Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-09-17 / 75. szám

Tartalomi Magyar orvosok és természetvizsgálók kolozsvári nagygyűlésén tartott beszél­ek. A’ podhalanok. Négy­lev­elül infoli­ni 1844. 75-k szám HON ÉS KÜLFÖLD (második félév.) Kolozsvár. Kedden September 17-én, 1844. Magyar orvosok és természet­­ vizsgálók kolozsvári nagy­gyűlé­sén tartott beszédek. DJ Orvostudor Szűcs József beszéde, kívánatilag. Föméltósága gróf kir. kormányzó, elnök, Tekintetes alelnök úr! „Öröm lepte szívünket — így kezdi szónok be­szédét— annak értésére, hogy föméltóságod bölcs átlátása kegyébe fogadta a’ két testvér haza egye­sült természetvizsgálói és orvosai ezelőtt öt évvel alapított intézetét; öröm árad­ el a’ társulaton, hogy föméltóságod becses személyében annak oly elnö­két tisztelheti, ki a’ jelen évi gyűléseket lelkesítő elnökségével diszesíteni kegyeskedend, buzgón ó­­hajtván, hogy a’ tudományos gyülekezetek hoszas éveken át hangoztassák föméltóságod becses életéért a tiszta szívből harsogó éljeneket.“ Szerencsésnek mondja a’ társulatot, hogy az ö föméltósága oldalán az alelnökben a’ testvér haza szeretett bajnokát, tekin­tetes Kubinyi Ferencz úr mélyen tisztelt személyét üdvözölheti, ’s mint ilyetén gyűlések alapításával nevét a’ késő maradéknak jótékony hagyományul hátrahagyott közkedvességü Okön, ki ez előtt 22 évvel Németországban teremte ezen gyűléseket, mely­nek példáját nem csak más európai országok, hanem még Északamerika is követé, magát feledhetetlenné tette: úgy alelnök úr már a’ késő kor háláját is ki­vívta, ügyfeleink szivök kívánata pedig abban köz­pontosul, hogy ,,az alelnök úr hoszas évekig éljen.“ Ezután átmegy a’ szónok az Okén feladatára, mely a’ természet volt, melyet hiába igyekeztek a­ rendszerek következetes modora szerint életműves és életműtlenekre osztani, hiába az ismeretes há­rom országnak határait kijelölni; mert im­é ma már életműves teremtménynek ismertetik az, mely ez előtt évtizeddel az életműtlen világ, értéktelennek követelitek közzé sorozott, például, szónok által a’ hely szik­én megmutatandó, Kolozsvár városa hatá­rán létező termés kerek kövek szüntelen folyó új termését, mely mintegy szem előtt alakul a’ sövény­ből. Ha ezt ’s ezekhez hasonlókat megtekintjük, könnyű felfogni, hogy egy közös élet az, a’ mi körül minden búvárkodásunknak forogni kell s a’ mely a’ közanyától szivárog minden egyes élőbe, légyen az kő, növény vagy állat, ezekben pedig a’ polaritás, dualismus, nem, vagy bárminek nevezzük, elve szerint tenyész és éled. Számosak az ily 's eh­hez hasonló tünemények, sok évi búvárkodás kíván­tatik hozzá, mit egyesektől az élet rövidsége miatt kívánni nem lehet. Átlátta ezt Oken 's azért alapi­­tá az orvosok és természetvizsgálók vándor-gyülését, hogy abban a’ végetlen dolog ismeretét, végetlen é­­letü emberek nemzedékről nemzedékre rendre für­késznék. Már hogy osztán a’ gyűlésekbeni vitatko­zások, a’ melyek előre bocsátott kísérletek 's azok eredményei felhozásából s az azokból kivont elvek megállításából állanak , hogy folynak át a’ gyakorla­ti életbe a’ nemzeti jólétet tényileg gazdagitandók, szónok azt példákkal megmutatta. Egyik orvos t. i. egy vagy több évek lefolyása alatt figyeli a’ fejfá­jást, természetét, lefolyását, következéseit, orvosol­­hatását; más felöl ugyan azon időben más térben más három négyen kémlelik a’ feljebb kitűzött szen­vedést. El jő a’ gyűlés. Első közli a’ fejfájás körül tett vizsgálatait, feltárja a' vizsgálat alatt elögör­­dült nehézségeket ’s a’ t. végre gyógymódját. Ek­kor előállanak a’ rokonműködésü barátok a’ tapasz­taltakat igazolandók vagy útba igazitandók, ’s így ►,zii te magától, úgy szólva a’ természet útján meg­születik az üdokozó eszme, elynek kimondódik ’s imé kilépett a’ gyakorlati éledre. ’S ez így történik a’ természettan minden ágaiban a’ csillagászattól le a’ földművelésig. Ezen gyülekezetekben a’ gyakorlati természetbúvár, ki a’ nyomdák sikamló pályájára ki nem állhat, tapasztalatait úgy szólva egy baráti körben közzéteheti, innen a’ gyakorlati életbe saj­tó útján átmehet; ’s imé ez az első ’s fő czélja a’ jelen társulatnak. A’ második czél, mond tovább, honunk távol lévő helyeit, sőt szülötte földünket természettani­­lag megismerni. Ez utolsót nem személyeskedésnek állítja. Vegyük földismei, gazdai tekintetben, föld­­nemeinket ismerjük-é? Vegyük vegytanilag, saját ásványvizeink hoszú sora, maiglan is nem ismeret­tené, nem posvány-é? S csak történetes reábukka­­nás által tapasztalatilag verődik­ át orvosainktól ? Az idegen ide jőve úgy elbámul a’ természet pazar a­­jándékain, mint talán mi a’ külföld mesterségszülte gyárain; amaz kincseket fedez­ fel azon helyen, mely állatok pusztításának volt kitéve. Felhívja szónok — ha túlzónak tetszenék e’ kitétel — bizonyságul az al­­elnököt, ki ez előtt kevés napokkal a’ hátszegi is­meretes mozaikot sertésektől dúlva látá végpusztu­lásának indulva. S­e hány ásványvíz még pocsolya nálunk akkor, midőn az ahhoz hasonlót, sőt meri mondani gyengébbet a’ külföld kőkorsókban küld hozzánk. Tűri vizünk, a’ pilinyi, seidsehützi külvi­­zeket nem csak nélkülözheti, hanem a’ belrészek dugulásaiban biztosabban működik; hasonerejü a’ rég ismeretes kis-ezégi, ölyvesi, sőt patai, kolozsvári 75

Next