Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-26 / 77. szám

Tartalom) A' régi Mexikó vagy Tenochtitlan. Oláhország. Hirdetések. TOLDALÉK HUST ÉS JELEMHEZ. 1 **43. (Második félév.) « #-k SZálll. Kolozsvár. Kedden September 36-án. 1843. ^sscssssss^ss^s^s^^ssssss^sssssâssssssssssæssssssœsssssssssssssssss A­ régi Mexikó vagy Ten­och­­titlan. Mexikó, az új világ városainak egykori királynéja, ’s jelenleg egy köztársaság kormá­nyának székeshelye, Tenochtitlan kies völ­gye, melyben e’ roppant város feküdt, ’s az egész tartomány, mely nevét viseli, az euró­paiak figyelmét már első megjelenésükkor ma­gára vonta, ’s annak köszönhetni a’ sok ’s né­ha egymástól különböző leírásokat ’s rajzokat melyeket több tudósítók, irók világ kezébe juttattak. Nem tartjuk érdektelennek e’ város állapotját, népe szokásait ’s erkölcsét, úgy a’ mint azt a’ hóditó Cortet találta , néhány so­rokban előadni. Sok európai iró, az új világ népe akkori erkölcsi kifejlődését nem a’ leg­kedvezőbb színiben tünteti­ fel, ’s főleg a Mlexi­­k­ó lakosait ’s a’ régi fővárost nagy elfogult­sággal festik. Az emberáldozat ’s még in­kább a’ borzasztó szokás, hogy a’ szerencsét­len áldozatot Mexikó népe mindenkor fellako­­mázta, a’ tévelygéssel teljes nézetekre való­színűleg nagyon sokat tett, annyival inkább, hogy e’ borzasztó undok szokást vallással és status-alkotmányával oly rendszeresen öszve­­olvadva, az egész világ történeteiben sehol másutt nem találhatni. De valamint az indiai népet, mely semmi­nemű hússal nem él, a’ civilisatio legfelsőbb fokára nem állíthatjuk: éppen úgy nem kell a’ mexikóit emberhús evésiért a’ legalsóbb fokra vetni. Egy szá­mos nép, mely a’ természet nagy ajándéka,, a’ háziállatok minden nemei nélkül szűkölködik, könnyen tévútakra térhet, ’s hogy éppen em­beráldozat és emberhús evés közt tök valósá­gos rendszerré vált, egy régibb időszakra lát­szik mutatni e nép történeteiben, hol a’ sem­mi törvényt nem ismerő szükség mindent iga­zolt s ezt feltéve önként foly, hogy a’ már egyszer szent szokássá vált roszat oly időben is,­­midőn azt a’ szükségesség többé nem men­tette , nem igazolta , bajosan sőt lehetlen volt megszüntetni, mert évszázadok folyama alatt mély gyökeret vert, ’s szomszéd népekkeli kölcsönös viszonyok és bánásmód e’ borzasz­tó szokást a’ nemzet politikai létével szüksé­gesképpen öszveolvasztotta. A’ legelső tudósítások Mexikóról, a’ rend­kívüli férfi tollából folytak, ki e’ szép tarto­mányt a’ spanyol korona számára meghódítot­ta. E’ tudósítások a’ Cortez által V Károly császárhoz küldött levelekbe vagy jobban mondva hivatali jelentésekbe vannak foglalva, ’s valójában tudásra méltók. Igazság, nagy­lelkűség és egyenesség jellemzi e’ tudósítások lapjait, ’s annyival inkább hihetünk Cortez szavainak, mivel helyzete, sok hatalmas el­lenségek á!ellenében, kivánta, hogy e tiszta igazságot írjon császárjának. Cortez Mexikó­ról, úgy mint ő és társai azt találták, a’ kö­vetkezőket irja, mit megolvasván ’s meg­fontolván az olvasó itélje­ meg maga, Mexikó népét a’ polgári társaságban melyik fokra gondolja állíthatni. Mexikó tartománya egy völgy, melynek kerü­­lete 10 óra , ’s magas meredek hegyek veszik körül. Két tó vagy álló víz e völgyet csak nem egészen ellepi; a’ nagyobbik tónak vize sós, a’ kisebbiké édes. Egy magas dombláncz e’ tér közepén átvonulva, e’ két tavat egymás­tól külön választja. A’ sóstó a’ tenger áradása vagy apadásával növekedvén vagy apadván, vize a’ tengerapadásakor az édes vizü tóba foly, és tengeráradáskor az édes vizű tó a’ sósban elenyészik.77

Next