagy költő nevét viseli És ez anyival könnyebben történhetik meg, mivel csak a név változik, de a társulat és ennek nemes célja ugyanaz marad. Mi csak védszentet óhajtunk azon zászlóra, mely menhelyet nyújtson az irodalom elaggott bajnokainak, de a zászló maradjon ugyanaz. Sokan ugyan azt mondhatják hogy maga az „írói“ cím is megfelel a zászló magasztosságának. Nem tagadjuk, de már egy ízben kifejtettük, hogy miként a lélek vallásában a védszentek képezik a közvetítőt emberi gyarlóság és isteni megfoghatatlanság között, úgy a szellem templomában a védszentek csak növelik a múzsák iránti kegyeletet. Nekünk sok, nagyon sok kifogásunk volna ugyan az irói segédegylet alapszabályainak egyes pontja ellen, de minthogy a viszonyok szorosan tiltják, hogy most módosításokat tegyünk, illetőleg indítványozzunk, mi őszintén örülünk, az egylet létének és reményünket azon lelkes hazafiakba helyezzük , kik az egyesület élén hivatva vannak, hogy az ige megtestesítésében a téllhibákat kiigazítják; de anyit még a mostani viszonyok is megengednek hogy az ÍRÓI SEGÉLYEGYLETET „PETŐFI TÁRSULAT“-nak kereszteljük. Igaz, hogy az irói segélyegyletnek fela *) Az eszme ajánlatosságánál fogva, — mi is közöljük. Szerk. 479 data egyes írókat, vagy azoknak özvegyeit és árváit anyagilag támogatni, mig a „Petőfitársulat“-nak feladata lenne az összes szépirodalom emelését előmozdítani, és így legalább látszólag az irány különböző. De csakis látszólag, mert lényegileg nagyon is szoros kapcsolatban vannak, amit jövőre be is fogunk bizonyítani. Rózsaági. Vidéki levelezések. Rima-Szombat, május 12-én. Nem csekély bátorságnak adja jelét az, ki e helyről s az itteni eseményekről hízelgés és minden szép égetés nélkül akar szólani. Mert hol a levelezőkre oly vadászatot intéznek, mint minő közelebb itt előfordult, ott kell, hogy a költő szavai szerint „hármas érccel legyen keble övezve“ annak, ki az igazat ki akarja mondani. Ezzel egyébiránt nem azt akarom kifejezni, mintha helyeselném a ma híressé vált levelező sorait. Jól tudom én, hogy a műkedvelőket kiméllyel s elnézéssel kell bírálni. Jól tudom, hogy a műkedvelők nem hivatásból, hanem csak keblők nemes sugallatát követve fáradnak és tesznek. Azonban azt is tudom, hogy a műkedvelőknek — ha lelkiismeretesen meg akarnak felelni e nevezetnek — kötelességük elkövetni mindent, mi az előadásokat élvezetessé, vonzóvá s a közönség pártolására teljesen méltóvá teszi. Ezt pedig sikeresen elérni csak úgy lehet, ha a műkedvelők is igyekezendnek a színművészet terén mindinkább előhaladni. Ne irtózzanak tehát ők anyira a kritikától. A jó lélekkel s igazságosan irt kritika soha sem ártalmas, s mindig kedvező eredményt szokott előidézni. Bíráljunk tehát, csak ne túlszigorún ; bíráljunk, de oly modorban , hogy általa a közügyet legkevésbé se veszélyeztessük; szóval bíráljunk úgy, hogy az egyeseknek hibáit gyengéden s finomul feltárván, megjelöljük előttük az ösvényt, melyen a színművészetben fokonkint tökélyesülhetnek. Ez után haladva a műkedvelők tartósan biztositandják maguknak a közönség részvétét, s működésük oly kiapadhatlan kutforrás leend, melyből a szükölködők és jótékony intézetek mindenkor felsegélést nyerendhetnek. — De szóljunk az irói segély-egylet javára tartott f. hó 11-ki szinielőadásról. A „Tiszaháti libácskában.“ Dabsy Emma k. a meglepő ügyesen személyesíté Ágnest. Játékán sok kedveség ömlött el. Szerelmét, bánatát, fájdalmait sátalában az érzelmeket igen bűn tükrözteté vissza. Mozdulatai kevésbé sikerültek, különösen midőn a tette tett együgyű „libácskát“ játszó, túlzásba esett. Zabfalvin például oly sokszor fogdosá a legyet, és ime a legtőbbet — a „dongót“ mégis elfeledő kézhez keríteni. No de az ily kisebb tévedéseket nem is véve tekintetbe, mondhatjuk, hogy e műkedvelőnő egyik legtehetségesebb tagja s kiváló gyöngye társulatának. Dicsérettel kell említenünk „Jakab szolga“ játékát is, bár néhol kevésbé kellet volna nyersnek lennie. A báró és báróné magatartásukban kevés méltóság , szavalatukban csekély szabatosság.*) Mit mondjak Berkiről? Ő sem volt kielégítő. A „Nyolcadik pontban“ T. Jánosné úrhölgy, a legjobb akarat mellett sem tudó Santenis Júliából érdekes, vonzó alakot teremteni. De túlkövetelők nem akarunk lenni, s elismervén miszerint a szerep maga olyan, melyet Prielle Kornélia is csak nehezen bir hatásossá tenni; egy parányit sem vonunk el a tehetséges műkedvelőnő eddig szerzett babérjaiból. ■— Gy. P. k. a. Kopin Rózát elég élénkséggel, Cs. K. Gerárd Raoult kevesebb sikerrel állitá elénk. Anyival inkább kitűnt, anyival inkább hatásossá tudá tenni T. J. a féktelen szenvedélyű s vad természetű Dubreuilt. Különösen egyes jelenetei megleptek bennünket, s ha nem műkedvelőt bírálnánk, csakis azon észrevételt lehetne tennünk, miszerint a szoros egyöntetűség hiányzott játékában. Még egy pár mindkét, sőt az előbbeni előadásokban vonatkozó átalános megjegyzést bátorkodunk felhozni. A hölgyeket igen kérjük, válasszák öltözéküket nagyobb ízléssel, a férfiak pedig maszkírozzák magukat úgy, amint szerepük igényli. E két kellék szoros megtartása, vagy elhanyagolása rendkívüli hatást gyakorol az egész előadás menetére. Ez este csak a szobaleány öltözékes Jakab maszkírozása elégített ki bennünket. Végül meg kell jegyeznünk, miszerint az előadásoknak különösen társalgási oldala még soha sem volt kielégítő. A finom, salom modor helyett, még mindig szögletes mozdulatokkal találkozunk. Egyátalában többi csekély megjegyzéseinket is nem oly célból tevénk, hogy általa csak legkisebb elkedvetlenítést is idézzünk elő, sőt inkább szerencséseknek fogjuk érezni magunkat, ha az illetők annál nagyobb buzgalom s lelkesedéssel karolandják fel az ügyet. Mert jól tudjuk, miszerint a műkedvelőségnek a mellett, hogy sok szírkölködőnek enyhíti bajait és sok nemes cél elérését elősegíti, vannak még több más átalános érdekű következményei is. Nem csak hatással van az a hazafias szellem ébren tartására, s élénkíti a jelen nyomasztó kedély hangulatot; nemcsak segít lerombolni a társas körök közt fennálló válaszfalakat, hanem miveli a lelket, finomítja az ízlést s szelídíti az erkölcsöket. Pedig melyik hely az, hol van azon egyén, ki elmondhatná magáról, hogy mindezekben elérte már azon fokot, melyen túl emelkedni nem lehet? ** *) Majd meg jön az később. Szerk. Vidési gyorsfutár. * Miskolc közelében fekvő „Rák“ csárda mellett ápr. 28-án éjjel egy alföldi marhakereskedő három rabló által megtámadtatott. Pénzét nem akarván átadni, két lövéssel földre teríték s tüstént hozzá fogtak a kisebeléshez. Utasok révén azonban, a rablók megfutottak, de a kereskedő életéhez nincs remény. * A pécsi takarékpénztár a szekcsői leégettek felsegélésére 100 ftot utalványozott. * Csikszékből szomorúan írják, hogy nyomor és ínség miatt házaikat, hazájukat, odahagyni kényszerült gyergyói és csíki székelyeknek száma, kik egy év óta Moldovába bujdostak, meghaladja a 2000-et. Bécsi lake... * Most jönnek még csak napfényre ama szerencsétlen esetek, melyeket Kalab levélsikkasztásai által okozott. Egy jamnici tudorjelölt több ízben itt Bécsben lakó szüleinek az elmaradt havi pénzért, de választ nem kapván, kétségbeesetten főbelőtte magát. Rokonok, barátok és különösen a mélyen lesújtott szülők nem tudták kitalálni a gyászos eset okát. A gyászoló család csak most kapta kézhez az elsikkasztott leveleket, de az apának eddig nem volt anyi lelki ereje, hogy fia sorait elolvashassa, miket ha annak idején megkap megmentheti a haláltól! Viág-panoráma. * Paris. Párisban már oly varrógépeket készítenek, melyeknek megszerzése nem kerül többe, mint 20 frankba, s így kevesebbe jön. * Nem a minapi — „ts“ levelezőnk ? Szerk. **) **) Megbocsájt t. levelezőnk, hogy néhol bátorkodtunk a veres ceruzát is alkalmazni. Nem veszi rész néven ugye ? Szerk.