Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-03 / 1. szám

3 — n­ak ’s rendkívül meredekek. A’ mellékvőlgyek szinte mindég délkeletre vagy délnyugotra e­­gyesülnek a' fővőlgyekkel, néhány láb magas­­ságnyira lankás lejtőkkel ’s ezért leginkább mezők és faluk alapítására használtatnak. A’ Kaukázusnak nagy folyói nincsenek. Két nagyobb folyója a’ Feketetengerbe ömlik, egyik délről, másik északról, a’ másik a’ káspiumiba hason­­lólag északról és délről. Kuban (északra) és Rioni (délre) a’ Feketetengerbe foly, Terek (északra), Kur (délre) a’ káspiba ömlenek. Az égálj a’ hegy befolyása miatt felette külöm­­böző. Klaproth talált növényeket, melyek a’ Terek folyójánál májusban magot teremnek ’s meszsze benn a’ hegyek közti csak augustus­­ban virágoznak. A’ levegőt legszembetűnőbben az Elbrusnak egy ága változtatja. A’ délnyugoti ágát ritkán borítja hó, tavasz korán nyílik ’s a’ nyár meleg, az ettől csak harmadfél mértföldre fekvő ágat télben egy singes hó borítja, a’ ta­vasz késő és hideg, a’ nyár viharos. A’ nö­vényélet hasonlólag külömböző, a’ hegytetőn északias, a’ hegy közepében növényvilágunkkal atyafias, a’ déli ágazatokon gazdag és buja. A’ magas havasokon fenyők , gyalogfenyők, nyírfák találhatók, vegyítve berkenyefákkal, cse­regalagonyákkal (crategus aria), ostorményfá­­val (viburnum lautana), egressel, a­ tatároknál talbugu ( spirea crenata ) és málnákkal. A­ legnagyobb csúcsokon mohák, veres és kék áfo­nyák, földi­ borostyán és más északi növények vannak. A­ hegyfokok sűrű erdőkkel borítvák veres és fehér bükkökből, fenyőkből, juharfák­ból (evonymus europaeus), szilfákból, cserega­lagonyákból, nászpolyákból és kőrizsfákból. A­ hegyek tövénél gyakran találhatni vad körtve- és alma-, itt ott szilva- és cseresnyefákat. A’ déli hegyágazatokon teremnek közép-európai gyümölcsfák, szőlő, gesztenye- és fügefák min­den ápolás nélkül. Állatok közül a’ hegytetőn bak kecskék,zergék, a’ hegy közepén őzek, szar­vasok, bölények (dumbai), farkasok, rókák, vadmacskák, hiúzok ’s kevés medvék vannak. Nyest elég van, nyúl kevesebb. Madarakat, csó­kákat ’s szarkákat kivéve nem is láthatni ’s a’ kétéltűek közzül a’Kaukázuson csak közönséges békák ’s gyikok vannak. Éppen ily szegény a’ hegy bogarakban, nehány légyneműeket kivéve. Alsó-Terek mellett annál több az alkalmatlan bogár s a' hegyfokokon számos csipő-jegyek kínozzák a’ marhákat. Halak közzül, Klaproth csak márnát, melyről gyanítja, hogy a' Káspiu­­mi-tengeren jött­ fel, lazaczokat és pisztrángo­kat talált. Kaukázus lakói külömböző népségekhez tartoznak, kik részint a’ legrégibb időktől fogva hazafiak voltak, részint később vagy előbb beván­doroltak. Legnevezetesebbek, nehány tatár tör­­zsökök az indusok, cser­kés­zek, osseták, lesgbierek, szuánok, abaszszok és ge­­orgiaiak. A’tatárok a’ Kaukázusnál ,Kau­kázuson innen szét vannak oszolva ’s ki nyel­vüket tudja, azt az egész hegyen megértik. Északi-Kaukázuson Kubánnál, Sásowi- ’s Kás­­piumi-tengerek köztt lévő sivatagon a’ nogaj-i tatárok ’s turkománok nomád életet folytatnak, kik az egész bonnacki partvidéket délre Schir­­wán határáig bírják. A’ hegyen a’ kubáni for­rásoknál tatárok laknak, kiket a’ georgiaiak bas­­sianiknak, Északi-Daghestanban kumükoknak, a’ régi b­ágárok maradékainak nevezik. Az in­dusok Kumbalainál nehány népes, de termé­ketlen völgyekben laknak ’s ennek tulajdonít­hatni, hogy a’ többieknél munkásabbak. Igen ingerlékenyek ’s a’ legcsekélyebb alkalomkor is kardra kelnek, lőfegyverre ritkán. E’ fegy­vereik mellett rövid, vastag láncsát és paizst is használnak, melyekkel rendkívül ügyesen tud­nak bánni. Törvényt ’s akárminemű hódolást nem ismernek, sőt a’ családi főnökök sem gya­korolnak semmi hatalmat. Ha a’ fiú felnőtt, az atya fegyvert ad kezébe ’s sorsára bízza. Az ingushok nevöket állatoktól kölcsönzik ’s nőjei­­ket szokások szerint nevezik­ el, például e’név: Assiz Wachara, annyit tesz, mint borjún lo­vagló, ’s az t. A’ mahamedána ’s keresztény vallástól egyaránt idegenkednek. Igen rendkívül durva bálványozásuk abban áll, hogy a’ kőszirte­­ket imádják, kétszer tavaszszal és nyáron böj­­tölnek, áldoznak és búcsút járnak. Nagy tisz­telettel viseltetnek nehány régi keresztény egy­ház iránt, melyek a­ régi georgiai királyné­k ha­mar korából származnak, ki 1171 — 1198-ig uralkodott. Falaik nyomoru kunyhók­ból állanak, de az inghusok a’ szoros útak bé­­menetelénél 60 — 90 lábnyi magas kőkapu­kat épitnek. A’ cserkeszek a’ hegy egyik legszá­mosabb ’s harcziasabb törzseket képezik. A’ cserkesz név, mivel ők magukat Adige­knek nevezik, tatár eredetű ’s e’ szavakból cser (út), kesmek (levágni) származtatják, tehát útontanyászót jelentene. Régebben északra sok­kal tovább terjeszkedtek ,s legelőhelyeik e­­gészen a’ Kumáig nyúltak. Csak az oroszok kiterjeszkedése ’s a’ kaukázusi vonal felálli­tása nyomta a’ Tereken, Malkán és Kubánon visz­­sza Jelenleg az úgynevezett Nagy- és K­i­sk­a­­bard abban laknak, az az: Kubán völgyében, Anapa vidékéig és Terek völgy közepéig. Ők azt állítják, hogy Arabiából származtak ’s a’ Kau­kázuson talált európai keresztényeket, mint azok ottlételét a’ még fennálló durva fakeresztek bi­zonyítják, elkergették. Vándorlásuk, mi egy

Next