Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-16 / 74. szám
van már, az, igazságtalan és minden jók megvetésére méltó rágalmazó. Ki használt a magyar nemzetnek annyit, mint a derék gróf? Voltak e’ honnak fiai, kik a török kevélységét ’s tatár dühét megalázták; voltak, kik partjait tartományok hozzácsatolásával szélesbitették , de ez mind vérrel történt ’s tetemes áldozattal. ’S ugyan mi dics rejlik abban, hogy valaki rabokkal látja hontársai számát megnevekedni ? De a’ nemes gróf vérontás és emberáldozat nélkül ébresztette fel tespedése mély álmából a’ nemzetet; csak erős szavakkal értette meg a’ szívvel és észszel azt, hogy a’ ki munkátlan és henye, az nem él, de valódi halott ; csak egy nehány szóval értette meg azt, hogy az ilyen szegény, a’ szegény pedig erős, hatalmas és bátor nem lehet; csak nehány szavakkal magyarázta meg, hogy értelmi és erkölcsi erő nélkül nincs szabadság, e’ nélkül pedig nincs nemzet—és rögtön ébredni, többet mondok, tenni kezdenek hontársai ,s már a’ tettek fényes pályáján oly feltűnő lépéseket tett a’ Magyarhon, miképp azt idegen honok is figyelmükre méltaták. Ilyeket eszközölt a’ Hitel, Világ és Stádium! Vagy tán azért von el a’ pesti Szélpál ifjusága’ gróftól minden érdemet, hogy kedvencz vezérük Kossuthtal „Keletnépében” öszszekoczczanásuk történt ? Tegye keblére kezét minden huszonnégy éven feljülifogulatlan ember; nem a’ grófnak van-é abban igaza ’s ha e’ munka mérséklőül épp’ a’ maga idejében a’ világra ne jöjjön, mi lön a’ fiatal Magyarhonból Kossuth kengyelfutói vezérsége alatt? Derék a’ nemes gróf most is, mint 1831-ben, midőn az ifjuság néki tömjénezett volt. ’S ezen elveket, melynél fogva ő sem a’ liberalis, sem a’ conservativ felekezetnek nem tagja, nem e’ munkában nyilvánítja először, hanem nyilvánította a’ „Világban” is e* czim alatt Nemzet és Kormány. ’S ha megfontoljuk azt, miképp miután valaki valamely felekezet zászlója alá felesküdt, függetlenségét néma részben legalább feláldozta ’s meggyőződése szerint nem nyilatkozhatik , mindég méltán állíthatjuk, miként, egy becsületes és szabad polgár a’ gróffal egyértelmüleg egyik felekezetnek is rabilag lekötelezett tagja nem lehet. Tehát következetlenséggel vagy jellemtelenséggel a’ nemes gróf nem vádoltathatik ; mert ő szabad honfi korában épp oly nemesen gondolkozott, mint miután tanácsos és kegyelmes úr lett. ’S ki nem vak, most is átlátja, hogy a’ Tisza szabályozásával a’ magyar kereskedelemnek mily fontos szolgálatot tett. A’ pesti ifjuság még is macskazenét csinált egyik évben ablaka alatt!! Semmi. Ez nem a derék gróf, hanem a’ ferdén nevelt ifjuság gyalázata, mely éretlen hevében a’ valódi érdem méltánylására felemelkedni nem bir. De mit is csinál egy felemelkedett lélek ezekből? Békarekegésre miért ügyeljen az, kit a’ jók ’s nemesek dal és lant által örökitendnek ? ! ! Szivbúvár. Kairói nők. Egyiptomi vázolatok. XXI. Végzet. Abd-el-Kerim. Egy igen szép házhoz értünk, hihetőleg valamely kasef vagy mameluk bey volt laka, melynek előcsarnoka egy oszlopos karzaton az udvar egyik oldalán nyúlt fel. Hátulján egy vánkosokkal rakott diván állott, melyen egy jókinézésü, csinosöltözetü musulmán ült, ki aloéból készült rózsafüzérjét ujjai köztt egykedvüleg forgatta. Egy néger gyermek a’ nanghile tüze felelevenítésével foglalatoskodott ’s egy kopt író, ki titoknokának lenni látszék, lábainál ült. „Itt van Abd-el-Kerim úr,monda Abdallah, a’ legjelesebb rabkereskedő ; ő ha akar a’ legszebb nőket hozhatja el kegyednek, de gazdag ’s többnyire azokat magának tartja. Abd-el-Kerim nyájasan intett fejével ’s kezét mesjére tévén, monda: Saba-el-Kher. Én is arabsul viszonoztam köszöntését, de oly kifejezéssel, mely jövetelem okát elárulá. Ezt nem tekintve, maga mellé ültetett kávét és narghilét hozatott.” Mivel kegyedet velem látja, monda Abdallah, kegyedről jól vélekedik. Azt fogom néki mondani: kegyed itt e’ tartományban akar megtelepedni ’s házát gazdagon kibútorozni. Abd-el- Kerimnek kedvesek voltak Abdallah szavai, mivel tördelt olasz nyelven néhány udvarias szót mondott nékem. Abd-el-Kerim finom, kitűnő arcza, átható szemei, kellemes módja természetesen azt mutaták, hogy ő ezen ház becsületét védelmezi, melyben oly szomorú foglalkozást űz. Az benne egy fejedelem leereszkedésének és egy tengeri rabló változhatatlan elszántságának valami csudás vegyülete volt. A’ négyszegű udvart, melyen számos nubiaiak ’s abissiniaiak járkáltak, a’ legszebb portikusok ’s karzatok kerítették, egy esztergályozott gerendákon álló széles musarab merívekkel ékesitett lépcsős felmenetel vezetett a’ legszebb rabnők szobáiba. Már számos török jött—el ’s megvizsgálták az udvaron lévő szerecseneket. Egy sárga’s kékcsíku maslak öltönyző ifiú közttök, kinek laposan befont hajfürtjei, mint középkori főé-