Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-26 / 77. szám
Isis ajándékot nyujtanak királyoknak, Euripides soha sem. Midőn ezért a’ király megszólitá, igy felelt:,,a’ szegény, ki ajándékhoz, kérj máskor pedig nyilvánít, a’ király, hogy nem bánná ha róla tragoediát írna. Mire ő igy felelt: ne engedje az Isten hogy valaha tragoedia tárgya légy!“ Nem sokára 76 éves korában elhunyt mint szelíd komoly hóid a’ drámai költészet egéről, mely az éjj sötétjében fénylik. Némelyek azt írják, hogy kutyák tépték szét; mások, hogy a’ rá megharagudt aszszonyok, Peliában temették el, hol a’király, hamvai felibe egy márvány oszlopra ezt iratá: ,,Emléked Euripides nem enyészikel!“ Az atheneiek követeik által tetemeit kikéreték, de híjában Archelaus megtagadta kívánságukat. Hazája fiai nem meszsze a’ fővárostól egy folyam partjai mellett a’ Piraeusba vezető útban fényes cenotaphiumot, sírboltot is emeltek, ez nevezetes, de viszsza nem szerezhetett halott emlékének. Salamisban van egy komoly, magányos barlang, melyben számos színműveket dolgozott. Külsője szép volt, de lelkületű komor és sötét. Euripidesnek számos színmüvei voltak, melyeken rendesen filosófiai szellem ömlik el, miért is őt filosofus költőnek nevezik; némelyek szerint 75, mások szerint 92; az első hihetőbb. Első győzedelmét 40 éves korában vívta ki. Tragoediái közzül ma tulajdonképpen csak 17 van fenn: u. m. Hecuba, Orestes, P h o e n i s s a e (Phoeniciai nők) Medea, koronás Hippolytus, Alceste, Andromache, Esdeklők, Iphigenia Aulisban,Iphigenia Taurisban, Bacchae (Bacchus innepét megülő aszszonyok), trójai nők, Heraclidák, Helena, Jon, Dühöngő Hercules és Elektra. Még ugyan neve alatt van három szinmű : Rhesus, de erről alkalmasint bizonyos hogy nem övé; Danaë, melynek csak kezdete van meg és Cyclops, satyrai dráma, mely nemből csak egyedül ez maradott fenn. Sophocles, vele szinte egy időben hunytel. Athene e’ két nevet mély tisztelettel emlité. Főként az által különbözik az előbbitől, hogy írása módján bizonyos filosofiai komoly szellem omlik el, mig az első a’ szenvedélyeket megrázó erővel festi; a’tragoedia már anynyira ki vala fejtve, hogy annak külalakját nem változtathatá. Az indulatok festését eltalálta, de a’ jellemek ellen gyakran vét. Sophocles személyei az embereket megmutatják, milyeneknek lenniük kellene, Euripideséi, milyenek valóban. A’ szinmű készítés elfogadott elvei daczára, gyakran állitott fel a’ szerelem hevétől annyira dúltkeblü herczegnőket a’ színpadra, hogy ezek házasságtörés és gyalázatos tények után sóvárgának , ’s rongyba öltözött krályokat, kik mint koldusok az elmenőket alamizsnáért, szóllták meg. Ez kezdetben mindenkit boszszanta, mert ez által hősei becsületéből vont le, ’s a’ bűnökre vészes példákat mutatott; de nem sokára hódoltak a’ tűznek, melylyel a' szenvedélyeket és érzelmeket festé. Mestersége a’ szenvedélyek különböző helyzetei jól eltalált festésében áll. Midőn a’ szerelem dühét rajzolá vagy kanyürületet kíván ébreszteni, szinte ön magát felülmúlja. Athéné, mely Telephus sorsát megsiratá ’s a’ bűnös Phaedra felett is könyeket hullatott, hogy ne nézte volna el az eddigi elvektőli eltávozását? Ő a’ drámát a’ philosophia iskolájává akarta változtatni, ezért Anaxagoras rendszerét és Socrates morálját darabjaiba vegyité. Sophoclesnél a’ szenvedélyek menetele gyors ; nála egyetlen vonás egy szó határozza el gyakran hőse jellemét s fedi fel titkait. Euripides szónoklatai ellenben lassú menetelüek, hoszszak, ki szerette tudományát mutogatni , s ékes beszédben tündökleni. Anaxagoras és Socrates tanítványainál a’ filosofiának drámába elegyítése által vívott tetszést ki , bárha némely önkényes kitételeit nehezen tudtuk elnézni, ő színi-bölcs melléknevet érdemelt. Mások pedig mint gondolhatni úgy nyilatkoztak, hogy annyi mondatok, ékes-szólási fordulatok, tudós czifrázatok nem illenek színműbe, a’ nézőt kihűtik s végre hogy Sophocles, ki soha hasztalan szót nem mond, Euripides felett áll. Azonban nem tagadhatni, hogy Aeschylus és Sophocles merész és pompás szónoklatait kipótolni tudta. Bár kizárólag költői szavakkal ritkán él, a’ legmindennapiabb szavakat is helyhezés és alkalmazás által megtudta nemesitni. Stílusa közép úton van a’ fünnség és alattjárás közti, ékes, világos tiszta és szív rázó folyamat. Bármily könnyűeknek is látszanak versei, sok fáradalmába kerültek. Önmaga ellen igen szoros itéletü volt. Egyszer nyilvánító, hogy három nap alatt csak három sor verset tudott írni. Alcestes egy középszerű költő, mond, én százat is írtam volna. ,,Des mond Euripides ,,azok három napnál tovább nem maradnának fenn.“