Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-05-23 / 41. szám
ná jelölik. Ezen időpont érkeztével lehetne csak egy általános felszabaditási törvény üdvös és áldást hozó, — mialatt minden idő előtti intézkedés most, midőn a’ tömegek hova tovább elharapózó elszegényedése, a’ zsidóság szertelenül nevekedő gazdagságával kiáltó ellentétet képezve, a’ zsidóság ellen élénk gyűlöletet idéz elő,— ez utóbbit könnyen általános kitörésre lázithatná. Egyébiránt azon időpont még távolabb van, és a’ zsidó és keresztyén népességek miveltsége körüli különbözések ’s eltérések sokkal nagyobbak ’s élesebbek , hogy sem e’ nagyszerű, egy nagy nemzedékhez igen igen méltó intézkedésnek kivitele, a' legközelebbi jövendőben gyakorlatilag hasznosnak, avagy csak lehetségesnek is mutatkozzék. Mialatt a’ keresztyén népesség, ön vagy a’ status hibája miatt itt ott osztályonként, vagy legalább helyenként a’ teljes elszegényedés örvényébe sodortatik , és maga a’ nemesség is hajdani gazdagsága polczáról lesülyedve magát a’ közönség középarányu foka felett csak is legvégsőbb küzdéssel fenntartani képpes: egyedül a’zsidó az, ki a’ kedvező időpontot ellesve bé tudja magát ama mammonnak birtokába csempészni, mely számára ama hasznokat, melyek megszerzésében más utakon hasztalanul fáradozott annál nagyobb biztossággal nyújtja, minél nagyobb a’ hatalom, mit az ingó vagyon, a’ hűbéri nemesi ingatlannak határozott harczában ez utóbbi felett győztesen kivívott, így tehát szabadság utáni minden égő vágya mellett is igen megfoghatóvá lön a’zsidó előtt az , hogy azon pillanatban melyben a’ keresztyénekhez simuland, egyszersmind azokhoz hasonlóvá tétetni és túlnyomó pénzbirtokától elültetni fog; érzik, hogy kitűzött czélja, melyet a’ felszabadulás által elérni óhajt t. i. nagyobb önállóság, minden esetre eltévesztve leend, ha a’ felszabadítás valamennyi országokban egyszerre ’s egy időben nem eszközöltetik ; ez azonban a’ statusoknak és magának a’ zsidó törzseknek sokszerű különbözései miatt merőben lehetetlen, mert itt csak fokonkénti átmeneteinek van helye, mely is több polgárisuk statusokban már eszközöltetett is, és a’ zsidóknak a’ középkori jogtalanság és kárhoztatna ellenében , bizonyos közjogi és politikai helyezet jelöltetett ki. Lássuk már most, az európai státusok legújabb törvényhozása, miként járt el a zsidósági viszonyok elrendezése kísérletében. Spanyol- és Portugalkonban legrégibb időkben a’ zsidóság igen elterjedett volt. A’ pyrenaei sziget a’ fenicziaiaknak régi kereskedési terük volt. A’ zsidók ott szives fogadtatást nyertek. Sorsuk a’ mórok uralkodása alatt Spanyolhonban igen kedvező volt, s a’ mivészeteken tudományokon kívül, műiparral, és főleg kereskedéssel foglalkozónak. A’ keresztyénség diadala a’ mórok felett heves üldöztetések tárgyául tüze ki őket. Egy Ubi-bekelt törvény a zsidókat Spanyolbanból kiirtá oly formán, hogy zárt határidő alatt vagy a’ keresztyénséget elfogadni, vagy az országból kivándorolni kényszeríttettek, azt tenni mulasztókra élet és vagyonvesztés büntetése szabatott, mely rendszabály következtében akkor több mint 170,000 zsidó család vándorúlt ki. Kik lappangva az országban benn maradtak, avagy a keresztyénséget ámbár csak színre felvették, titkon azonban a’ mozaizmushoz híven ragaszkodának, azokat a’ középidő, sőt az újabb századok történeteiből is eléggé ismeretes , és gyászos emlékezetű inquisitio kutatta fel. Ettől fogva nem volt Spanyolhonnak zsidó lakosa. A’ francia uralkodás alatt ismét megtelepedének ott zsidó családok, melyek azonban minden alkotmányi és politikai jogokat nélkülöznek. Maga az 1837-i alkotmány utalván a’ vallás szabadsága elvét egyenesen kimondani, csak azt határozó meg, hogy a’ vallás soha üldöztetések alapjául ne szolgálhasson. E’ szerint Spanyolhonban csak töretnek a’ zsidók. Portugáliában, hová a' spanyol bonból száműzött zsidók nagy része futamlott csaknem hasonló szabadságot élveztek, mint Spanyolhonban, de a’ jezuitismus és iugiusitio itt is hasonló kemény sorsot készítenek számukra 1540-b. Szökés helyett számosan meghagyák magokat keresztelni, és ezeknek a’ keresztyénekkel tüszszegyüléséből az ország legkitűnőbb családjai p. o. da Silva, Pereira, de Castro , Ximenes, da Casta, Susportas, Pandal, sőt maga az uralkodó braganczi királyi ház is számlázottaknak mondatnak. Az 1837-k évi alkotmány szerint Portugáliában az uralkodó catholika vallás mellett, minden más vallások is megszenvedtetnek, a’ zsidóknak ennélfogva ott csak megtelepedési, de nem státuspolgári joguk van. Francziaországban? Belgiumban és