Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-06-01 / 43. szám

birodalmát, az actiumi ütközet után, a­ győze­delmes Octavianus, Roma hatalma alá hajtá. Hat­száz hetven esztendeig uralkodók Roma E­­gyiptom felett. — Ezen idő alatt a keresztyén Tall­ás oda is elhatott volt ugyan, de annak tisz­ta menyei világát a’ Nilus földe lakossainak for­ró éghajlatjoktól hevükt képzelődése, nem so­kára mysteriumok homály-leplével takará. — A’ Romai nagy birodalomnak kétfelé sza­kadása után, a’ hajdan erős Roma elfajult iva­déka, az erőteljes Szaraczén nép kalifájának, Omárnak ellent nem állatván, a’ macedóniai Hagy Sándor fényes és gazdag Alexandriáját, Omár fővezére, Amru tűz martalékjává teve, ’s egész Egyiptomot az arabs kalifa birtokába vetté. Négy­száz esztendőnél tovább rendületlen tartott az arabs uralkodás, ’s ez idő alatt Egyip­tom ege hol derült, hol borult. — Roma pél­dáját követve, az elpuhulás, elfajulás méreg-po­harát a’ hatalmas arabs kalifák is megkostolák, és mind alább alább sülyedvén, végre az utolsó kalifának tulajdon testörzö serge, mely szeld­­zsuki Törökökből állott, Togrul bey vezérlé­se alatt, az arabs uralkodásnak 1055-be véget vetett, ’s helyébe török szultáni despotism­ust ültetett. — Togru bey és az utánna következő szul­tánok alatt Egyiptom sorsa jobbra nem fordult. Szultán Nadzsmaddin, zsarnoksága nagyobb biztosítására a­ tizenharmadik században 12,000 vasárlott rabszolgákból (nagyobb részint Cser­keszek és kaptsa­ki Törökökből) testörző ser­­get állita­ fel maga számára. Ezen sereg , a' rab­szolga „memalik“ arabs nevezetéről, mamm­uk seregnek neveztetett, de kevés idő múlva a’ rabszolgából uralkodó lett. Nodzsmaddin ’s fén­yképpen az utánna következő zsarnok fösvény­sége ’s kegyetlensége, a’ marniuk serget álmá­ból felrázta, ’s 1254-ben szultán Turan-sáh, egy rabszolga boszszujának ’s nagyravágyásának Teres áldozatja lett. Ez idő óta 203 esztendeig nyögött a’ már külömben is elcsigázott Egyip­tom a’ marniuk szultánok alatt, kik nem örök­­ségi jognál, de szabad választásnál fogva jut­hattak uralkodáshoz. Buta zsarnokság vas pál­­czája, meggyilkolá minden csiráját azon jóllét­nek, mely a’ kalifák idejéből még megmarad­hatott. — A’ mamlukok a’ szomszéd Arabiát és Szy­­riát is gyakran feldúlván, végre I. S­z­el­im Tö­rök szultán 1519-ben, nagy táborával Egyiptom­ba bé­rontott, s a’ marmluk serget megvervén, 1519-b, szultánjokat Kairó egyik kapujára fela­kasztatta, Egyiptomot török tartománnyá tette, kormányzását egy basára vagy helytartóra bíz­ta, ’s hogy ennek hatalmát korlátok köztt tart­hassa, a marm­uk szultánok alatti oligarchiát,-a mi szerént 24 marmiuk h­ey­ek, vagy főnökök közzül választattak a’ megyék helytartói — to­vábbra is meghagyta. Ez annyit tett, mint fe­jetlenséget teremteni, mert a’ hatalomnak min­den egyensúly nélküli eldarabolása a’ basák és bejek között, czivakodásra, ellenségeskedésre adott alkalmat, ’s szinte 300 esztendeig szünte­len tartó belső viharok marczangollták Egyipto­mot, míg 1798-b. Korszika hőse Bonaparte, di­csőséget szomjazó franczia sergével, a’ vén Ni­lus partján megjelenvén, e­ letiport, elrongált országnak jövendőjét jobb irányba hozta. De a’ nagy munka végbe vitelére, a’ gondviselés, mely nemzetek ’s országok sorsát, noha többnyire felfoghatatlan úton, még is bölcsen intézi, Ma­cedóniából hiva ki még egyszer *­ egy fér­fit, ki Egyiptomnak, a’ hajdani nagyság elpusztult hazájának, új életet adjon! — szabad akaratjára bízván jót vagy roszszat tenni, ’s a’ szerént, mind a’ jelen mind az útó-világ háláját vagy át­kát megérdemelni! Ez a’ férje, a’ közelebbi i­­dőkben gyakran emlegetett, a’ világ figyelmét magára vonó Mohammed vagy Mehemed- A­li í­r— (­Folytatása következik.) Erdélyi fejedelem Apafi Mihály Két levele a* Székely nemzethez**) Michael Apafii Mei gratia Princeps Tranniae, partium regni Hunga­riae Dinis, Siculorum Comet. Generosi, Egregii et Nobiles, Agiles no­bis directi, salutem cum favore­nno. Elhittük értette eddig kegyelmetek , Istennek gondvise­léséből, és hatalmas Császárnak akaratjából, ez utolsó veszedelemre hanyatlott szegény ha­zának bajos gondviselése az ide gyülekezhetett státusoktól kedvünk ellen réánk bízatott, an­nak módja szerént állánk bé, kezünkbe fegy­ *) Czolzás Nagy Sándorra, ki a’ persa jármát Égyiptomról levette , ’­ a’ Ptolemaeosok arany idejé­nek első csillaga volt. **) Az első Csik, Gyergyó és Köszönő­székekhez, valamint Háromszékhez­­van intézve,­ a’ második csak Háromszékhez. — Mind a’ kettő eredetileg gróf K­e­­mény Sámuel gyűjteménnyében találtatik. --

Next