Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-08-02 / 62. szám
egy terjedelmes liget van, és égésiben véve nem mutat császári városra. A’ porczellán torony egészen sajátságos modorú, nem igényel sok művészetet, de még is elég nevezetes. De itt meg kell állanom, mert ha mindenről mit láttam és hallottam, tovább folytatnám beszédemet, soha nem lenne vége.“ (Folytatása következik.) Haramiák Indiában. ( Végzet.) Ha a’ világ még nem tudja tisztán, mily szép gyümölcsöt teremnek e’ néposztályok, e’ haramiákról megismerheti. Itt e’ néposztály teljes fényében mutatja magát , a’ munka felosztása nagyon jeles, és az nem csak a’ politikai gazdálkodás legjobb elvein nyugszik, hanem a’ valláson is. Midőn rablásra kell kiindulniok, isteneiktől tanácsot kérnek, könyörögnek hogy a’ nő sakál hallassa kiáltását, kecskét ölnek le ’s kezöket vérébe mártják és egymásnak kölcsönös hűséget esküsznek. Azután kiindulnak rabolni ’s gyilkolni, a’ kegyelmes istenaszszonynak hálát adnak pártfogásáért, és talán valamely szent helyen zsákmányukból áldoznak is valami keveset. Oly barátságosok , oly jóindulatuak, oly türedelmesek ezen emberek, hogy még más vallásu vagy hitű emberek udvarias kéréseit is meghallgatják. Egy Lukha nevű haramia, ki bajtársait elárulván egy rablás folyamáról, mely alkalommal négy ember sebesittetett meg, vallomást tett, a’ következőket mondá: ,,Egy Mohammed vallását követő vén sakir közel lakott szentségéhez és tölünk oly udvarias hangon ’s móddal kért valamit, hogy mi minden akkor zsákmányolt ruhákat nékie adánk, mi az egész zsákmánynak mintegy fele részét tette.“ Ha a’ Ganga nem bocsátaná át vizén a’ ladikot, ha az evezölapát eltört és a’ kormányos nem tud többé segíteni a’ dolgon, ha szintén az istenségnek az egész zsákmány áldozatul igértetik is, akkor mi tévesek legyenek ? Biztos út van ekkor a’ menekvésre. Minden pénzt kivetnek a’ ladikból ’s azután nem sokára, isteni hatalom vagy erő által hajtva, a’ ladik parthoz úszik. Mind a’ sajátságos innepélyességgel megyen véghez, és Lukha egy esetet beszéltet, melynek alkalmával Miherban haramia-vezér kezeit könyörögve felemelte ’s ezeket mondotta : ,,ha a’ te akaratod, oh Isten! és a’ tiéd is, Hali, hogy vállalatunk szerencsésen sikerüljön, a vakok, bénák, özvegyek és árvák kedvéért, kik munkánk után élnek: engedd hogy a’ nő-lálál a’ jobb parton kiáltson.“ A’ többi haramiák is mind feltartották öszvefogott kezeiket, a’ vezér szavait ismételvén. Imádság után leülnek ’s a’ feleletet várják, de a’ mellett pipáznak ’s halkai egymással suttognak. Ha valamelyik csapat nincs megelégedve zsákmány részével, a’ többiektől külön válik s maga erején és költségén folytatja a’ rablást ,s mint a’ rosz világ állítja, ilyenkor némely bramin és radsput is, mint segédbajtársak, öt vagy hat rúpia havi bérért a’ haramiák szolgálatába áll. Megjegyzést érdemel, hogy e’ különben kegyetlen rablók, nőszemélyt nem bántanak ’s attól semmit is el nem ragadnak. Gyalázatnak tartják. Könnyen azt lehet hinni, hogy e’ rablások, ragadozások Indiának csak valamely kisebb részében történnek ’s más részekben ismeretlenek , de nincs így a’ dolog. A’ tudósítások mutatják, hogy e’ rablás rendszere Bengala és Behar legnagyobb részeiben elterjedett. Alig képzelheti az ember, mily sok rész származik abból, hogy egy gyáva vagy hogy ne sértsünk, békés nép között ily gyülevész nép megszenvedtetik. Ha fontoljuk, hogy e’ rablások gyilkosság nélkül nem szoktak megtörténni és sok ilyen haramia banda hónapokig lesi falujában új rablásra az alkalmat, átlátandjuk, hogy mindenütt, hol ilyen banda otthonos, a’ szegény falusi lakosok e’ féktelen rablók minden kicsapongásainak, bántalmainak és zsarolásainak kitéve élnek. Az errőli tudósítások egyezőleg jelentik, hogy olyan helyeken a’ gonoszságoknak minden nemei napirenden vannak, a’ faluk lakosai szünet nélkül ’s büntetlen erőszakoskodásokat, kisebb nagyobb lopásokat szenvednek és áldozatai e’ nyomorult gazemberek vérszomjának, dúlásvágyának és féktelenségének, kik minden kicsapongásokat elkövetnek ’s a’ mellett még is csendes retotok látszanak lenni, mint a’ szerencsétlen paraszt, kit nyomnak. Ha a’ rosznak terjedelme, melyet e’ bandák okoznak fontolóra vétetik , bámulni kell, hogy a’ kormány még neve fejlesztett ki e’ haramiák ellen is hasonló eszközöket, mint & thugok ellen , e’ bandák is gyilkos néposztály, mint a’ thugok, ’s azért azokat is úgy kellene üldözni mint ezeket, hogy az országban uralkodó közbátortalanság érzete valahára megszűnjön. A’ rendőrség már régóta ismeri e’ gyilkosok titkos szövetkezéseit, és még is rablásait, fosztogatásait a* főbb tiszthatóságok .-