Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-10-19 / 84. szám
Waterlooi ütközet. (Végzet) Azonközben Gneisenau vitézi tűzzel s lidi élénkséggel űzte az ellenséget, s a Fracziák megvereltetését tökéletességre hajtott. A szaladok , az utánuok tóduló Piuszszusokas mindenünen hol- magokat bátorságban vélték s öszveszedni akarták, felverettek s nagy vesztséggel hová tovább mind inkább öszvezavaroltak. Csak Sambrenál mehettek annyira, hogy 7 ütközetben szenvedett veszteségeket megvizsglhassák. Wellington vesztesége 15,000 holtába ’s sebesekre ment, kik köztt a’ Jegnevezetesek vezérei voltak. A’ Pruszszusok vesztesége a’ körülmények állása s fordulásai szerént keesebb volt, ’s csak hét ezerre ment, többnyre Bülow sergéböl , noha az ellenségnek nagy krt okoztak. A Francziák ellenben holtakban, seesekben 36,0oo vesztettek, 15,000-n. fogságba estek ; ezen kívül 500 ágyújok sok puskapoos szekerek, mindenféle podgyászszal s hadikésületekkel terhelt számtalan társzekereikkel mondt zsákmányul. A’ megmaradott rész bomlott 60 portokban szaladott, alig volt még egy csont épségben, ’s csak nehány ágyút vihettek maikkal a’ Szambren keresztül. Napoleon eleinte Charleroynál akarta sergét a’ lehetőségig egybegyüjteni; de lehetetlennek látta s a távol fekvő Laon várossát határozta elszórt népe gülhelyéül; ő maga elsőbben Philippevillebe haladott, onnan pedig Pátisba. Marsai Groudyis két részsergével a’ Szambre bal partján a’ abbitől elvágva, elszakasztva ’s veszélyben lenni látszott; de miután Wawrenál 19 k. még Thelmanon győzedelmeskedett ’s Dyle vizén is keresztül ment, hallván Napoleon veszteségét akadály nélkül Namurba viszszavonúlt, s 2*k. a’ földsánczoktóli viszszavonúlása közben az őt keményen megtámadó Pirch nagyobb számú fergét győzedelmesen viszszaverte, és miután Pirch és Thielraann , ki hasonlóul Namur alá nyonult, parancsot kapott, hogy sietőleg Blücher után menjenek , annál könnyebben menekülhetett Grouchy a Szambre jobb partján Dinantbi és Givetbe, s azon törekedett, hogy kerülő titon Bethelen és Rheimson keresztül menvén, s tábor maradék részével egyesülhessen. A’ Francziák veszedelme a’ Szambreti túl mind rémitebb lett. A’ sok elbádjadott, éhes ’s részint sebesült szaladok ilyenséges állapotjokban zabolátlanságaikkal tulajdon hazájokban mindenütt félelmet terjesztettek s pusztítottak; az utakon s mezőkön a szükség svadság áldozatai tüntek fel mindenütt , megfosztott, megrongált házak, feldőlt szekerek, elhányt fegyverek, holttestek és haldoklók hevertek mindenszerte. Szemmel látott tanúk bizonyítják, kik a’ Francziáknak a’ lipcsei ütközet utáni hátrálásokat látták, hogy a belle alliancei veszteségük éppen oly irtóztató volt. Napoleon mint maga beszéli, személyesen nagy veszélyben forga. Midőn az Angolok a’ csatázás vége felé támadólag kezdének küzdeni, lovasságok egy része közel jőve azon helyhez, melyen Napoleon álla. Ez egy zászlóaljat vévén maga mellé, tüzet adatott, az angol lovasságra akart rohanni s meghalni, de Soult megragadá lova kantárát, kiáltván: ,,Nem ölik meg Felségedet, hanem elfogják.“ Így tudák a’császárt Drouot, Bertrand és Gourgaud vezérek a csatamezőröl eltávoztatni. Sokszor monda még szent Hanán is: ,,Vajha elestem volna Waterloonál !“ E’ csata elvesztését több hibának tulajdonítják. Napoleon maga két okot említ, amivel a’ lovas gránátosok ’s a’ tartalék, parancsa ’s tudta nélkül támadta meg az ellenséget ’s b) Grouchy vezér nem érkezik még, de Grouchy menthető, mert csak a’ csata napján esti 7 órakor kapá-meg Napoleon parancsát Zenowitz ezredes által. Az bizonyos, hogyha Grouchy Wawrétöl, hol 55,000 ember álla, idejében megérkezik, alig ha a' Francziák részén nem lett volna a szerencse, ’s kétségbe hozhatatlan, hogy a' Pruszszusok megérkezte nélkül az Angolok ’s németalföldiek teljesen legyőzettek volna, mert az egész franczia , 20,000 emberből álló hadtest még tűzben sem volt , ’s a’ már is viszszanyomott angol németalföldi haderőt egy csapással semmivé tette volna. A’csatát megelőzött napon Bourmont vezér őrnagy Napóleont elhagyá s az Angolokhoz mené által. A’ Francziáknak ily veszett állapotában, a’ heves ütközet erőlködései által elkeseritett Pruszszusok , boszszú s gyűlölet lángjával nyomúltak mind inkább inkább a’ végveszélyben forgó Francziák után, magok is mint győzedelmesek a’ meggyőzőtteket környező minden szükség ’s ínség nemeivel küszködve. A’ történetek kifejlődése győzőre’s meggyőzöttre nézve egyiránt veszélyes ’s ínséges sor-