Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-09-17 / 75. szám

m HON ÉS KÜLFÖLD 1§46. (Második félév.) 75adik SZftUl. Kolozsvár. Csütörtök September 10-kén 1§46. Tartalom: Agamemnon sirja. Könyvismertetés. Elegytár. ———— Avasaié mai­on sírja. (Knight Tamás átázásából.) Mid­ón Ár­on a­ zenétől elbájolt delphin ál­tal bátorságba a’ partra vitetett, alig érezhető nagyobb örömet, mint mi, midőn hajónk fedelé­ről Matapán csúcsait megpillantok. Egy fiatal utazó hevességével vártam a­ napfeljöttét, Mo­­rea classical hegyeit megláthatni. Végre kez­dettek kifejlődni a’ colossalis alakzatok ’s a’ las­sanként tova vonuló éjből egész nagyszerű, ko­moly szépségekben kibontakoztak. Görögország előttünk feküdt. Navarra a’ távolság miatt még nem volt látható, de a’ koroni, vagy kalamatai öböl Byron korszárjaira emlékeztetett, hol Kon­­rád társai által a' basa hajója elpusztittatott. E’ látponton azonban meg kelle állapodnunk ; az ed­dig kedvező szél hirtelen megfordult 's oly he­ves lett, hogy a’ cerigói csatornába kénszerűt­­tettünk béevezni. A’ külömben dologtalan idő alatt egy gyer­mekes eset által mulattuk magunkat. Az erős szél három varjat a’ szárazról meszsze béhaj­­tott a’ tengerre, melyek hasztalan iparkodtak viszszarepülni. Végre hajónkhoz közelítettek, de oly fáradtak voltak, hogy csak egyik szállha­­tott—le, a’ más kettő a’ tengerbe hullott, azonban megszabadult társok károgása által ismét any­­nyira felbátorittattak, hogy végre ők is a’ fe­délre repültek, hol a’ hajóslegények mind a­ hár­mat elfogták ’s egy tyúkboritó alá tették és az­után egy rakás szalonnát ’s kétszersültet adtak néktek. Ez esetet, a’ régi romaiak példájaként, kedvező jelnek tekintettük ’s reméltük, hogy jó szelünk leend ; de ez csak két nap múlva tör­tént. Ezalatt foglyaink nyakára széles perga­ment szeletet kötöttünk, melyre a’ brigg nevét ’s egyéb jegyzéseket irtunk—fel ’s igy elbocsá­tok őket. Kettő a’ lakoniai partok felé sietett, a’ harmadik azonban a’ hajóról nem akart el­repülni, mig egy lövés a’ tengerbe dobá, nem meszsze azon helytől, hol Hesiod szerint, Vé­nus a’ tajtékzó hullámokból felmerült. Cerigó a’roniai szigetekhez tartozik, azon­ban nem sokat látszik arról tudni ’s lakosai már régóta híresek a’ tengeri rablásról. Ittjárásom előtt nehány hónappal éppen egy ily eset adta­­elő magát. Egy hajó 1837-ben august. Sí­kén Stamali Cocchina nevű hajóskapitány pa­rancsnoksága alatt, Caneából, hol nagyobbré­­szint olaj és szurokból álló terhét 20,000 dol­láron eladta, Candiába evezett. A’ hajó köze­lebbi kiszabott helye a’ Napoli di Romania és Hydra köztt fekvő Spezzia volt, hova Caneá­ból öt útazó szegődött. Alig léptek a’ tenger­re, midőn egyik mondá Cocchinának, hogy az általok éppen elhagyott kikötőből egy csalnak fog utánok jőni, melyről ő csempészett sely­met szeretne vásárolni. A’ kapitány előbb el­lenkezett, végre megengedte. Napfeljöttekor egy csalnak rájok kiáltott, melyben négy fegyver­zett férfi volt, kik nem csempészeknek, hanem vámtiszteknek adták­ ki magukat. Tőlök a’ ha­­jóramenetelt annál kevésbé lehete megtagadni, mivel a’ hajón csak két fegyverzett férfi volt, kik a’ „vámtisztek” által tüstént megrohantat­­tak ’s legyőzettek. A’ kapitány és az öt utazó, valamint a’ hajóslegények megkötözve a’ hajó öregébe vitettek. A’ kalózok a’ 20,000 dollárt kikutatták ’s felosztották ; a’ kormánylapátot el­öltörték, a’ vitorlát és köteleket öszszevagdal­­ták , a’hajót kilyuggatták’s a’fedelezeten egyik hajóslegényt főbe ütötték ’s mig az eszméletét vesztve ott feküdt, a’ hajót elhagyták. E’ legény később magához jővén, észrevette, hogy a’ha­jó sülyed. E’ kétségbeejtő helyzetben, gyenge­ségéről megfelejtkezve, a’ kapitánynak ’s né­hánynak a’ hajónépességéből kötelékeit elvag­dalta. Azonban mielőtt mindnyáját felszabadít­hatta volna a’ hapi elsülyedt ’s a’ szerencsétlen ember, mind az öt utazó és az egész hajóné­pessége, Cocchinát ’s egy hajóslegényt kivéve vagy a’ vizbe fúltak, vagy a’ kalózoktól, kik mindjárt viszszatértek ’s szemöket a’ hullámok­kal küzdők kínjain legeltették, megölettek. Coc­china ’s egy hajóslegény a’ kalózok fegyverét kikerülve elérték Cerigó partját, mely oda nem meszsze volt. Mihelyt a’ caneai consul ez ese­ményt megtudta, szigorú utánjárást rendelt , a’ bűnösök Cerigoban felfedeztettek. Az egyik mint egésségbiztos küldetett a’ hajóra, mig az Caneában tartózkodott. Zantában mindnyájan 75

Next