Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-09-26 / 77. szám
Tartalom) A' régi Mexikó vagy Tenochtitlan. Oláhország. Hirdetések. TOLDALÉK HUST ÉS JELEMHEZ. 1 **43. (Második félév.) « #-k SZálll. Kolozsvár. Kedden September 36-án. 1843. ^sscssssss^ss^s^s^^ssssss^sssssâssssssssssæssssssœsssssssssssssssss A régi Mexikó vagy Tenochtitlan. Mexikó, az új világ városainak egykori királynéja, ’s jelenleg egy köztársaság kormányának székeshelye, Tenochtitlan kies völgye, melyben e’ roppant város feküdt, ’s az egész tartomány, mely nevét viseli, az európaiak figyelmét már első megjelenésükkor magára vonta, ’s annak köszönhetni a’ sok ’s néha egymástól különböző leírásokat ’s rajzokat melyeket több tudósítók, irók világ kezébe juttattak. Nem tartjuk érdektelennek e’ város állapotját, népe szokásait ’s erkölcsét, úgy a’ mint azt a’ hóditó Cortet találta , néhány sorokban előadni. Sok európai iró, az új világ népe akkori erkölcsi kifejlődését nem a’ legkedvezőbb színiben tünteti fel, ’s főleg a Mlexikó lakosait ’s a’ régi fővárost nagy elfogultsággal festik. Az emberáldozat ’s még inkább a’ borzasztó szokás, hogy a’ szerencsétlen áldozatot Mexikó népe mindenkor fellakomázta, a’ tévelygéssel teljes nézetekre valószínűleg nagyon sokat tett, annyival inkább, hogy e’ borzasztó undok szokást vallással és status-alkotmányával oly rendszeresen öszveolvadva, az egész világ történeteiben sehol másutt nem találhatni. De valamint az indiai népet, mely semminemű hússal nem él, a’ civilisatio legfelsőbb fokára nem állíthatjuk: éppen úgy nem kell a’ mexikóit emberhús evésiért a’ legalsóbb fokra vetni. Egy számos nép, mely a’ természet nagy ajándéka,, a’ háziállatok minden nemei nélkül szűkölködik, könnyen tévútakra térhet, ’s hogy éppen emberáldozat és emberhús evés közt tök valóságos rendszerré vált, egy régibb időszakra látszik mutatni e nép történeteiben, hol a’ semmi törvényt nem ismerő szükség mindent igazolt s ezt feltéve önként foly, hogy a’ már egyszer szent szokássá vált roszat oly időben is,midőn azt a’ szükségesség többé nem mentette , nem igazolta , bajosan sőt lehetlen volt megszüntetni, mert évszázadok folyama alatt mély gyökeret vert, ’s szomszéd népekkeli kölcsönös viszonyok és bánásmód e’ borzasztó szokást a’ nemzet politikai létével szükségesképpen öszveolvasztotta. A’ legelső tudósítások Mexikóról, a’ rendkívüli férfi tollából folytak, ki e’ szép tartományt a’ spanyol korona számára meghódította. E’ tudósítások a’ Cortez által V Károly császárhoz küldött levelekbe vagy jobban mondva hivatali jelentésekbe vannak foglalva, ’s valójában tudásra méltók. Igazság, nagylelkűség és egyenesség jellemzi e’ tudósítások lapjait, ’s annyival inkább hihetünk Cortez szavainak, mivel helyzete, sok hatalmas ellenségek á!ellenében, kivánta, hogy e tiszta igazságot írjon császárjának. Cortez Mexikóról, úgy mint ő és társai azt találták, a’ következőket irja, mit megolvasván ’s megfontolván az olvasó itélje meg maga, Mexikó népét a’ polgári társaságban melyik fokra gondolja állíthatni. Mexikó tartománya egy völgy, melynek kerülete 10 óra , ’s magas meredek hegyek veszik körül. Két tó vagy álló víz e völgyet csak nem egészen ellepi; a’ nagyobbik tónak vize sós, a’ kisebbiké édes. Egy magas dombláncz e’ tér közepén átvonulva, e’ két tavat egymástól külön választja. A’ sóstó a’ tenger áradása vagy apadásával növekedvén vagy apadván, vize a’ tengerapadásakor az édes vizü tóba foly, és tengeráradáskor az édes vizű tó a’ sósban elenyészik.77