Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)
1864-01-26 / 11. szám
XV. ÉVI FOLYAM. Fehérváriné a tekintélyes büszke hölgyek hűszemélyesitője. Az arcjáték túlságos használata azonban nála a hatásnak inkább hátrányára, mint előnyére történik. Zöldiné az agg szüzek s perlekedő nagynénék személyesitésében páratlan. Szöllösy Piroska eleven, vidor lánykák szerepkörében kedves szinpadi tünemény, kevesebb hatással működik az operettekben. Szakál Róza az utóbbi időkben nagy haladást tanusitott s jövendőbeni működése felől a legszebb reményeket tápláljuk. Timárné népszínművekben, úgymint operettekben, operákban, drámában hasznavehető tag, hogy azonban sem egyikben,sem másikban nem foglal el kitűnő helyet, épen ezen sokoldalúságnak rovandó fel. Rónainét még eddig nem láttuk, róla később részletesebben fogok szólani. Míg ekként minden nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy Reszler drámai társulata jó lábon áll, addig az operáról sajnálattal kell kijelentenünk, hogy igen gyenge. Helyét itten csak Reszler, Reszter és Mezei tölti be. Istvánt! Hóra szegletes játéka és iskolázatlan hangjával kevés hatást gyakorol a közönségre. A helyben állomásozó ezred tisztikara e hó 9-én táncvigalmat rendezett a „Fehér ló“ című vendéglőben, melynek célja volt, a város lakosságához való közlekedésre az első lépést megtenni. A meghívottak közül, miként hallottuk, csak kevesen jelentek meg. Országos vásárunk minden nagyobb élénkség nélkül folyt le, hangos szavakkal hirdetvén az országban mindenütt uralkodó pénzhiányt. Debrecen, január 20. 1864. Turul, líbli arany. — A magyar akadémia egy nagyszerű s uj alapitványnyal gazdagodott, melyet Strokay Lujza, Molnár Jánosné tett édes atyja, Strokay Antal akadémiai rendes tag emlékére. Az 1000 aranyból álló alapítvány kamataiból kétévenkint a legjobb jogi vagy államtudományi munka fog 100—100 aranynyal dijaztatni. Ennél szebb emléket se állíthatott volna az édes atyának! •— Arany Jánosnak legújabb s a m. t. akadémia által a Nádasdy-dijjal (100 arany) koszoruzott műve, „Buda halála,“ mely egy nagyobb műnek csak első részét képezi, Ráth Mórnál fog megjelenni, ki azért a koszoruzott költőnek 200 aranyat ígért! Egy szegény ember haláláért aligha adnának 300 aranyat! — Az akadémia ez idei nagygyűlésében rendes tagot senki, levelező tagokat pedig a következők választottak meg: Rózsay József, Schwarz Gyula, Greguss Gyula, Balogh Kálmán, Érkövy Adolf, Zsamár Vilmos, Kalkbrenner Károly, Hantken Miksa, Divald Adolf, Lenhossék József, Poor Imre, Korzán Gábor, külsőül Haidinger Vilmos, Kemény Gábor, Thaly Kálmán. Elhatároztatott továbbá, hogy Tóth Kálmán megválasztatását újabban felső helyre terjesztik. Az új tagok közül, mint a „M. S.“ közli, Thiers egyhangúlag választatott meg. A hazai tagok közös arányban legnagyobb többsége volt Lenhossék Józsefnek (25 szavazat 2 ellenében) ; legkisebb többsége Thaly Kálmánnak (17 szavazat 14 ellenében). —Az orvostan-hallgatókat segélyző egylet által rendezett bál 500 ft tiszta jövedelmet hozott. Tehát itt sem táncoltak ingyen! — Horváth Mihály, Genfben lakó jeles történetírónknak 1825-től 1848-ig terjedő történelme sajtó alatt van. A nyomtatási költséget gr. Károlyi Györgyné és több tudományt pártoló hazánkfia viseli. —■ A pesti szegény-leány-kiházasitó egylet 6 hét alatt 300 taggal szaporodott, s ma már 1200 tagja. Ugyan mikorra van meg a szükséges 1200 vőlegény? — Mint halljuk, a budai népszínház az „Ördög pilulái“-nak 50-dik előadatása után 8 napra ismét be fog záratni, mely idő alatt az új s szintén nagy látványossággal kiállított „Genoveva“ című operettéből tartják a próbákat. Reméljük, hogy erre az előadásra Bagó Márton úr is megjelenik, kinél már 10-dikszer nyomják újra „Ebben az esztendőben“ a Genoveva siralmas históriáját. A jó irányú s legnagyobb részttészeti lap, a „Kalauz“ szépirodalmi részének szerkesztését tehetséges ifjú írónk Horvai (Áldor Imre) vette át, s mint halljuk az „Új nemzedék“ tehetségesebb tagjai közül már többen felajánlották közreműködésüket. Ily irányú lapra, mint a „Kalauz“, már rég nagy szükség van irodalmunkban, de a közönség legnagyobb része még most sem akarja ezt belátni. — Az oly nagy megütközéssel fogadott hir, mintha Ilaynald, erdélyi püspök ő méltósága lemondott volna, hir szerint még nem bizonyos. Bárcsak sohase is lenne az! —« Miután nálunk a börze megnyílt, már az álhirekkel való speculátiók is elkezdődtek, így három kereskedőház hamis távsürgönyöket kapván Bécsből, 10,000 db. aranyat olcsón sietett eladni s mikor a valódi távirat megérkezett, akkor látták csak át, hogy az álhir nekik 2000 ftjukba került. Nos mit mond hozzá a rendőrség? mert az ily tény csalásnak is megjárja ám. — Minthogy az idő pár nap óta enyhülni kezd, a Duna jegét ezer meg ezer ember lepi el, kik órákig elmulatnak a korcsolyázók csúszkálok nézésében. Persze, hogy ahol ennyi ember összegyűl, ott aztán egy pár pereces, virslis, kucséber s mandolett-árus se hiányzik. — A Dunán nem csak szánok vannak melyeken a krajcárért a túlsó partra röpítik az embert, hanem olyan gyermekek is, kik esténként pár krajcárért égő lámpással kalauzolják az átjárókat. A műegylet kiváló választmánya két festményt ajánlott megvételre. Egyik Grebal K. „Nándorfehérvári menet“-je, a másik Kelter P. „Lichtenstein Máriája.“ Annak ára 30, ennek 120 ft. — Egyik lap azon hirt közli, hogy a városkapitányság a közelebbi napokban vizsgálatot fog tartani, ha váljon a mészárosok mértékei, melyeket az eladásnál használ —«2° 85 —• ELSŐ FÉLÉV. nak, megütik-e az igaz fontot. Szeretnék tudni, hogy kerül az ily hir a szerkesztőség irodájába s ha váljon kap-e valamit az illető újdondász azért, mert az ily szükségkép titkos lépéseket előre kitrombitálja, hogy aztán a mészárosok idejekorán eltakaríthassák láb alól a szokott mértéket ? Vidéki levelezés. Pozsony, jan. 21. 1864. A farsang derekán vagyunk, s valóban mit írhatnánk érdekesebbet, (mert érdekesképen nem történt) mint a bálok, táncvigalmak, színházról. Ez utóbbiról csak annyit, hogy Bulyovszkiné beköszöntött az új évvel, mint a művészet nemtője, s színfalaink rideg homályát, a közönség hideg jegét, az uralkodó nagy külső hideg dacára is felvillanyozta. A bálok sorát ezúttal a hajós-egylet néhány tagjai által rendezett nagy álarcos táncvigalom nyita meg a Redouteteremben e hó 7-kén. E bál az első bálok rendes balsorsát sem kerülhető ki, egészben annyiból, hogy látogatottabb lehet vala a jótékony cél és a kissé didergő garde de dames-ok érdekében is; azonban fényes és kedélyes volt, az itt lakozó vagy mulató főrangú családok mind személyesen részt venek és táncoltak is, ami álarcos vigalomban nem igen szokásos.Álarcosok, azaz a kiket e szó értelme alatt érteni szoktunk, — mert vala ott, mint bárhol másutt, elég, ki álcát hord —, gyéren voltak, sem öltözet sem szellemdússág által kitűnve, képviselve. A jövedelem 351 flottőn és a szükölködők számára el is küldetett. E hó 12-én a testgyakorlók testülete rendezett zárt körű bált a lövölde teremeiben, hol az előkelőbb polgári osztály vala leginkább képviselve. A táncosnők, kedves emlékül e kedélyes estére, a rendező urak jól talált fényképes arcképeit kapták. Jövő nap, azaz jan. 13-án tartatott a jogász urak által adott és rendezett zártkörű pompás bál, mely nem csak e rövid farsang fénypontját képezendi, hanem hosszú évek óta itt bálok közt a legszebbiknek mondható. 1846-ik év óta ez volt ismét az első bál, mely elődei jó hírét csak igazolta és nevelte. Az újabb, csak most a bálokba kerülő nemzedék, Terpsicore újoncai, csak anyjuk és nénjük által traditio alakban tudtak róla a jogász-bálokról. Óhajtjuk, hogy ezen bálok évenként, mint egykoron a hajdani jó időkben, a bálok repertoirja fénypontját képezik, és azok láncolatát ne szakaszsza félbe oly sötét, fájdalomban dúsgazdag, évtized mint a lefolyt, csak köny és keserűségben adózó. A háziaszszony tisztét Zichy Lipót grófnő teljesíté. A nagyszámú és bájos hölgykoszoru virágaiból, melyek itt egy gyönyörű füzért képeztek nem nevezünk egyeseket, mi mindig hálátlan feladat egy tudósítónak; különben, de gustibus non est disputandum. Mind szépek voltak, de szebbek lettek volna százszorta a szép magyar viseletben, mely csak itt-ott látszott, „mint levél, melyet elkap a forgószél.“ Jan. 16-án meg az