Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-08-02 / 62. szám

Tartalomt Gützlaff levele és Sú mandarin emlékirata az angol-chinai háborúról és hona állapotjáról. Haramiák Indiában. Platina pénzek Oroszországban. 1844. 62-k szám* HON ÉN kISIOLI (Második félév.) Kolozsvár. Pénteken augustus 2-án, 1844. Ontzlaff levele és Sú mandarin emlékirata az angol-chinai laábornról és lana állapotjáról. Csak a’ csekély dolgokat lehet kiszámitni, a’ nagyszerűeket minden következményeikben és hatásaikban még a’ legtöbb ismeretekkel bíró, legélesebb eszű kortársai is a’ történteknek nem mérhetik meg. Ez, egyénekről szintúgy mint eseményekről egyenlően áll. Ki tudta volna valaha lelkében felfogni mind azon eseményeket, mind azon külső és belső változásokat, melyek a’ könyvnyomás mesterségének, Amerikának és egy Indiába vezető útnak felfedezése által előidéztettek ? De a’ chinai birodalom kinyitása bizonyosan olyan történt dolog, melynek meszszeterjedő hatásai a’ 15-dik század eseményeinél nem csekélyebbek, ’s melyek közzül némelyek már is a’ sötét háttérből előállanak. Gondoljuk el csak , az emberiségnek egy egész harmada, a’ történetek folyamában legelőször adatik ismét viszsza a’ világmozgásának, a’ históriai idők kezdete óta most legelőször engedtetik meg a’ chinainak, hogy ember legyen, ő mehet hová akar, közlekedhetik kivel akar, tanulhat ’s olvashat mit akar. A’ gondolkodó lényeket külön szigetelő, a’ lelket megszorító régi törvény szabályok nincsenek még ugyan forma szerint eltörölve, és a’ császári rendeletek még ma is ugyanazon oktalan önkényt lehellik, mint ezer, két ezer évvel ezelőtt, de részint már a’ közelebb múlt időkben elporhadtak, ’s jelenleg a’ nankingi békekötés által egészen holtbetűvé sülyedtek le. A’ középbirodalom státus gépének oly sokáig titkolt , vergődő gyengesége végtére napfényre került, és a’ testi erő nimbusával, mi miveletlen kényúri státusok rendszerinti sorsa, a’ Szinomandru uralkodás minden tekintélye és minden méltósága elenyészett. A’ nemzet értelmesebb része, mi igaz még nagyon kevés számból áll, mint a’ következő emlékiratból látandjuk , már is nemcsak az uralkodó házzal, hanem az egész udvari ’s irói cselédséggel felhagyott, érzi, hogy a’ nemzet jólléte, boldogsága, ön maga által a* közállományi és lelki tekintetben kitűnő nyugoti nemzetek segedelmével indulhat virágzásba, ’s hogy* ők csak ez úton kerülhetik el a’ bizonyos végromlást. De e’ kevés számú értelmesebb résznek azt is átlátnia s megismernie kell, hogy* a’ nyugotnak egész miveltsége, civilisatioja, testi , erkölcsi, lelki ereje az egy Istenben menny és föld teremtöjébeni hittel a’ lélek halhatlansága, halál utáni jutalom és büntetés hívesével nagyon szoros kapcsolatban áll, ’s át kell látniok, hogy legelsőkben is az evangélium által kell belsőjükben ráegyiltatniok , mielőtt külsőképpen is alacsonyságukból és elsülyedésökből jó emberekké, derék polgárokká, szóval országos és vallási józan alkotmányra felemelkedhetnek. Egy ily értelmes belátású férfi lépik elönkbe a’ következő emlékirat második részében az elsőben az öreg Sú-nak tetszik, egy korlátolt eszű chinai iskola hős teljes elfogultságában és képzelődő bajmoczságában (pedántságában) jelenni meg , ki classicusait , Kongtszé-t és Mengtszé-t e’ földön legdrágább, legfőbb kincsének tekinti. De Sú az, mi nem minden bajmóc* szokott lenni, — ebecsületes erényes férfi, kinek szíve hona ’s nemzete boldogságáért, jóllétéért dobog ’s érez, ’s e* jóllétet többre becsüli az aranyos és köves sipka gomboknál, többre a’ páva tollaknál és pompás himzeteknél — a’ középbirodalom ő’ rendjeleinél. Mit igaznak valódinak ismer, az, egyedüli sinormértéke cselekvése módjának. De egy ilyen férfi szükségesképpen minden időben és minden nemzetnél haladás barátja , annak hódol és önző kényurak, uralkodók kegyelmét — elveszti. Reméljük e’ nemes szivü tisztviselő, ki az evangéliumhoz láthatóképpen vonszódik , elkerülte a’ veszélyt, melyben emlékiratának kidolgozása alatt forgott, ’s óhajtjuk , hogy ezen öreg férfi még sok éveken át 0.