Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-09-12 / 73. szám

HON ÉS h­­uti LU 1847. 73-dik szám (Második félév.) Kolozsvár. ‘Vasárnap September 12-kén 1847. Tartalom . Kairói nők. Elegytár. Kairói nők. Egyiptomi vázolatok. XVIII.­­Folytatás A’ kairói színház. A­ hazam­eh utszán tértünk­ viszsza, mely a’ franczia és zsidó fertályt elválasztó utszába vitt ,s a’ Chialis mellett nyúlik­ el, melyen e­­gyenlő távolságban velenczei hidak vannak. Ott van egy szép kávéház, melynek hátulja a­ csa­tornára nyúlik ’s benne sorbetet ’s lemonádét kaphatni. Egyébiránt Kairóban sok a’ frisítő ’s a’ csinos boltokban lemonádét, másnemű ita­lokat, nádmézet, gyümölcsöket bőven kaphatni. Mint a’ török utszából, egy átjárónál maszki felé fordultam, lithographirozott leveleket láttam felaggatva, mik azon estve a­ kairói színházban nézőjátékot hirdettek. Látni akartam a’ polgá­­risodásnak ez emlékét, elbocsátottam Abdal­­láht, a’ Domergue palotában ebédeltem, hol meg­tudtam, hogy azok a’ városból való szeretők, kik Kairóban oly számos szegény vakok szá­mára játszódtak. Estve 7 órakor azon utsza, melybe a’ Waghorn szűk utsza szolgált, tömve volt emberekkel ’s az arabsok elbámultak, lát­ván egy házba annyi embert bémenni. A’ kol­dusokra és szamárhajtókra nézve, kik minden­felől előtolongtak ;s kiabálták: Baksis ! Bak­­sis ! nagy innep volt. Egy igen sötét folyosó vitt egy boltozott folyosóba, melynek belsője népszínházainkhoz hasonlít. Földszint olaszok­kal, veres tarbust viselő görögökkel volt tömve, kik nagyon lármáztak, a’ basa némely tisztjei a’ hangászkar köztt állottak ’s a’ páholyok nők­kel tömvék, kik közzül többnyire levantai kön­töst viseltek. A’ görög nők aranyvarrásu, fölö­kig hajló veres posztó taktikossal, az örmény­­nők keszkenőből ’s fátyolból font roppant fő­­ékességekkel különböztek ; a’ zsidók, kik köz­zül a’ férjhezmenteknek tilos bajokat mutogatni, halantékjaikon fordított kakastollakat hordoztak, mik hajfodrokhoz hasonlítottak. A’ köznépet csak a’ főékesség különbözteti, mert öltönyük ugyan az. Állandóul melyökön kihasított mel­lényt, nyílt sarkig érő kabátot, övét­­’s nad­rágot (setyán) viselnek, melyekben a’ nő fá­tyol nélkül gyermeknek tetszik. A’ szegények mindég elburkolvák, de könyökeikről nyitott kar­­ujjaik fityegnek, melyeknek gombjait az arabs költők a’ mezei székfavirághoz hasonlítják. E­­zekhez még gyémántból való kócsagforgók, vi­rágok ’s lepkék járulnak, mik a’ leggazdagab­bak öltözetét czifrázzák; innen gondolhatni, hogy a’ szemérmes Theatro del Kairó a’ keleti toileté­lektől némi fényt kölcsönözött. Engem azon nap látott oly sok fekete arcz után, e’ sárgás arcz egészen elragadott. Hibáztatni lehetett volna bennők, hogy szemeiket feketítik, ajkaikat pi­rosítják és sárgítják kezüket. De minden esetre bámulnom kelle e’ különböző szépségeket, szö­vetek változatosságát’s gyémántok ragyogását, mik e’ tartománybéli nőket annyira elkevélyítik, hogy férjük minden vagyonát örömest magukra rakják. Egy nő sem volt fátyollal ’s igy az előadáson egy musulman nő sem mutatkozott, a’ függönyt felhúzták ’s az első jelenésben mind­járt rá ismertem a’ művészi estvélyre. Oh vaudeville hire! hol szünsz­ meg ? Az első szerepet marseillei fiatalok vitték’s az első szerelmest. Bonhomme kisaszszony, a’ franczia olvasó-kabinet tulajdonosnéja játszódta, bámul­va ,s elragadtatva függött tekintetem egy szőke fejér arezon. A­ szinházbeli kijövetelkor gazdagon éke­sített nők mindnyájan festették a’ fekete tafo­tából készült habbahrát. Arczukat fejér borg­­hottal leplezték 's a' fáklyavilágánál, mit sai­­sok vittek elől, mint jó musulman nők ültek sza­maraikra. XIX. A’ b o r b é 1 y m ü h e 1 y.‘ Más nap reggel látván a’ karaván érke­zését hirdető innepi készületet, hogy őket job­ban megláthassam, elhatározám belföldileg öl­tözködni. A’ legszükségesebb arabs öltönyöm a’ m­allak, pátriárkák köpönyege, mely jól a’ 73

Next