Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-04-20 / 32. szám
1943. (Első félév.) 3S-k szállt tartalom : „Nem adózunk nem fizetünk.“ Az érczhegyi lakosok Csehországban. A’ két magyarhon legrégibb lakosai. Hirdetés. TOLVALEI HEHLT ÉS JELEIHEZ. Kolozsvár* Pénteken Aprilis 20-án. 1843. ,»Reia adózunk, nem fizetünk.“ A’ szomszéd testvérhonban a’ haladási kérdések megbuktatására több megyékben gyalázatosan használt nyers erőnek az egész magyar nemzetre homályt vető igen gyászos példája a’ Vas vármegyében ápril. 3-k. tartott közgyűlés is, melyet mint az ottani korszellem kicsapongásaira nézve szembeszökőleg jellemző adatot a’ „Hirnök“ből egész kiterjedésében közlendőnek véltünk. Szombathely, ápr. 5. A’ jövő május 14-kén megnyitandó országgyűlésre meghívó kir. levelek leérkeztével Vas megye nyomban intézkedett, hogy az országos kérdésekkel foglalkozott megyei választmány munkálatai megvitatására, ’s országgyűlési követeink megválasztására , máj.tső napjára kitűzve volt közgyűlésünk apr. 3-kán tartassék meg. A’ gyűlés napja előestén már tömérdek számú köznemesség sereglett öszve bár a’ nélkül, hogy részeges dőzsölésben kicsapongott vagy egyéb botránkozásokra vetemedett volna. Ily bal jóslata előjelenetek köztt vette ma kezdetét e’ nevezetes és megyénk évkönyveiben mindeddig még hallatlan volt nyers vakság által fertelmesitett közgyűlésünk, főispáni helyettesünk elnöklete alatt. A’ terem tömve, a’ garádics és folyosók elfoglalva, a’ megyeház előtti tér ellepetve volt a’ több ezer főnyi köznemességtől. — Főispáni helyettesünk a’ számos főbbrendűek ’s a’ megyetisztikar kiséretében megjelenvén a’ — komoly csend borította — teremben, ’s elnökszékét elfoglalván, a’ gyűlést egy igen fontos tartalmú jeles beszéddel nyitá meg, melyben kimeritőleg tárgyalá a’ korigény szerinti haladásunk ’s amaz örök igazságon alapuló, megczáfolhatatlan méltalmasság elismerésének tovább nem halasztható szükségét, miszerint minden, ki a’polgártársasági szövetség javait élvezi, a’ közterhek viselésében aránylag résztvenni köteles. Minélfogva reményű, hogy a’ t. KK. és RR. a’ hon érdekeit méltányolva, az előadandó tárgyakat komoly figyelemmel ’s nemes elszántsággal kihallgatván, a’ teendők felől egy nagylelkű nemzet méltóságához illőleg intézkedendnek, egyébiránt pedig az egész nemzettől annyira igényelt ’s nagyra becsült szólásszabadságnak hódolva, a’ szőnyegre kerülendő ügyek mellett, vagy ezek ellen szólókat férfias csenddel kihallgatandják, őszintén nyilatkozván, hogy őt lárma ’s akármily botrányos zaj kötelességei teljesítésében meg nem zavarhatván, elnökszékéből el nem mozditandja, habár napokig itt ülni kellene. A’ netalán megzavartatandó csendnek helyreállithatása tekintetéből figyelmezteté egyúttal a’ tek. RK-és RR-ket, hogy mihelyest csalmáját emelendi, mindenki csendesükön ’s a’ szólókat figyelemre méltassa. Ezután a’ tanácskozást kívánta megkezdeni az utolsó jegyzőkönyv felolvasásával, de föllépett azonnal L. P. indítványozván, hogy ő maga a’ jelenlévők nagyobb részének kivánata szerint az érdekes tárgyakat praeferentialiter fölvenni méltoztassék, miszerint csak a’ tizenharmadik (adó) pontnál kezdjük. Ez mintegy fellövés volt, mire a’ nyers tömegnek „azt csak azt éljen: éljen!“ ordító kiáltása harsogott. Hiába legyezett most főispáni helyettesünk csalmájával: a’ zaj csak akkor csendesült, midőn az elnök készségét kijelenté a’ közönség kívánaténak megfelelni, miután főjegyzőnk a’ tizenharmadik pont felolvasását megkezdő, de alig hallatszott a’ szó „adó,“ ’s a’ vihar, „Nem, nem adózunk soha, sohasem adózunk!“ dörgései 32