Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-02 / 1. szám

Tisisza vezette. Már 1700-ik év kezdetén tábor­noki helytartónak tétetvén Pálfi, Eugenius ve­­zérségében szerencsésebb volt. 1701-ben vet­te keze alá az olasz földre vezérlendő lovas­ságot. Áthatván a’ havasokon a’ Luga völgyén Vicenza mellett a’ Leogra partján Montebello és Colonia között megállapodott, el akarván foglalni a’ francziák elöl az átmeneteit. A’ minthogy meg is előzte a’ francziákat, kik a’túlsó partra szándékoztak vonulni és a’ hidat elkészít­vén, egész seregét átszállította; az ellenséget meg­verte, ’s diadalmas lovasságával haza tért. Két esztendő múlva Styrumbal együtt Lauingent és Dillingent foglalta­ el Sveviában. Höchstatnél Bavariában Uzani nevű franczia vezért és lovas népét viszszaverte. — A’ had­ban keresett, és fel is talált érdem borostyá­­nyát Pálfi polgári érdem virányu koszorúval is egyesité, midőn Erdödi György, Pálfi Mik­lós testvére Keglevics Péter és Forgács Simon kijelöltek közzül Horvátország bánjának lé­tetett, ország­­bíróságra emeltetett gróf Bat­­­thyáni Ádám helyébe. A’ felavatás (installatio) nemzeti fényes szertartások köztt 1704-ben martius 24-kén sok illír nemesség és ritka eré­­nyü felesége Czobor Therézia jelenlétében, ment véghez. Mint bánnak, már hivatalánál fogva is el­lenzéknek kelletett lennie a’ kormány ellen fegyvert emelt II Rákóczi Ferencz ellenében, kinek hadát több versen legyőzte. Pudmericz nevű tót falu mellett Herbevillel együtt 40 ezer emberét verte széjjel Rákóczinak 1705-ben. A’ nyert zsákmány köztt vala egy drága himzetű zász­ló ily felirattal: ,,a’ fájdalom fegyvert fogat.“ A’ következett évben Ócskai László Sopronból csak a’ Pálfi közeledése hírére megszaladott , a’ Csallóközben Nagy-Megyernél állított erősé­get erőszakkal széjyelhányta , majd Kapuvárát megvette. 1707-ben tábornoknak neveztetvén­­ki, az öszveesküdtek erejét legelőbb megtör­te. Rákóczi és Bercsényi Trencsén mellett 1708-ban sok fegyveresekből, sánczokkal és ágyukkal keményen megerősített tábort állí­tottak vala ki. Heister Siegbert az első sort akarta megtámadni, mint a’ melyben feküdt az öszveesküdtek ereje. Pálfi óvatosabb, tet­tetett szaladással a’ Rákóczi lovasságát helyé­ből sik mezőre csalta­ ki ’s rögtön ,,fordulót“ fuvatván, úgy ütközött­ meg. A’ véletlen for­dulat amazokat szaladásra kényszeritette ; de mindenütt nyomban üzettetvén, Pál­fié lett a’ gyözedelem. Eltávozván Pozsonyból Heister, Pálfi egye­dűli főparancsnok, Nyitrához vezette táborát ’s két nap alatt augusztus 24-kén, az nap ép­pen melyen azelőtt négy évvel Rákóczi el­foglalta vala, megvette. Ezen napok alatt a’ Rákóczi egyik legnagyobb, de hűtlen vezérét Ócskáit lovas katonáival együtt a’ császár ré­szére hódítván, maga seregéhez csattolta. Nyit­­tra után Bajmócz és a’ kastély adta­ fel magát november 11-kén. ITOQ-ben Érsekújvárt is viszszaveszi, ha Beleznai, kit Bercsényi a’ vár­ba beküldött , a’ katonaságot és városiakat hősileg elleniállam­ nem biztatta volna. De meg­­újittatván az ostrom, Heister 1710-ben meg­vette , és elfoglalta ezt is. — Heister a’ tá­,­borból Styriába távozván magát gyógyittatni, Pálit Egert viszszavette, ’s oly sebessen fog­­lalta­ el Felsö-l M Magyarországnak többi erősége­it, részint erőszakkal, részint önkényű­ fela­dással, hogy Bercsényi jobbnak látta a’ hadat­kozás elöl Lengyelországba vonulni ’s ottan kedvezőbb szerencsére várakozni. Látni való volt már hogy az öszveesküd­­tek ügye elesett­ nem volt hát egyéb hátra mint a’ fegyvert letenni, túl lévén már ekkor is a’ magyar azon, hogy többé önálló nem­zet lehessen, gyengébb pedig annál hogy füg­getlenségét fegyverrel vivhassa­ ki. Tudta jól ezeket Pálfi , s éppen azért hogy a’ Magyar­hont rongáló ’s még is czélra nem vezető mn­e­ő­ségnek, hasztalan küzdésnek lehető legjobb módon végét szakaszsza , báró Károlyi Sán­dort, a’ Rákóczi legtekintélyesebb és főbb vezérét szelíd ajánlatokkal teljes levelében bé­kességre szólitotta­ fel. Károlyi Rákóczit rá bírta , hogy Vajában a’ Tisza mellett értekez­ni öszvejött Pálfival. 1711-ik évi januarius vé­gén megkezdetett az alkudozás, mi­után t. i. I József császár ezen ügyben teljes hatalmu­­lag Pálfit bizta­ meg. Sikeretlen volt minden megkisértés, minden ajánlat, és Rákóczi in­kább féltében mint óvatosságból, senkibe sem bíz­ván, Lengyelhonba távozott, Károlyit hagyván továbbra is hadvezérnek. Rákóczi és Bercsé­nyi kibucsúztak végképpen, Károlyi pedig Szathmáron gyűlést tartott, melyben Pálfival az illő és h­asznos feltételű békesség megköt­tetett. *­ Melynek következtében. *­ Erdély részéről mint teljeshatalmi­ követek aláírtál* Barcsai Mih­á­ly, gr. Teleki Mihály, Barcsi Ábrahám , Józsika István , Vas Daniel, Rhedei Adám, Daniel József, Pongrácz György. Dániel István az Erdély­ben , Moldovában és Havasalfölden maradottak ki­­ .•e­te. A’ Rákóczi erdélyi katonasága részéről.­ b. Dal­ler Gábor, Józsika Dániel, gr. Gyulai István , fia G­randi Mihály, Tardy Ferentz , Thii István, Jener András, Balogh Péter. 1712-e martius 30-án. Ere d­­éli oklevélből. 2

Next