Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-07-01 / 52. szám
1847. HÓK ÉS KÜLFÖLD (Második félév.) 53-c sík szállt. Kolozsvár. Csütörtök Julius 1-seséu 1847. Tartalom: Somlyai Bátori István. Arábia. Elegytár. Somlyai Bátori István. Atyja, a mohácsi ütközet alatt élt Bátori István volt, ki azon gyászos napok után állandóul Zápolya pártján maradt, egész Erdélyt Nagy-Szebenen kivül Zápolya részére hajtá ’s tőle erdélyi vajdává is tétetek, melynek alvajdaságát már azelőtt hat évvel viselte. Anyja Telegdi Katalin volt és Somlyón 1533-ban Kozma és Demjén napján September 27-dikén született. Eleintén atyja házánál tanúit ’s azt Olaszországban végezte. Azután egy ideig I-s. Ferdinánd udvarában tartózkodók, honnan haza jővén, mivel jószágai Zápolya birtokaiban feküdtek, kénytelen itleték Zápolya pártjára hajlani ;s mikor Izabella 1556-ban Lembergből Erdélybe viszszaindult, Bátori a’ határszélig ment elibe, idvezlé bekísérte. A’ híres, nagytapasztalású régi derék hadvezér Telekesi Imre, Szatmári 1557-ben Ferdinánd részére el akarván foglalni, ő űzé el onnan, vezéri észtehetségét először ott tünteté ki. Telekesi ellenben 1558-ban őt Kis-Várda alól zaklatá el. Hadadot 1562-ben Németi Ferenczczel együtt vevé el Sulyok Györgytől, de a’ Németi hebehurgyasága miatt azt meg nem tarthatá ’s onnan Balassa Menyhárt ’s Zay Ferencz előtt veszteséggel futni kénytelenitteték. Németi ugyan is, mikor azok nehány nap múlva Hadad viszszavételére megjelentek, Zápolya meghagyása ellen az árkolatokból idejekorán kiment. Bátor, hogy félénkséggel ne vádoltathassék, két hadnagyát Keresztúri Kristófot és Fejérvári Tamást előszólítván, monda: „Kísértsünk mi is szerencsét, mivel büszke vezértársamnak, ki az okosság szavára nem hallgat, úgy tetszik , de félő vakmerőségünket még ma megbánjuk.” Balassa és Zayer nyolcz ezerből álló tábort elszéleszték, felét levágták vagy elfogták ,s Hadadot viszszaverék. Németi Szt. Jóbig meg sem állott. Az ifjú Zápolya 1563-ban Bátorít küldé Bécsbe Iső Ferdinándhoz örök béke alkudozásra ’s ő azt mind két fél tetszésére hajtá végre. E’ béke azonban Zápolya állhatatlansága ’s tanácsosai ármánykodása miatt tökéletességre nem mehete , sőt Csáki Mihály, Szalánczi János, Békési Gáspár és Blandrata György, kik Socin tudományán lévén, a’ katholikus Bátori Istvánt gyűlölők, míg ő a’ béke megerősítését sürgeté, Zápolya előtt gyanusiták. Ő azonban Zápolya iránti hűségében soha sem tántorga. Balassa Menyhárt Ferdinánd hűségére állván, több városokkal együtt Szatmári és a’Bátori család ’s akkor István birtokát, oda vonta volt. Bátori 1564-ben szüret táján megtudván, hogy Balassa nincs otthon Szatmáron, Váradról néhány század magával Szatmár ellen indul, Balassa nejét, fiát ’s leányát egy éjjel elfogja, Zápolyához küldi ’s az őrserget szabadon bocsátván, Balassa roppant kincseit elfoglalja. Ezután Nagybánya is várával együtt kapuit előtte önkényt megnyitó. E’ szerencsés kezdet Zápolyát is felbátorítván, Hadadot, Szent-Mártont, Ecsedet ’s Kis- Várdát együtt hóditák meg. Azután Kassa ellen indultak, de a’ nagy essőzés és sár miatt kénytelenittettek Váradra viszszatérni. Következett 1565 kezdetén Maximilián Svendi Lázárt, Bátori Bonaventurát ’s Balassa Menyhártot küldé Zápolya ellen, kik Tokajt é s Szerencset elfoglalván, Rakamaz felé Szalmárra indultak. Bátori István ezt megtudván, mivel a’ Szamos is béfagyott volt, a’ várost felgyújtotta ’s Várad felé vonult, így Svendi é s társai Szatmárt, Erdődüt ’s Nagybányát elfoglalák. Zápolya e’ veszteségek után békére hajlék ’s Bátori Istvánt a’ Maximilián, Szatmár ’s Erdőd köztt fekvő táborába küldi. A’ békepontok megkészültek ’s Zápolya azokat Bátori Istvántól megerősítésre Bécsbe küldé. Ezen közben Békési Gáspár 's Bebek György Konstantzinápolyból megérkezvén, Zápolyát más gondolatra hozák. Zápolya tehát sietve ha Bécsbe Bátorinak, hogy a'békepontjai köztt Maximilián és Zápolya birtokai határvonalául a’ Tiszát tegye. Maximilián azt felelte: ő a’ Svendi által feltett pontokon semmit sem változtat. Bátori köré Ferdinándot, hogy Zápolyához futárt küldhessen, ki 12 nap alatt választ vigyen , de Zápolya, válasza szerint előbbi határozatánál maradt: 52