Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)

1862-05-20 / 60. szám

nak a — semmiségbe? Hát az élclapok ? húzzon egyet rajuk Miska bácsi a legyintőjé­­vel, hadd halljuk, miféle variatiokat adna e legyintett — d­u­r­r ? ! Verba et — opera. Ne bántsa azt a vörös „plajbászt“ szerk. ur, én­, mint lehetett úgyis hisztam egyet, rozsdáspáncélban léptem föl hallgatásom után először, de higgye meg, tudok én szépen is be­szélni! elválik jövőre, ludtollal írtam e soro­kat, vegye tehát csak lud­méregnek egyik köz­embere e rekedt kommandóját, hátha egy sincs a glédában, ki szavamra jobbra nézne ? Napoleon bg is mérgesen kezdte a senatusban, majd én is más tónusban kezdem ezután. Az a „Hugó Viki, Göthe, Börne (bár az oldaluk kitör­nek) úgy megszálltak, hogy egész shott wal­­teri unalmaságig vittem e bevezetést, de ezen átesve, majd csak megférünk valahogyan. A dicsőségnek is megvan a maga satyrája, én ezen kezdtem. Na csillagozza meg e helyet, ugyan ne fukarkodjék a dicséret osztogatás­ban, nem kerül sokjába, a „fekete csillagok“ j ócska portéka. De mindenekelőtt tegye jó­vá hibámat (nem a rosz írást értem, ez élvezet legyen osztatlanul az öné), hogy közelebbről­­. olvasóim pipa és pézsmás zsebkendő segé­lye nélkül olvashassák a cikkeket, melyek a német élet egyes részleteivel tüzetesebben fognak foglalkozni. Higgye meg, féltem a kez­dettől, hanem azért is rontottam kapustól a házba, így ha megszidnak is becsületesen, legalább csak egyszer böjtölök. Itt vagyok ... üdvözlöm az uj házi urat és a régi ismerősö­ket . . . fúrja valami szép köszöntés az olda­lamat, pompás eredeti gondolatok és ötletek füzére, de hagyjuk mindezt jobb napokban ! — Kisietek a szabadba, leülök kedvenc szik­lámra, feléd irányul tekintetem kedves hazám, felétek kedves olvasók — és mit elmondani most nincs ideje, azt a Petőfi kópé­t kis béreseivel jó kedvemben — elfütyülöm. Tapsok és füttyökből sokat ért mai világ­ban a magyar ember! Budapesti b­irh­arang *** Konstantinápolyban élő hazánkfia Kun Bertalan úr, ki ottani nemzeti emlékeink megmentése körül nem csekély érdemeket szerzett magának: elküldé a P. N.-nak a sztam­­buli és nikomédiai magyar síremlékek rajzait. E rajzok öt külön lapot foglalnak el; az első ábrázolja a galatai egykor jezsuita , most sz. Berna-templom oltárát, mely előtt a földön a talaj márványkockái között azon lapos már­ványlap látható, mely alatt II. Rákodi Ferenc fejedelmünk hamvai pihennek , még azon mó­don, a mint azokat oda 1735-ben Mikes Kele­men letétette. E márványlapon felül Rákodnak uralkodói zárt koronával díszes fejedelmi és családi címere (a hármas bércből kimelkedő, szétterjesztett szárnyú, jobbjában kardot, bal­jában kereket tartó turul) látható, alatta a már ismertetett felirattal: „Hic requiescit Franciscus II. Rákóci“ stb. Ugyane képen lát­ható az oltártól jobbra egy ablak alatt a falba rakva azon márványtábla, mely a fejedelem anyjának Zrínyi Honának hamvait jelöli; fel­iratát (Hic requiescit ab heroicis laboribus vi­­rilis animi mulier sexus sui et saeculi gloria,­ fi­bi) már szintén közöttük volt a tél folytán. A második rajz a fejedelem sírját fedő már­ványlapnak részletes képét adja, míg a har­madik Tökölyi Imrének nikomédiai nyughe­lyét tünteti elénk ; ott terül az egyszerű fekete járványkőlap, mely egykori hires pártvezér okát hányatott tetemére borul; felette régi fák lombjai susognak, s hulló leveleikkel ko­szoruzzák meg az álmodó kurucvezér egyszerű sirhalmát. A kőlapon felül Tökölyi címere (a görbe kardot tartó koronás oroszlánok) látható, alatta a szintén ismertetett felirattal: „Hic re­quiescit ab heroicis laboribus celsiseimus Dinis Fuericus Thököli de Késmárk, Hungáriáé et Transsylvaniáé Princeps.“ stb. A rajz hátlap­ján maga a kőlap részletesen van ábrázolva.­­ A negyedik kép a „Ferikköjü“ nevű hal­mon levő uj magyar sirtelket tünteti fel. Mind­egyik sir mellett cyprus és szomorufűz. Az első sirszobor: tört oszlop, mely magyar és latin felirattal van ellátva, mig a második em­lék azon cararrai márványból gyönyörűen fa­ragott címeres, urnaszerű régi síremlék, melyet a perui temetőben hibásan Rákóciénak tartot­tak, s melynek átszállításáról s az alatta lelt csontvázról legutóbbi tárca-közleményünkben bővebben emlékeztünk. Ez emlék oldalain le­vő címerek nem a Rákóci-családéi; egyikben egy sas és kereszt látható. Feliratos része e sírkőnek — mint tudjuk — elveszett; nagyon jó gondolat volt az új temető rendezőitől e kő­fedél helyére az urna üregébe virágokat ül­tetni, melyek az emléknek költői érdekességet kölcsönöznek ; e sir mellett jobbról fekü­sznek aztán „Ambrosius Lang de Langenthal“-nak, Rákóci udvari orvosának és udvari tanácso­sának hamvai. *** A katonai törvényszék által Pompéry Jánosra kimondott 4 havi fogságot a másod folyamodású bíróság is megerősítette, minél­fogva a „Magyarország“ szerkesztője múlt pénteken már megkezdő fogsága idejének kitöltését. A nevezett lap kiadójára nézve az 1000 forint pénzbírsági ítélet érvényben tar­tatván fogsági büntetése nyolc napra szállít­tatott le. *** Tóth Gáspár érdemdús polgártár­sunk , kinek nevével a nyilvánosság terén többször találkoztunk, és a­ki Kostyál Ádám magyar szabó mesterrel az első volt, ki a ma­gyar viseletét a közéletben is honfiúi buzga­lommal mozdította elő, múlt pénteken meghalt. Kedélyére és ez által egészségére is maradan­dón emésztő benyomást tett azon bántalom, melyet épen az alkotmányos idő fejleményei közt, mikben ő maga is tevékeny részt vett, if­jabb polgártársai részéről szenvedni volt kény­telen. Ő szívesen bob­ta arra a feledés fátyo­­lát, de szive sebezve maradt utósó percig. *** A kertészeti egylet, melynek tagjai az utóbbi időkben ismét elkövetnek mindent, hogy az felvirágozzék, ennek bizo­nyítványát akarják adni az­által, hogy a ló­verseny ideje alatt virágkiállítást szándékoz­nak rendezni. *** A magyar földhitelbank ügye a múlt napokban már igen kedvező el­­­haladást tett valósulása felé. Remélik, hogy eme intézvény, a­mely gazdászatunk és hazai iparunk érdekét nagyban előmozdítandja, kö­zelebb szentesítést nyerend. *** A Libasinszky féle házban levő sok jó- és rész napot látott kávéterem, mely egy­kor anyi lelkesedett irodalmi és politikai szó­csatározás szinhelyelye volt, most Botz Ká­roly által új díszben nyittatott meg. Megvan az uj fény, de eltűnt az egykori zaj. *** Az Orcy kert csendes fasorai, szen­dergő bokrai és elhagyott ösvényei maholnap új életre ébrednek, ha valósulni talál azon terv, hogy ide a ferenciek teréről rendes tár­­saskocsijáratok fognak szerveztetni. Eddig hiába hangzott ott a mélázó diák ajkáról a „Cserebogár sárga cserebogár“ de senki sem felelt rá, hogy majd mikor lesz nyár. *** A pesti bérkocsisok közöl azokat, a­kik vigyázatlanul hajtottak, vagy a tarifa el­len vétettek lutriba tették és ezek a számok jöttek ki : 40, 56, 92 és 145. kis hijja, hogy „25“ es quinternó nem lett. *** A s­v­á­b hegy egyik legmagasb orma Emich Gusztáv ur telkén Széchenyi grá­nit emlékével diszittetett. A 05 mázsányi em­léken e felirat olvasható: „Széchenyi hegy 1860. május 20.“ Ekkor ment végbe t. i. a sváb hegynek Széche­nyi hegygyé lett keresztelése. A Gerenday Ant. által készített emlék árának felét, valamint a fölszállítás és fölállítás költségeit is Emich Gusztáv úr volt szives elvállalni. *** Boz Dickens legújabb „Nagy re­­mények“ című regényét Bodor Károly fordí­tása után Engel és Mandela fogja kiadni. Elő­fizetés 2 forint. A­ki az angol regény előnyeit meg akarja ismerni az Boz művénél alig vá­laszthatna jobb olvasmányt. *** Pár nap előtt rajzoltattunk le Kuzmik és Monaszterki urak divattárában egy pompás magyar menyasszonyi öltözéket, mely legközelebbi divatképünk leend. *** A Lonbardok első keresztes had­­járata címe egy operának, mely múlt héten a városi színházban először adatott. Zenéjét maestro Verdi írta. Mondjuk a közönségnél kevesebb lármát csinált, mint a színpadon. *** Kecskeméthy Aurél új röpira­tából vállalkozó könyvárusunk Rath Mór 1400 példányt vett át, két harmadrészét kézpénz fizetés mellett. E könyvnek kiválókép érdekes cikkei az Esztergomi értekezlet; a megyei és képviseleti rendszer fény és árnyoldalainak párhuzama; és gr. Teleki László halála. *** Közelebb egy chinai tánc­társaság érkezik fővárosunkba. Mondjuk egy chinai P­e p­i t­a is van vele. Képzelhető, hogy kis láb dolgában e chinai táncosnők minden eddig látottakon túltesznek. Föltesz­­szük, hogy a chinai szent birodalombe­li táncosnőknél nem kellene kérdeznünk : „en quoi saint, enquoi chinoise.“ *** A tervezett k­é­t v­o­n­a­t Bécsből Páris és Londonba, csakugyan létesül. A vál­lalkozók most adták ki a trendjöket. Kivilág­lik abból, hogy az illető pályák a vállalatnak az oda- és visszautazásra 50 pcent díjmérsék­lést engedtek. Európa legnagyobb szállodája a „Grand hotel du Louvre“ Párisban, hasonló­kép 30 percent ármérséklést ajánlott az ausz­triai utasoknak; nem különben cselekedtek a „The London Pavillon“ nagyszerű vendéglő vállalkozói is a akik a vendégeket a londoni city legelső szállodáiba fogják elhelyezni. A table d’hote egy étteremben fog történni, ezer terí­tékre. Kiemelendő főkép, hogy pünkösd hétfőn egy különvonat megy st. Cloud és Versailles­­ba, s ott a villás reggeli, emitt a díszébe­n sza­bad ég alatt fog végbemenni. B. Mecséry ren­­dőrminister úr megengedte, hogy az összes­­ útleveleket két nappal előbb küldik Salzburg­ba, hol a vonat megérkeztekor láttamozva lesz­nek, és nem lesz szükséges időzni. A résztve­vőktől befolyó pénzeket a Stametz-Mayer bank­ház veszi át s ez fizeti a vasút igazgatóságot és a többit. A vállalkozók által kötött szerző­dések Páris és Londonban, az Erzsébet-pálya pénztáránál mindenki által megtekinthetők. *** Viador (Kiss Gyula) előfizetést, il­­­­letőleg aláírást hirdet egy „Európai és hazai zsebkönyv“ című vállalatra, mely 25—30 év-­­ nyi terjedelemben arcképekkel díszítve a ma­gyar főrangú családok táblázatát, az európai uralkodók és kormányformák, pénznemek, fürdők, a magyarországi hivatalok és méltó­sok teljes jegyzékét sok más egyéb közhasz­nú adatokkal együtt tartalmazandja. Megren­delhető 3 írtért, megjelenik ez év második fe­lében. *** Rózsaági Antal egy Gombostű hölgy­naptárt fog szerkeszteni 1863-ra. Elegáns ki­adásban magyar hölgyeknek való érdekes tar­talommal.­­ Tehetséges fiatal költőnk Bajza Jenő e napokban adta be a nemzeti színház birálóvá­­lasztmányához „Z­á­c­h F­e­l­i­c­i­á­n“ című drámáját. Hiszszük, mielőbb szilire kerülend. .* Holnap, f. hó 21-én a budai népszínház­ban, melyet Molnár úr ez­estvére szives volt minden kárpótlás nélkül átengedni, a már né­hányszor működött joghallgatók által műked­velő előadás tartatik a „pesti m. k. egyetemi joghallgatókat segélyző egylet“ tőkéjének gya­rapítására. Adatik: „A jó barátok“ Sardon 4 478

Next