Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-19 / 75. szám
Az első szerepes volt actor primarum partium, a’ többi szerepesek actor secundarum, tertiarum ’sa’t. partium. Ha jól játszanak, virág vagy borostyán ’s szalaggal (szuppi, strophia) ékesített füzért nyertek díjul ; később ez a rézből volt készítve, megaranyozva ’s corollaria nevet viseli, sírással készíttetett elébb aranyból és ezüstből. Ha a’ közönség velek elégületlen vala, kipiszszegette. A’ hellenek tisztelték a’ színészeket. Színre királyok sem átallának lépni, de hölgyek nem játszhattak, ez okból azok szerepüket is férfiak vitték. A’ zsarnok szerepe annyira gyűlölt volt, hogy abban első szerepes nem lépett soha fel. (Folytatása következik.) Pesti botrány. Itt közöljük a’ „Budapesti Híradó“ 248-k számából a’ sept. 6-n történt botrányos eset leírását. —■ Múlt szombaton egy botránynak valánk tanúi, melyet elakarunk mondani olvasóinknak, hogy megítélhessék, mily mélységig sülyedett Pesten a’ közrendnek, békének és személybátorságnak tekintete, ’s mily magas fokra hágtak ellenben a’ véleményi türelmetlenség, méltánytalanság ’s a’ rendbontók zsarnokoskodásának vakmerősége. Nem tudjuk, váljon megemlítették-é a’ hírlapok, de alkalmasint hazaszerte elterjedt már azon új hőstettnek híre, — mert hiszen az eféléket nagy örömmel hirdetik sokan — miszerint néhány rejtekben kullogó ficzkónak néhány hason értékű czinkosa, azzal kívánta minap harczias jellemének tanujelét adni, azzal kívánta megmutatni, hogy méltó lakosa a’ városnak, mely az ő kihágásait tűri ’s érti a’ századot, melyben lehet; azzal bebizonyítani, hogy megérdemli az alkotmányt, melynek jótékonyságival csak viszszaélni, de élni teljességgel nem tud, mikint négy czigány kíséretében, macskazenével lepje meg szállásán a’ hei fdisp. helyettest. Mint említők, ezen nyomorúságot alkalmasint ismeri már olvasóink nagy része, de azt csak kevesen fogják tudni, mikint ezen hősük, az utczán megállni is anyalig merve látottak futottak rajta végig, ’s onnét szórták fel a’ legocsmányabb piszkokat és szitkozódásokat, azon az ilyen vitézek bátor keblét megnyugtató hiedelem érzetében, hogy ezen aljas és csupán az elkövetőket bélyegző kedvtöltés megindítói ’s eszközléji kitudatni, vagy csak nyomoztatni is, bizonyosan nem fognak, sokkal nagyobb és méltóbb lévén irántuk minden becsületesek megvetése, semhogy ily Uradalmakra őket érdemesíteni lehetne. Férfit, ki már hoszszabb idő óta ismeri’s járja bé a’ közélet mezejét, alkotmányos hazában, hol a’ vélemények nyilvánításának szabadnak kell lenni, jogilag legalább, noha tettleg éppen azok akarják és szokták a’ szabadság e’ nemét eltiprani, kik annak szentségét legtöbbször pengetik ajkaikon — férfit, mondók, az ellenszenvek nyilvánítása — jöjjön bár a’ közönség bármely töredékétől, — nem találja soha készületlenül, nem kivált, ha az ilyen ellenszenvek, pórias betyárság, gyermekies rakonczátlankodás ’s utszasuhanczi csínokban törnek ki. A’ közélet tusái köztt megért férfiú csak szánakodó mosolylyal tekintheti azokat, kik, ha ugyan is már rég lerúgták az iskola porát, férfit megillető nemesebb erőkifejtés helyett, ez úton kívánnak vagy tudnak csupán a’ közügyekre befolyni, ha pedig még nem rúgták azt le, ezúton készülnek az élethez, az annyi önmegtagadást, annyi higgadtságot, annyi különnemű türelmet követeidhez — ellenben néma undorral veti meg és nézi le az ilyen kihágások rejtekben kullogó inditójit, valamint a’ rágalmazók ’s piszkolódók azon egész fajtáját, mely a’ különböző véleményűnek ’s más politikai irányt követőnek becsületében, az est homályaitól fedve, álarcz alá bújva, a’ büntetlenség és meg nem torolhatás bizonyos tudatában, háta megett gázolni, elég kislelkű és alávaló. Az ilyen galádok ellenében, kik küzzal egy maroknyi is képpes több piszkot bárkin is elkövetni, mint a’ mennyi tiszteletet ezer becsületes ember valakinek mutathat, hidegvérrel tűrni el a’ méltatlanságot, illő, a’ szabadságra megért emberhez, illő kivált ahoz, ki számos tisztelőji, baráti, elvtársai, őszinte becsülését, szeretetét, rokonszenveit bírja, s mi mindezeknél több, leírja amaz öntudatot egyrészről, hogy azon eljárása, mely miatt nyilvános és bujkáló ellenei által üldöztetik, megyéjének tanácskozó teremét a’ nyers erőszak legszomoritóbb kitöréseitől, önhivatalának méltóságát elhárithatatlan lealáztatástól, a’ szó és tanácskozás szabadságát, azon pillanatbani elnyomatástól vagy legalább is tetemes sérelmektől mentette meg, s kinek keblében nem aludt még ki más rész-