Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-19 / 75. szám
(második félév.) HON ÉS KÜLFÖLD 1845 75-k szám Kolozsvár. Pénteken September 19-én, 1845. Tartalom. Színház és színészet. Pesti botrány. Elegytár. Színház és színészet a’ helleneknél és romaiaknál. A’ hellenek és romaiak minden épületek közti a’ templomok után a’ színházat tartották legnagyobb tiszteletben. Theatrum magát az egész épületet jelenté, de soha sem mint nálunk a’ színpadot. Baechusnak lévén szentelve gyakran dionysiusi lenaeusi színház nevet viselt, ’s ez okból dionysia k a n ak ’s a’ színészeket dionysiusi művészeknek nevezték. Akkora hévvel ragaszkodtak a’ színészethez, hogy szinház, kivált a’ későbbi időkben, minden valamire való városban fénylett. A’ színházat a’ hellének és romaiak nem tekintek puszta időtöltés tárgyainak, az nálok erényiskola volt magasztos, nagy és nemes czélokkal egybefrízve, istentisztelet benszeretet jóért buzgalom felköltése eszközeinek tekinték, egybecsatolva a’ mulatozással. Fontos és álladalmi érdekű vala eképp. Mindent áldoztak a’ nézőket mulatni, keblüket meginditni ’s bennük szenvedélyeket támasztani. Ennek előmozdítását eszközlék a’ zene, táncz, a’ darabok érdekes tartalma, melynek tárgya többnyire vallás és honi történet volt, a’ pompás díszlet, fényes szinház és a’ játékokban megtartatni szokott innepélyesség. A’ színészet eredetéről különböző vélemények vannak , mint Homerus felett, e’ felett vetekedtek a görög népek hogy melyiknél vette eredetét. Az atheneiek eképp vélekednek róla. Mintegy 700 évvel Kr. sz. e. a’ városokban, de jelesen a’falukon durva s korlátlan zajjal ünneplék Bacchus ünnepeit, mint szinte minden nemzetek. Bacchust kicsapongó vad dalokkal dicserétették, a’bacchansok illetlen verseket szavaltak, ’s nagy kedvet találtak abban, ha valakit gúnyolásaikkal közkaczajnak tehettek ki. Ez ünnepek falun még korlátlanabból mentek véghez. A’ vinczellérek seprővel mázolták bé magokat, borításán ugrándoztak szekereikben, verseikben vagy egymás vagy haragos szomszédjaiknak nevetséges oldalukat feltüntetve, vagy a’ dúsakat gúnyolták hibáik elsorolásával. Azon kor költői vagy az istenek és bajnokok kalandjait, énekelték meg, vagy az emberek vétkeit és gyengéit támadták meg. Az elsők Homer munkáit választák mintául, mint ő cselekvényeket akartak előadni, melyek vagy megindítsák a’ nézőket vagy istenítsenek, sőt némelyek e’ kettőt is egyesitni próbálták. Ebből azután idétlen comoediak vagy tragoediahoz tartozó munkák származtak, azonban hatásuk csak hamar nagy valt. Bacchust dicsérő dalok ennek gyors hódításait adták elő utánzó képekben. Végre a’ pythiai játékoknál a’ fuvolások Apollo Pythonon vett győzelmeit adták elő. Néhány év múlva (580 Kr. sz. e.) megjelent Atticaban Susárion, mint szinigazgató,szintársággal. Egy kis-szerű bódé szolgált neki és társaságának szinpadul, melyen kora hibáit megtámadta, állitá szemekibe, ’s az emberi gyarlóság nevetséges oldalait kitünteté. Susannon tehát a’ vigjátékot fedezte fel. Néhány év múlva Thespis látva ennek sikerét, azon gondolatra jött, hogy jó lenne történeti eseményeket hozni a’ színpadra. A’ gondolat tetté vált, társasága történeti eseményeket játsza el, komoly méltósággal színre hozta Milo,Hercules, Oedipus, Agamemnon kalandjait, és a’nép mely kevéssel az előtt Susannon comoediáin nevetett, Thespis előadásain könyeket ünte. És igy származott a’ tragoedia. Bővebben ezekről, ezeknek gyarapodásáról ’s előmeneteléről alább szólandok. Mi magokat a’ színészeket illeti, ezek nálok actor, comoedians nevet viseltek."