Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-23 / 41. szám

Zsidókról. Statistikai vázolat. De a’ zsidó szellemi tekintetben is ne­vezetes fokát érte már el az emberi tudásnak ", mert hiszen nem képpes ő a’ zsidó nemzet, szá­mos jeles, a’ tudás és ismeret minden ágai­ban mélyen béavatott férfiút felmutatni? és mily tiszteletre méltólag kötelezek ők le az egész polgári sult világ háláját, magok iránt ? Hogy miint e’ mellett ezen nemzet mindazon kedvezésekben, mikkel a’ többi státuspol­gárok felruházták, nem részeltetik, hogy hi­vatalok és méltóságok elnyerésére képesítve nincs, ez nem egyedül egyes kormányok hi­bája, és nem egy­edül e’ tárgy beli törvények hiányának tulajdonítható. Ha a’ zsidó nemzet magát emancipálni akarja, és ez valódi szán­déka, sz­ükséges hogy magát a’ kor miveltsé­­gével, ’s­ a’ keresztyénség szellemével, ’s vé­rével binnsőleg öszszerokonitsan szükséges, hogy a századok óta rajta setétlő erkölcsi laitokat a miveltség fürdőjében lemossa ( szük­séges hogy ne csak a’ kereskedéssel, mit és t­et­­tel és tudornál!) ok­kal kizárólag f­oglalkozzé­k , hanem azon keresetmódokkal is barátkozzék­­m­eg, miket eddigelé a’ vidék öszszekötött fárasztóbb kézi munka miatt lehetőleg kinil­­ni igyekezett, addig mig a’ zsidó egyedüli bálványát csillogó araijában helyezendi, és annak minden árom­ megszerzésében köröm­­szakadtig fáradozni meg nem­ szünend, mig a 'földm­ívelés és szabad kézi mesterségek ű­­zésére magát el nem szánja amig végre vallá­si nézetei által a’ polgárzat többi tagjaitól szigorún elzárkózva, magát ezekkel a’ sógor­­ság szoros­ kötelékei által öszsze nem kap­csolja, mindaddig a’ zsidóság emancipatiója a lehetetlenségek honába tartozandik, és gya­korlatilag kivihetetlen leend. Mondják néme­lyek, hogy akkor midőn azt vitatjuk, miszerint a’ zsidókat addig mig a’ szabadságra méltók­nak nem mutatkoznak felszabaditni nem le­het., . nem kevesebbet állítunk, mint azt, hogy valaki úszni tanuljon, mielőtt vízbe mehetni engedelmet nyert. De ez által a’ sza­badság élvezetét megelőzendő alapos és mél­tó előkészületnek lehetősége, sőt valószínűsé­ge koránt sem czáfoltatik­ meg. Ha neveze­tes számú zsidó egyéneknek, a’ nemzetet súj­tó nyomás ellenére is a’ szellemi miveltség valóban magas fokára fellépni lehetséges volt­­ magának az egész nemzetnek is, mint olyan­nak érült szennyéből kiemelkedni, és magát ul kínálkozó felszabadulás helyes élvezetére előleg kiképezni — kivihetetlen feladat nem kend. A’ ragadozó vad állat nem elébb szo­kott, lánczárót leoldatni, vagy kaliczkájából k­ieresztezni, mint midőn megszelidülése felől biztos meggyőződést nyerőnk. Minden eman­cipat­iónak nehéz oldala a’ régi keménységről a’ jogosságra ’s méltány­osságrai átmeneteiben ill, mint ezt Izlandnak, a rabszolga statu­soknak példájából, és a’ földmivelői viszo­nyo­knak poroszul szag iráni rendezése történe­téből láthatjuk, és mint ezt 2-ik József ko­ra is tanúsítja. A’ zsidóság elleni — korunk­ra örökség gyanánt átjutott előítéleteknek a­­pránkénti eleny­észtetése itt a’ fő dolog, — ezek pe­dig csak akkor szű­nendnek­ meg egé­szen, ha a’ legalsóbb, legcsekélyebb zsidó is eddigi szén)­köréből kilépve, maga magát fel­szabadítani, és helyes utakon azon becsülte­­tésre szírt tenni igyeks­zendik , mit eddigelé­gMij­án játenze­, és itt ott kitűnő fokú szelle­mi miveltségénél f­o­gva megnyernie sikerűlt, ha j­ár et más részt egyéb tulajdonai, és fő­­leg szemtelenségig határos tolakodása és ki­­állhatatlan gőge a’ közbecsülésre igen méltatlan­(Első félév.) HON ÉS KÜLFÖLD 1845 41-k szám Kolozsvár. Pénteken május 23-án, 1845. Tartalom: Zsidókról. Hirdetéseit.

Next