Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-09-17 / 75. szám
Tartalomi Magyar orvosok és természetvizsgálók kolozsvári nagygyűlésén tartott beszélek. A’ podhalanok. Négylevelül infolini 1844. 75-k szám HON ÉS KÜLFÖLD (második félév.) Kolozsvár. Kedden September 17-én, 1844. Magyar orvosok és természet vizsgálók kolozsvári nagygyűlésén tartott beszédek. DJ Orvostudor Szűcs József beszéde, kívánatilag. Föméltósága gróf kir. kormányzó, elnök, Tekintetes alelnök úr! „Öröm lepte szívünket — így kezdi szónok beszédét— annak értésére, hogy föméltóságod bölcs átlátása kegyébe fogadta a’ két testvér haza egyesült természetvizsgálói és orvosai ezelőtt öt évvel alapított intézetét; öröm árad el a’ társulaton, hogy föméltóságod becses személyében annak oly elnökét tisztelheti, ki a’ jelen évi gyűléseket lelkesítő elnökségével diszesíteni kegyeskedend, buzgón óhajtván, hogy a’ tudományos gyülekezetek hoszas éveken át hangoztassák föméltóságod becses életéért a tiszta szívből harsogó éljeneket.“ Szerencsésnek mondja a’ társulatot, hogy az ö föméltósága oldalán az alelnökben a’ testvér haza szeretett bajnokát, tekintetes Kubinyi Ferencz úr mélyen tisztelt személyét üdvözölheti, ’s mint ilyetén gyűlések alapításával nevét a’ késő maradéknak jótékony hagyományul hátrahagyott közkedvességü Okön, ki ez előtt 22 évvel Németországban teremte ezen gyűléseket, melynek példáját nem csak más európai országok, hanem még Északamerika is követé, magát feledhetetlenné tette: úgy alelnök úr már a’ késő kor háláját is kivívta, ügyfeleink szivök kívánata pedig abban központosul, hogy ,,az alelnök úr hoszas évekig éljen.“ Ezután átmegy a’ szónok az Okén feladatára, mely a’ természet volt, melyet hiába igyekeztek a rendszerek következetes modora szerint életműves és életműtlenekre osztani, hiába az ismeretes három országnak határait kijelölni; mert imé ma már életműves teremtménynek ismertetik az, mely ez előtt évtizeddel az életműtlen világ, értéktelennek követelitek közzé sorozott, például, szónok által a’ hely szikén megmutatandó, Kolozsvár városa határán létező termés kerek kövek szüntelen folyó új termését, mely mintegy szem előtt alakul a’ sövényből. Ha ezt ’s ezekhez hasonlókat megtekintjük, könnyű felfogni, hogy egy közös élet az, a’ mi körül minden búvárkodásunknak forogni kell s a’ mely a’ közanyától szivárog minden egyes élőbe, légyen az kő, növény vagy állat, ezekben pedig a’ polaritás, dualismus, nem, vagy bárminek nevezzük, elve szerint tenyész és éled. Számosak az ily 's ehhez hasonló tünemények, sok évi búvárkodás kívántatik hozzá, mit egyesektől az élet rövidsége miatt kívánni nem lehet. Átlátta ezt Oken 's azért alapitá az orvosok és természetvizsgálók vándor-gyülését, hogy abban a’ végetlen dolog ismeretét, végetlen életü emberek nemzedékről nemzedékre rendre fürkésznék. Már hogy osztán a’ gyűlésekbeni vitatkozások, a’ melyek előre bocsátott kísérletek 's azok eredményei felhozásából s az azokból kivont elvek megállításából állanak , hogy folynak át a’ gyakorlati életbe a’ nemzeti jólétet tényileg gazdagitandók, szónok azt példákkal megmutatta. Egyik orvos t. i. egy vagy több évek lefolyása alatt figyeli a’ fejfájást, természetét, lefolyását, következéseit, orvosolhatását; más felöl ugyan azon időben más térben más három négyen kémlelik a’ feljebb kitűzött szenvedést. El jő a’ gyűlés. Első közli a’ fejfájás körül tett vizsgálatait, feltárja a' vizsgálat alatt elögördült nehézségeket ’s a’ t. végre gyógymódját. Ekkor előállanak a’ rokonműködésü barátok a’ tapasztaltakat igazolandók vagy útba igazitandók, ’s így ►,zii te magától, úgy szólva a’ természet útján megszületik az üdokozó eszme, elynek kimondódik ’s imé kilépett a’ gyakorlati éledre. ’S ez így történik a’ természettan minden ágaiban a’ csillagászattól le a’ földművelésig. Ezen gyülekezetekben a’ gyakorlati természetbúvár, ki a’ nyomdák sikamló pályájára ki nem állhat, tapasztalatait úgy szólva egy baráti körben közzéteheti, innen a’ gyakorlati életbe sajtó útján átmehet; ’s imé ez az első ’s fő czélja a’ jelen társulatnak. A’ második czél, mond tovább, honunk távol lévő helyeit, sőt szülötte földünket természettanilag megismerni. Ez utolsót nem személyeskedésnek állítja. Vegyük földismei, gazdai tekintetben, földnemeinket ismerjük-é? Vegyük vegytanilag, saját ásványvizeink hoszú sora, maiglan is nem ismerettené, nem posvány-é? S csak történetes reábukkanás által tapasztalatilag verődik át orvosainktól ? Az idegen ide jőve úgy elbámul a’ természet pazar ajándékain, mint talán mi a’ külföld mesterségszülte gyárain; amaz kincseket fedez fel azon helyen, mely állatok pusztításának volt kitéve. Felhívja szónok — ha túlzónak tetszenék e’ kitétel — bizonyságul az alelnököt, ki ez előtt kevés napokkal a’ hátszegi ismeretes mozaikot sertésektől dúlva látá végpusztulásának indulva. Se hány ásványvíz még pocsolya nálunk akkor, midőn az ahhoz hasonlót, sőt meri mondani gyengébbet a’ külföld kőkorsókban küld hozzánk. Tűri vizünk, a’ pilinyi, seidsehützi külvizeket nem csak nélkülözheti, hanem a’ belrészek dugulásaiban biztosabban működik; hasonerejü a’ rég ismeretes kis-ezégi, ölyvesi, sőt patai, kolozsvári 75