Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-25 / 16. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1841. (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök februarius 25-kén 1847. Tartalom ! ML i^y.irlioiii megyei oklevelek. Hőség 's omildovat. Klegytár. 16-dik szám. ^l v agy.)riioiii megyei oklevelek. (Folytatás.) Itt következik a’ bihar-megyei közgyűlésen. Csengery Imre aljegyző ur által szerkezett’selolvasott szegények ügyébeni véleményes jelentés. — „Alólirtak, mint az 1840-dik évi december 14-ki közgyűlés 4758 — 4759 száma alatt kinevezett bizottmány tagjai, a’ tavalyi termények öszszeségének és a’ szűkölködő adózók ’s úrbéres telkü nemesek számának öszszeírásai folytában, a’ mutatkozó szükség kipuhatolására, úgy a’ megyebeli nemesség által ajánlandó ’s a’ királyi kincstárból kérendő segedelem mennyiségére ’s a’ nemesi ajánlatok útján eszközlendő közmunka kijelölésére nézve véleményes javaslat készítése végett küldetvén ki, megbízatásunkban, a’ körülményekhez képpest, következendőleg jártunk el. Jelesen: Folyó hó 21-dike volt a’ nap, melyen elnöki egybehivásnál fogva, üléseinket megkezdettük. ’S az idő, mely öszszeülésünk napja és e’ közgyűlés határideje között eső volt, már külömben is szűk korlátok közzé szokta munkálatunkat; de miután az öszszeirások részint csak ezen napokban mutattattak be, részint még be sem adattak ,s másfelől feladatunk teljesítése az öszszeirások eredménye által feltételeztetett, az elnöki egybehivásnak mind eddig el kelle maradnia. És vajha legalább ekkorra állottak volna előttünk az öszszeirások ! Azonban fájdalom, a’ megyei végzés szava, mely az öszszeirásokat folyó hó II-kéig bévégeztetni rendelte, némely tisztviselők által még egybeülésünk napjáig sem töhtetett—be és az öszszeírások egy része az alkalommal sem terjesztetett elő, így sem az öszszes körülményekkel, sem a valódi szükség arányával meg nem ismerkedhetvén, két mód között lehet választanunk : vagy igen hiányos munkálatot készítenünk, vagy jelentésünk bemutatására, az öszszeirások bevétele után, újabb határnap kitűzését kérnünk. De feltünék elménkben a’ gondolat, hogy a’ szükség időt nem várhat ’s minden további késedelmet veszélyével torolhat viszsza ; feltünék az aggodalom és kötelességmulasztás érzete, ha, hogy ezen közgyűlés, mely a’ nemesség nagylelkűségét vala igénybe veendő ’s melynek czélja és napja, a’ hírnek szárnyain, a’ megye és ország figyelmét egyaránt felhívó, kívánatos eredmény nélkül volna kénytelen eloszlani. Megragadok tehát az egyetlen módot, minélfogva e’ tömkelegből menekülés kinálkozék.S alálirt aljegyző felhivása következtében magára vállaló, hogy mind a’ bémutatott, mind a’ még beérkezendő összeírásokat, a’ megyei utasítás figyelemben tartásával, átvizsgálván ’s észrevételeit, a’ kikerülendő hiányok tekintetében, előterjesztvén, átalános egybeszámítást és kimutatást fog kidolgozni, mely, ha ne talán teljes, és az egész megye állapotjára kiterjedő nem lehetne is, a’ teendőkre nézve alapul vétethessék. Ily helyezetben jött el a’ hónap 23-dika, midőn, mint előre kiszabott napon, második ülésünket tartottuk. Alálírt aljegyző, befejezett munkálódása eredményéül, az 1-fő szám alá csatolt jelentését mutatta be.S ezen jelentés, az időközben beadott öszszeírásokat is magában foglalván, már csak három egész szakaszra, és két szakasz egy egy részére, melyeknek öszszeirásai még mindég nélkülöztettek, nem terjeszkedett ki. Ámbár pedig az érintett fogyatkozás mellett ekkor is csak csonka kimutatás állhatott előttünk; ámbár a’ beadott öszszeirásokban is, a jegyzői jelentéshez képpest, több nemű hiányok voltak észrevehetők , mindazáltal, a’ hátramaradott kevés öszszeirások béérkezéséhez is reményünk lehetvén ’s az öszszeirásokbeli hiányok, leginkább a’ n. m. m. kir. htv tanácshoz felküldendő ívek közzül, mutatkozván, az utóbbiakat későbben is kipótolhatóknak ’s az előterjesztett számításokat és egybevetéseket elegendő kiindulási pontoknak tartottuk, melyek szerint eljárásunk biztosan irányozható legyen. Továbbá alelírt jegyző, 23-dikától mai napig beérkezett öszszeírásokra is, kellő figyelmet fordítani meg nem szűnvén , ezek iránti jelentését, az újabbban kiigazított egybevetésekkel együtt a’ Ildik szám alatt ismét elünkbe terjesztette, így jön, hogy az öszszeirások minden szakasz részéről, bé vannak ugyan már mutatva, de a’ számításba nem mind vétethettek fel. És ha már most, a’ Ildik számú jelentéshez C alatt rekesztett egybevetés során, az öszszeirások eredményét veszszük tagiakat alá, a’ szűkölke- és segedelemre méltó családok száma lészen : a) a’ váradi járásban . . 5124. b) a’ sárréti járásban . • 3972. f) az érmelléki járásban . 949. (f) a’ szalonkai járásban . *5341. e) a’ belényesi járásban . 5495. ’s öszszesen az egész megyében 20,881. mely számban azonban, az esküdt Neuman Sándor úr által véghezvitt és summázni nélkül béadott, úgy a’ szolgabiró Baranyai Ferencz ur által ma bémutatott öszszeirásokbéli mennyiségek, benn nem foglaltatnak. Ha pedig a’ segedelemre méltó szűkölködő családok tagjainak öszszeségére tekintünk , — ha meggondoljuk, miképpen ily szűkölködők 10