Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1862-01-14 / 6. szám
Budapest 13-dik évi folyam. 6. Kedd, január 14-én 1862. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy nap, és számos mísmelléke 11 e 1. Szerkesztőségi szállás : zöldkert-utca 6. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Enich Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Ideigl. felelős szerkesztő : SZOKOLY VIKTOR. Főmunkatárs : VADNAI KÁROLY. (frenciek terén, sz .földszint) küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujfrt. Félévre.................................9 „ Évnegyedre .... 5 . Hirdetések Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 5 ujkr. fizetendő. Előfizetési fölhívás a :HÖLGYFUTÁR“ 1862dik évi folyamára. (Id. szerk.: SZOKOLY VIKTOR. Főmunkatárs: VADNAI KÁROLY.) A „Hölgyfutár“ ezúttal már 13-ik évébe lép, szép kor egy lap életében, mely mi nálunk különösen a ritkaságok közé tartozik. Nem dicsekedésül hozzuk ezt föl, csak tájékozásul a jövőre, hogy a szerkesztőség ezután is megmarad a maga utján, mert múltját nem volt oka megbánni. A „Hölgyfutár“ szépirodalmi része mellett, — melyben legkedveltebb íróink dolgoznak, — a fősúlyt ezután is a lap tárcájára fektetjük, s ebben képviselve lesz minden, a mi a bel és külföldi irodalom, művészet és társasélet köréből a közönséget érdekli; a Hölgyfutár kényelmesen eszközölheti ezt, mert minden másodnap megjelenvén, terjedelmére nézve lapjaink közt legnagyobb. Képekre nézve ad a „Hölgyfutár“ minden hónapban egy divatvagy arcképet és félévenként egy-egy nagy műlapot, melyet most azért nem jelölünk ki, mert az idő érdekessége s kívánalmához képest fogjuk választani, e tekintetben előfizetőink kifejezendő óhajtásaira is figyelemmel lévén. Ezek után az előfizetni óhajtó közönséget csak arra kérjük, hogy a megrendeléseket, a címszalagok rendben tartása végett, — mielőbb szíveskedjék eszközölni. Előfizetési föltételek úgy mint eddig: egész évre 17 frt; félévre 9 frt; évnegyedre 5 frt. Pest, december 6-kán 1861. Emich Gusztáv, _______________________akadémiai nyomdász s a „Hölgyfutár“ kiadója. Lord Ullin leánya. (Campbell Tamás.) Bérconába fut a bajnok. „Rajta révész csónakot, Egy ezüst font üti markod, Ha a réven átjutok.“ ,Ki szállna ily förgetegben Lodiggle sötét tavára ?” — „Ulva sziget ural engem, S ez — Lord Ullin leánya. Együtt futunk három napja, Utánunk az üldözök; Hogy ha utolérne atyja, Vérem festné a mezőt. Lovászai közel járnak, Nyomdokunkat felfedik; „ S ki lesz védje szép arámnak , Ha kedvese elesik ?“ Igyen szól a béres bajnok ,Megyek uram , itt kezem ; Ám nem ezüst fényre hajlok, Ezt csak a vádért teszem. S istenemre vész ne érjem gyönyörű madarat ; Bárha forrong a viz mélye, Hajóm rajta áthalad — S mind hangosabb lesz a vihar, A rosz szellem úgy süvölt; Fény és derű mindütt kihal, Az ég sötét arcot ölt. De mig az ég mind borúsabb S mind vadabb lesz a vihar, Az üldözők száguldanak, S mind közelebb ér a zaj. „Oh csak gyorsan! — szól a lányka, Bárha vadul zúg a szél; Elér tán az ég villáma, De bősz atyám el nem ér.“ Száll a sajka, — vész mögötte, Viharos tó alatta; Emberi kéz hogy győzhetne ? Fölöttük ég viharja. S mig eveznek a vizeknek Már-már győző vészin át . Im Lord Ullin érkezik meg, — Nem dühöng most: jajt kiált. Látja lányát, vihar s széllel, Kétségbeesve küzd szegény, Segélyt könyörg egy kezével, Másika csügg kedvesen. „Oh ne tovább! — szól az öreg — A viharos vizeken! Megbocsátok, bird kedvesed, Vissza lányom, gyermekem!“ Az ár dagad , a partra csap , Visszatérni nem lehet, Elborítja lányát a hab — —■ És árván kesereg. Lehr Zsigmond. CSALÓDOTT SZIVEK. (Novella.) Vadnai Károlytól. (Vége.) Julia kalapját letéve leült egy székbe. Szép volt most is, csakhogy mosolytalan és halvány. . . Nem sokára egy fiatal parasztnő kisded gyerkőcöt vezetett a szobába. Julia örömremegve ugrott fel székéből, halvány arcát az öröm mosolya hullámza be, karjaiba véve a szép gyermeket, kinek oly szép fekete számai, piros arca, és szőke fürtéi voltak, kezeibe vette, elhalmozta csókjaival, kebléhez szokta, és sírva monda: — Édes szerencsétlen fiam !!! E pillanatban lépett be a földönfutó. . . Julia föltekintve fájdalma iszonynyá jegedt. És Gábor nem birt szólni a fájdalomról, a szerelem kitört tüze már mint ékteten láva nyomá szivét, hogy alig birt megdobbant tőle — Oh Julia ! Így kell e látnom önt! . ? A szegény nő gyermekére borulva kényezett és nem felelt. — Meg kell e tehát látnom, hogy jóslataim beteljesültek, ön csakugyan szomjazik a sivatagon, éhezik a hajtótörés között. . . Szegény szegény Julia! — Oh Gábor — Gábor — felelé a leány — önnek igaza volt... — Egész boldogsága egy napi álom volt nemde ? . .