Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-08-02 / 62. szám

lehessen gyámold a' fiatal Chinának. Hiss (* *­ *) többi mandarinok is mindnyájan, kik a’ csá­szári kegyelemből kiestek volt, azt ismét visz­­szanyerték ’s tisztségekre emeltettek; így p. o. Kisen is a’ járkandi nagyon fontos állású hely­­tartóságot nyertesei. Mint az emlékiratból láthatni, Só még több czikket is ígér a’ közönségnek. Gützlaff, Csuzan vagy Cseusan sziget csoportján legel­ 60 polgári tiszt , ki minden tekintetben a’ né­met névnek a’ legszélsőbb keleten becsületé­re válik, e’ nevezetes oklevelet, (t. i. az em­lékiratot) Neumann­­ professornak Münchenbe küldötte, hogy a’ közönség ekibe terjesztessék. A’ küldő, ki erkölcsi magaviselete által éppen oly kitűnő mint független önállásu lelke, e­­vangeliumi érzete , keresztyéni alázatossága és tudománya által, e’ derék férfi azt kivánta ugyan, hogy nevéről ’s érdeméről emlités ne tétessék , de ez lehetlennek látszott. Ilyetén ritka státus irományok a’ legtávolibb keletről küldve, külső hitelesítést is kívánnak, ha a­­karjuk, hogy a’ kevésbé értelmesebb vagy ér­­tesitettebb rész az ilyen oklevél valódiságát és hitelességét kétségbe ne vonja. Szükséges­nek tartjuk egyébiránt megjegyezni, hogy e­­zen emlékirat nem közöltethetett egészen u­­gyan­azon terjedelmében és modorjában, mint az eredeti ; a’ formán sokat kellett változtatni, némely helyeket egészen elhagyni, hogy ezen iromány német hírlapban, helyszűkéhez kép­pest alkalmazva világ elibe bocsáthassék ’s kel­lemesebb olvasmány gyanánt szolgálhasson. Nagy gond forditatott azonban arra , hogy e’ külső körülményeknek, az öreg Ló kedélyes irás módjából és sajátságos szemléletéből ’s a’ nemzeti színezésből lehetőségig kevés áldoz­­tassék­ fel. A’ Gützlaff terjedelmes leveléből, mely még a’ múlt évi febr. végén íratott Ting­­haiban, Csuzan fővárosában, nehány helyek közlését nem tartjuk érdektelennek. Mint tu­­datik Gützlaffot Pöttinger Henry Futseu-ban, Fokien kerülete fővárosában, consulnak ne­vezte volt ki. Gützlaff a’ többek köztt eze­ket írja: ,,Az ide mellékelt irat alkalmasint magá­ban foglalja a’ középbirodalom kis liberális párt nézeteit; én ismerem az öreg Sú-t , s vele szoros barátságban élek, mivel ő egyik azon kevesek közzül, kik meszsze távolba lát­nak; mit ő önmagáról mond, történt igazság. A’ békekötésnél jelen voltam, Nankíngot meg­látogattam, és meglehetős komolysággal mulattam a’ Ming uralkodás hires alapítója, Hongvu sír­boltjában. *­ A’ kintsaivel az az, a* császári biztossal a’ békekötésnél sokat beszélgettem, ’s ha Kijing mint követ Angliába ment volna, valószínű hogy elkísérem, mert mi egymást megértettük. De még nagyobb czél is volt sze­meim előtt; China belsejét kívántam beutaz­­ni, meddig az Jangtszé vinni akarna, ’s azután Kokonoron , Laszszán és Szamarkandon ke­resztül Európába viszszatérni ; de ez lehetlen volt. Ha Jézus urunknak tetszeni fog, úgy még minden jól menend. Azután Fokcsu vagy job­ban , Hokcsuba mint a’ honiak Futseu-t neve­zik rendeltettem, de még Csuzánban hagyat­tam hogyott a’ chinai népességet rendben tart­sam, mit én már több hónapok óta örömmel teljesitek is. Mi nagyon boldogul élünk együtt; a’ lakosok száma mintegy 4.000,000. On ( t. i. Neumann) talán látta a’ nagy históriai munkát, melyet a’ berlini egyetemnek küldöttem. *1) Sok utazásaink alatt meglehetős nagy chinai és mandsur könyvtárokat láttunk, de még is Ningpoban van a’ legnagyobb és leggazdagabb, ellenben a’ kinsani###) az egész országban a’ legpompásabbak közzé tartozik; senki sem bántotta ezeket. Nanking egészen könyvek országa, fájdalom, nagyon is sok könyvet láttam itt, mintsem minden egyes könyv becsét igazán megismerhessem, ’s mi­vel alapelvem, soha semmit el nem venni mi nem sajátom, nem is hoztam­­ el semmit ma­gammal. Viszonylataink e’ birodalomhoz mind­­azáltal jelenleg sokkal kedvezőbbek, ’s így re­ménységem lehet, hogy ez ország irodalmi kincstárai nem sokára kinyílnak előttünk. Most meglehetős nyugalomban élünk e’ szigeten. Schödde tábornok, ki hasonlóképpen német, a’ sziget kormányzója; ő rohanta­ meg Csinkiangfut, mi az egész háborúból a’ leg­borzasztóbb jelenet volt, mert a’ mongolok és mandsurok vesztesöket nem akarták túlélni, ’s mindnyájan öngyilkosok lettek. Taokuang resz­ketett thronjáért, ’s e’ volt oka hogy oly gyor­san békét kötött. A’ Jangtszekiang egy pom­pás folyó, mely egészen Szecsuenig hajózható, China most nyitva áll. Nankingnak magas fa­lai de rész házai vannak; közel a’ városhoz e­­llongvu helyett némelyek kangbi­t irnak­, de hibásan. Csal, a’ Ming-ek sírboltjai vannak Nankingban; a’ je­lenleg uralkodó család elődeinek sírboltjai Sinking­­vagy Mukden-ben van a’ Mandsur földön. **) Neumann, saját nyilatkozata szerint, azt nem látta. ***) Kinsan vagy aranyhegy, a’ Jangtszéban egy sziget, melyet csupán buddha szerzetesei laknak.

Next