Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1862-05-20 / 60. szám
nak a — semmiségbe? Hát az élclapok ? húzzon egyet rajuk Miska bácsi a legyintőjével, hadd halljuk, miféle variatiokat adna e legyintett — durr ? ! Verba et — opera. Ne bántsa azt a vörös „plajbászt“ szerk. ur, én, mint lehetett úgyis hisztam egyet, rozsdáspáncélban léptem föl hallgatásom után először, de higgye meg, tudok én szépen is beszélni! elválik jövőre, ludtollal írtam e sorokat, vegye tehát csak ludméregnek egyik közembere e rekedt kommandóját, hátha egy sincs a glédában, ki szavamra jobbra nézne ? Napoleon bg is mérgesen kezdte a senatusban, majd én is más tónusban kezdem ezután. Az a „Hugó Viki, Göthe, Börne (bár az oldaluk kitörnek) úgy megszálltak, hogy egész shott walteri unalmaságig vittem e bevezetést, de ezen átesve, majd csak megférünk valahogyan. A dicsőségnek is megvan a maga satyrája, én ezen kezdtem. Na csillagozza meg e helyet, ugyan ne fukarkodjék a dicséret osztogatásban, nem kerül sokjába, a „fekete csillagok“ j ócska portéka. De mindenekelőtt tegye jóvá hibámat (nem a rosz írást értem, ez élvezet legyen osztatlanul az öné), hogy közelebbről. olvasóim pipa és pézsmás zsebkendő segélye nélkül olvashassák a cikkeket, melyek a német élet egyes részleteivel tüzetesebben fognak foglalkozni. Higgye meg, féltem a kezdettől, hanem azért is rontottam kapustól a házba, így ha megszidnak is becsületesen, legalább csak egyszer böjtölök. Itt vagyok ... üdvözlöm az uj házi urat és a régi ismerősöket . . . fúrja valami szép köszöntés az oldalamat, pompás eredeti gondolatok és ötletek füzére, de hagyjuk mindezt jobb napokban ! — Kisietek a szabadba, leülök kedvenc sziklámra, feléd irányul tekintetem kedves hazám, felétek kedves olvasók — és mit elmondani most nincs ideje, azt a Petőfi kópét kis béreseivel jó kedvemben — elfütyülöm. Tapsok és füttyökből sokat ért mai világban a magyar ember! Budapesti birharang *** Konstantinápolyban élő hazánkfia Kun Bertalan úr, ki ottani nemzeti emlékeink megmentése körül nem csekély érdemeket szerzett magának: elküldé a P. N.-nak a sztambuli és nikomédiai magyar síremlékek rajzait. E rajzok öt külön lapot foglalnak el; az első ábrázolja a galatai egykor jezsuita , most sz. Berna-templom oltárát, mely előtt a földön a talaj márványkockái között azon lapos márványlap látható, mely alatt II. Rákodi Ferenc fejedelmünk hamvai pihennek , még azon módon, a mint azokat oda 1735-ben Mikes Kelemen letétette. E márványlapon felül Rákodnak uralkodói zárt koronával díszes fejedelmi és családi címere (a hármas bércből kimelkedő, szétterjesztett szárnyú, jobbjában kardot, baljában kereket tartó turul) látható, alatta a már ismertetett felirattal: „Hic requiescit Franciscus II. Rákóci“ stb. Ugyane képen látható az oltártól jobbra egy ablak alatt a falba rakva azon márványtábla, mely a fejedelem anyjának Zrínyi Honának hamvait jelöli; feliratát (Hic requiescit ab heroicis laboribus virilis animi mulier sexus sui et saeculi gloria, fibi) már szintén közöttük volt a tél folytán. A második rajz a fejedelem sírját fedő márványlapnak részletes képét adja, míg a harmadik Tökölyi Imrének nikomédiai nyughelyét tünteti elénk ; ott terül az egyszerű fekete járványkőlap, mely egykori hires pártvezér okát hányatott tetemére borul; felette régi fák lombjai susognak, s hulló leveleikkel koszoruzzák meg az álmodó kurucvezér egyszerű sirhalmát. A kőlapon felül Tökölyi címere (a görbe kardot tartó koronás oroszlánok) látható, alatta a szintén ismertetett felirattal: „Hic requiescit ab heroicis laboribus celsiseimus Dinis Fuericus Thököli de Késmárk, Hungáriáé et Transsylvaniáé Princeps.“ stb. A rajz hátlapján maga a kőlap részletesen van ábrázolva. A negyedik kép a „Ferikköjü“ nevű halmon levő uj magyar sirtelket tünteti fel. Mindegyik sir mellett cyprus és szomorufűz. Az első sirszobor: tört oszlop, mely magyar és latin felirattal van ellátva, mig a második emlék azon cararrai márványból gyönyörűen faragott címeres, urnaszerű régi síremlék, melyet a perui temetőben hibásan Rákóciénak tartottak, s melynek átszállításáról s az alatta lelt csontvázról legutóbbi tárca-közleményünkben bővebben emlékeztünk. Ez emlék oldalain levő címerek nem a Rákóci-családéi; egyikben egy sas és kereszt látható. Feliratos része e sírkőnek — mint tudjuk — elveszett; nagyon jó gondolat volt az új temető rendezőitől e kőfedél helyére az urna üregébe virágokat ültetni, melyek az emléknek költői érdekességet kölcsönöznek ; e sir mellett jobbról feküsznek aztán „Ambrosius Lang de Langenthal“-nak, Rákóci udvari orvosának és udvari tanácsosának hamvai. *** A katonai törvényszék által Pompéry Jánosra kimondott 4 havi fogságot a másod folyamodású bíróság is megerősítette, minélfogva a „Magyarország“ szerkesztője múlt pénteken már megkezdő fogsága idejének kitöltését. A nevezett lap kiadójára nézve az 1000 forint pénzbírsági ítélet érvényben tartatván fogsági büntetése nyolc napra szállíttatott le. *** Tóth Gáspár érdemdús polgártársunk , kinek nevével a nyilvánosság terén többször találkoztunk, és aki Kostyál Ádám magyar szabó mesterrel az első volt, ki a magyar viseletét a közéletben is honfiúi buzgalommal mozdította elő, múlt pénteken meghalt. Kedélyére és ez által egészségére is maradandón emésztő benyomást tett azon bántalom, melyet épen az alkotmányos idő fejleményei közt, mikben ő maga is tevékeny részt vett, ifjabb polgártársai részéről szenvedni volt kénytelen. Ő szívesen bobta arra a feledés fátyolát, de szive sebezve maradt utósó percig. *** A kertészeti egylet, melynek tagjai az utóbbi időkben ismét elkövetnek mindent, hogy az felvirágozzék, ennek bizonyítványát akarják adni azáltal, hogy a lóverseny ideje alatt virágkiállítást szándékoznak rendezni. *** A magyar földhitelbank ügye a múlt napokban már igen kedvező elhaladást tett valósulása felé. Remélik, hogy eme intézvény, amely gazdászatunk és hazai iparunk érdekét nagyban előmozdítandja, közelebb szentesítést nyerend. *** A Libasinszky féle házban levő sok jó- és rész napot látott kávéterem, mely egykor anyi lelkesedett irodalmi és politikai szócsatározás szinhelyelye volt, most Botz Károly által új díszben nyittatott meg. Megvan az uj fény, de eltűnt az egykori zaj. *** Az Orcy kert csendes fasorai, szendergő bokrai és elhagyott ösvényei maholnap új életre ébrednek, ha valósulni talál azon terv, hogy ide a ferenciek teréről rendes társaskocsijáratok fognak szerveztetni. Eddig hiába hangzott ott a mélázó diák ajkáról a „Cserebogár sárga cserebogár“ de senki sem felelt rá, hogy majd mikor lesz nyár. *** A pesti bérkocsisok közöl azokat, akik vigyázatlanul hajtottak, vagy a tarifa ellen vétettek lutriba tették és ezek a számok jöttek ki : 40, 56, 92 és 145. kis hijja, hogy „25“ es quinternó nem lett. *** A sváb hegy egyik legmagasb orma Emich Gusztáv ur telkén Széchenyi gránit emlékével diszittetett. A 05 mázsányi emléken e felirat olvasható: „Széchenyi hegy 1860. május 20.“ Ekkor ment végbe t. i. a sváb hegynek Széchenyi hegygyé lett keresztelése. A Gerenday Ant. által készített emlék árának felét, valamint a fölszállítás és fölállítás költségeit is Emich Gusztáv úr volt szives elvállalni. *** Boz Dickens legújabb „Nagy remények“ című regényét Bodor Károly fordítása után Engel és Mandela fogja kiadni. Előfizetés 2 forint. Aki az angol regény előnyeit meg akarja ismerni az Boz művénél alig választhatna jobb olvasmányt. *** Pár nap előtt rajzoltattunk le Kuzmik és Monaszterki urak divattárában egy pompás magyar menyasszonyi öltözéket, mely legközelebbi divatképünk leend. *** A Lonbardok első keresztes hadjárata címe egy operának, mely múlt héten a városi színházban először adatott. Zenéjét maestro Verdi írta. Mondjuk a közönségnél kevesebb lármát csinált, mint a színpadon. *** Kecskeméthy Aurél új röpiratából vállalkozó könyvárusunk Rath Mór 1400 példányt vett át, két harmadrészét kézpénz fizetés mellett. E könyvnek kiválókép érdekes cikkei az Esztergomi értekezlet; a megyei és képviseleti rendszer fény és árnyoldalainak párhuzama; és gr. Teleki László halála. *** Közelebb egy chinai tánctársaság érkezik fővárosunkba. Mondjuk egy chinai Pe pi ta is van vele. Képzelhető, hogy kis láb dolgában e chinai táncosnők minden eddig látottakon túltesznek. Fölteszszük, hogy a chinai szent birodalombeli táncosnőknél nem kellene kérdeznünk : „en quoi saint, enquoi chinoise.“ *** A tervezett két vonat Bécsből Páris és Londonba, csakugyan létesül. A vállalkozók most adták ki a trendjöket. Kiviláglik abból, hogy az illető pályák a vállalatnak az oda- és visszautazásra 50 pcent díjmérséklést engedtek. Európa legnagyobb szállodája a „Grand hotel du Louvre“ Párisban, hasonlókép 30 percent ármérséklést ajánlott az ausztriai utasoknak; nem különben cselekedtek a „The London Pavillon“ nagyszerű vendéglő vállalkozói is a akik a vendégeket a londoni city legelső szállodáiba fogják elhelyezni. A table d’hote egy étteremben fog történni, ezer terítékre. Kiemelendő főkép, hogy pünkösd hétfőn egy különvonat megy st. Cloud és Versaillesba, s ott a villás reggeli, emitt a díszében szabad ég alatt fog végbemenni. B. Mecséry rendőrminister úr megengedte, hogy az összes útleveleket két nappal előbb küldik Salzburgba, hol a vonat megérkeztekor láttamozva lesznek, és nem lesz szükséges időzni. A résztvevőktől befolyó pénzeket a Stametz-Mayer bankház veszi át s ez fizeti a vasút igazgatóságot és a többit. A vállalkozók által kötött szerződések Páris és Londonban, az Erzsébet-pálya pénztáránál mindenki által megtekinthetők. *** Viador (Kiss Gyula) előfizetést, illetőleg aláírást hirdet egy „Európai és hazai zsebkönyv“ című vállalatra, mely 25—30 év- nyi terjedelemben arcképekkel díszítve a magyar főrangú családok táblázatát, az európai uralkodók és kormányformák, pénznemek, fürdők, a magyarországi hivatalok és méltósok teljes jegyzékét sok más egyéb közhasznú adatokkal együtt tartalmazandja. Megrendelhető 3 írtért, megjelenik ez év második felében. *** Rózsaági Antal egy Gombostű hölgynaptárt fog szerkeszteni 1863-ra. Elegáns kiadásban magyar hölgyeknek való érdekes tartalommal. Tehetséges fiatal költőnk Bajza Jenő e napokban adta be a nemzeti színház birálóválasztmányához „Zách Felicián“ című drámáját. Hiszszük, mielőbb szilire kerülend. .* Holnap, f. hó 21-én a budai népszínházban, melyet Molnár úr ezestvére szives volt minden kárpótlás nélkül átengedni, a már néhányszor működött joghallgatók által műkedvelő előadás tartatik a „pesti m. k. egyetemi joghallgatókat segélyző egylet“ tőkéjének gyarapítására. Adatik: „A jó barátok“ Sardon 4 478