Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-26 / 42. szám
Tartalom t Toussaint L' Ouvoiture. A’ persa paraszt. TOLDALÉK HILZ ÉS JELEKHEZ. 1843. (Első félév.) 42-k szám. Kolozsvár. Pénteken Május 20-án. 1843. Toussaint li’ Ouverture. Nagyon fontos kérdés, vagyon a’ szerecsen nép lelki tehetségeire nézve, tőlünk úgynevezett fejérszinü nemzetektől valójában olyan távol hátra áll-e, hogy egyenlösitésnek közttünk helye ne lehessen? — A’ tapasztalás által adandó felelettől függ az emberiség nagy részének boldogsága, jólléte, mert e’ kérdés nem egyedül Afrika roppant népességét, de sok millió más négert is érdekel, kik hazájoktól elszakasztva, idegen földre hurczoltatva, ’s ott fejérek rabláncza alatt nyögve élnek , érdekli a’ fejéreket is kik rabszolgaság undok mocskával bélyegzett tartományokban, országokban, fekete bőrű embertársaikkal együtt élni kéntelenek. E’ fontos kérdésre sokan egy vagy más értelemben megfelelni bátorkodtak ugyan, de a’ képzelt lelki kiváltságokkal dölyfös fejérek nagyobb része, a’ szerecsen nép valódi lelki tehetségeiről még nincs meggyőződve. Az alacsonyók, melyen a’ négerek lelki tekintetben jelenleg állanak, sokkal szembetűnőbb, mint sem ahhoz kétség férhessen, de megfejthető azon körülményekből , melyek köztt a’ szerecsen nép saját honában és attól távol idegen földön élt. De ha egyetlen egy szerecsent is állithatunk elő, ki olyan lángeszet tanúsított, mely még Europa miveit fiai köztt is rendkívülinek tartatik, úgy legalább bebizonyitják, hogy a’ néger belső alkotása felsőbb lelki tehetségekkel éppen nem öszveférhetlen. Azon kevés számú négerek köztt, kik mostanig lelki erejök által magukat kitüntették, Toussaint L’ Ouverture mint csillag tündöklik, ’s úgy látszik nem csalatkozunk ’s nem is vétkezünk, ha a’ néger nép természeti hajlamairól, tehetségeiről és reményteljes jövendőjéről kedvező véleményünket egy olyan férfi erényzetére ’s lelkületére alapítjuk, ki béke idején éppen oly kitűnő jeles, mint hadban félelmet és rettegést gerjesztő hős volt, és ki a’ történetek soraiban, egy rendkívüli jelenetekkel dús időszak legnevezetesebb férfiai köztt, mindég ragyogni fog. Azon időben, midőn a’ franczia forradalom kiütött, Szent Domingo (jelenleg Haiti) szigetét Nyugotindiában részint spanyolok részint francziák bírták. E’ gyönyörű sziget olyan közel fekszik Jamaikához, hogy tetőiről ez utolsónak kékszin hegyeit láthatni. Hoszusága 85 német mértföld, legnagyobb szélessége 50 mértföld, kiterjedése 1385 négyszeg mértföld és Cuba szigete után, a’ Nagy-Antillák vagy a’ nyugotindiai szigetek közti legnagyobb. Mintegy kétharmadát a’ spanyolok és a’ többit (nyugoti részét) a’ francziák bírták. E’ sziget északi és keleti partja kopár, de belsejében termékeny térségek vannak. Vad lovakkal, szarvasmarhával és sertéssel bővölködik. A’ franczia birtok két vidékből állott, melyben virágzó városok és rabszolgák által mivelt számos ültetvények voltak. A’ sziget magas hegyei közti elnyúló sok szép és kies völgyeit, cacaoberkek és kávé ültetvények árnyékozták a térségén pamut-, czukornád- és dohánynyal beültetett, és czitromfák ’s virágzó bokrok által különválasztott mezők gyönyörködtették a’ sziget lakosait. E’ volt a’ föld, melynek Toussaint lett uralkodója. A’ franczia birtoknépessége e’ szigeten három osztályból állott: ültetvényeseit, kik francziák vagy azoknak ivadékai voltak , szabad színesek,a kik szabadon bocsátott rabszolgáktól vagy fejér apáktól és négernőktől származtak, és a’ rabszolgák számos osztályából. Az 1790-k. 42