Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-30 / 43. szám
bűntettet soha sem követett el. Átlátván, hogy a’ franczia tisztek elleni önkény teljes intézkedései Francziaországban néki sok ellenséget szerzendnek , a’ francziák megnyugtatására két fiát Placidust és Izsákot, nevelés végett Párizsba küldötte egy tiszttel, kinek utasításul adta, a’ franczia kormányt a’ közbékételenségröl felvilágositni, melyet a’ Santhonax tovább ottan maradása a’ szigeten okozott volna. A’ franczia directoriumhoz intézett tudósításában egyszersmind terjedelmesen előadta, mily nagy bizodalommal kelljen nékie a’ directorium iránt viseltetnie , hogy saját gyermekeit annak hatalmába adja, még pedig akkor, midőn az ellene támasztott panaszok hivségét némi kétségbe vonhatnák. ,,Jelenleg belső nyugtalanságokra semmi ok nincsen jegyzi meg tudósításában. „Saját személyes felelőségem alatt kezeskedem, hogy fekete atyáimfiai a törvénynek meghódolandnak,s Francziaországhoz hűek leendenek. Polgár igazgatók jó eredményekhez tartsatok számot, majd megfogjátok ismerni, hogy hasztalan biztattalak-e."( Toussaint magaviselete ’s nyilatkozata Párizsban közhelyeselést nyert. Ő Szent Domingó megszabaditójának neveztetett és a’ directorium néki egy gazdagon hímezett formaruhát küldött. Mind e’ mellett a’ franczia kormány nem bízott eléggé Toussaint hivségében, ’s azért Hédouville tábornokot mint fő parancsnokot Szent Domingóra küldötte, hogy a’ szerecsen dictator nagyravágyását fékezni megkísértse. De Hédouville sem mehetett többre mint megelőzői. Midőn egykor a’ hajóskapitány előtt Toussaint a’ főparancsnokság terheiről beszélt, amaz úgy nyilatkozott, hogy büszke lenne Toussaint parancsnokot Francziaországra vinni, miután Hedouvillet oda hozta. Toussaint rögtön felelt: Ön hajója nem elég nagy egy ily férfi számára mint én vagyok.“ — Hédouville nem sokára Európába viszszatért, ’s Toussaint Szent Domingon maradott. Két ellenség volt még legyőzendő, u. m. a’ mulatt vezérek, kik egy szerecsen dictator hatalmát nem szívelhetvén, ellene a’ mulattokat fellázasztották, és az angolok, kik a’ szigeten még némely pontokat bírtak. E’ két ellenségtől Toussaint a’ következőképpen szabadultmeg. Maitland angol tábornok, a’ szerecsen főparancsnokkal egyezkedni kivánt, mihelyt tisztán látta, hogy az angolok a’ szigeten többé nem tarthatják meg magukat. Hayti fővárossá levéltárában, az angolok által tett ajánlatoknak és indítványoknak egy másolata van, mint mondják, melyek szerint az angolok a’ szigetből kiköltözni, és Toussaint L’ Ouverturet Anglia által Hayti királyának megismertetni ígérik, ha ő Nagybritanniával kizáró kereskedési szerződésre lépik. Toussaint előrevigyázóbb volt, mint sem ezen ajánlatokat elsietve elfogadja ’s az angolok kívánatában megegyezzen ) de az angolok kiköltözését s az általok addig birt helyek átadását nem ellenzette, ’s legottan a’ fontosabb pontokat nagy pompával elfoglalta. Az angol sereg az út mellett kiállíttatott, egy katholikus pap a’ szentséggel Toussaint elejébe ment ’s egy pompás sátorban lakoma adatott. Az innepély után Toussaint az angol sergen szemlét tartott. — Egy látszik volt gondolatában , hogy ön magát hayti-i királynak tegye, mert közbocsánatot hirdetett, a’ földibirtokosokat birtokaikban megerősítette, mezei munkák szorgalmatos folytatását parancsolta, ’s hatalmát arra fordítván hogy a’ creolokat jogaikba viszszahelybeztesse, azokat mind megnyerte, így parancsolta ő, hogy az az előtti mezei rabszolgák, noha most szabadok, volt uraiknak még öt évig dolgozzanak, ’s meghatározta hogy a’ termék árának negyedrésze övék legyen. E’ rendelet kibocsátása után a’ szerecsenek oldalaikon függő fegyverrel, kezeikben kapával siettek a’ mezőre és kevés idő múlva a háború pusztításainak nyomai elenyésztek. Egy jellemző vonás emlittetik Toussaintról, midőn Maitland tábornok a’ szerecsenek táborában etet viszont meglátogatta. Maitland annyira bízott a’ négervezér becsületében, hogy ő csak három kiserővel ment a’ fegyveres feketék sergébe. Roume franczia biztos, Toussaintnek irt s tanácsolta hogy e’ kedvező alkalommal fogja el az angol tábornokot. Maitland ezt tudta, de azért feltett szándékával felhagyni nem akart, Toussaint erényzetét ismerni vélvén. A főszálláson az ■p angol vezért várakoztatták , végre Toussaint két felbontott levelet kezében tartva megjelent ’s így szólt: „Olvassa e leveleket, tábornok, mielőtt együtt beszélni fogunk. Az egyik a’ franczia biztostól van, a’ másik az én válaszom arra. Nem léphettem én ebbe, mig ezt nem irtam meg, önt meggyőzni az iránt, mily nagy bátorságban van nálam és mennyire nem vagyok képes alacsonságot elkövetni.“ Most a’ mulattok zajongni kezdettek, állítván hogy Toussaint a’ szigetet az angolok-