Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-26 / 77. szám
HOU ÉS KÜLFÖLD 18 47. (Második félév.) Hîdîk Szám. Kolozsvár. Vasárnap September Sórkán 1847. tartalom : Lyoni jelenetek 1793. Abd-el-Kader ’s Marocco. Elegytár. Lyoni jelenetek 1793. Curliac Eduárd után. Végzet. A’ pap leveré szemüvegét, könyvébe rejté és akara valamit mondani. „Fecsegéssel nem vesztegethetjük az időt, monda a’ biztos, tüstént indulunk/’ A' jó öreg felálla ’s monda: Úgy hiszem, senki semmit sem vethet szememre. Arra nézve, szóla a’ biztos, Lyonban nyilatkozható ; másképp nem lehet, jőnöd kell. A’ pap szorongva tekinte ránk, maga körül ’s folytaté. Uraim, engem e’ vidékben minden szeret ’s biztosítottak, hogyha a’ törvényekhez ragaszkodom - - • Légy nyugodt, viszontá a’ biztos, a’ törvény igazságos — • Egyébiránt oltalmam alá veszlek. Lyonban többé nem hagylak el. Jó, uram, monda a’ pap, megnyugszom ; követem uraságodat. „De tüstént.” A’ mint akarja. Ott pénzre lesz szükséged; a’ tömlöczben a’ szokott kényelmet nem lehet feltalálni. Vedd magadhoz a’ mid van. Én néked elviszem. A’ pap vállat voniata, felnyita egy nagy szekrényt’s kivéve egy darabka papirost, melybe egy pár hatos fivra vala bonyolgatva. Te tréfálsz, monda a’ biztos, a’ templom segrestyéjében pénzed van. Meg kell mutatnod. E’ szókkal a’ biztos jelt ada nékünk, hogy kövessük a’ folyosón, mely a’ templomba vezetett. A’ pap gazdaszszonyához közelíte, mintha meg valamit akarna néki parancsolni, de midőn a’ biztos czélzatát észrevevé, gyorsan élőnkbe áll a ’s monda: uraságod némely templomi készületeken kivül egyebet nem talál. Meg akarom látni, viszonzá a’ biztos. A’ folyosó végén valóban a’ segrestyébe értünk. Nyisd fel szekrényed, monda a’ biztos ’s kardmarkolatával néhányszor megkopogtatá. Üresen hangzottak. A’ pap kihúza zsebéből egy kis kulcsot ’s egy óriásnagyságu szekrényt felnyita, melyben a’ templomi készületek gondosan berendezve állának. Óh! óh! kiálta a’ biztos, nézd, itt nyugvó pénz van. Mire heverjenek ezek itt hasztalan. A’ biztos kiterengeté a’ stólákat, misemondó- és papi ruhákat, lehasogató egész hoszszában rólok az arany ’s ezüst szegélyeket, egy egy talpnyi hoszszuságu darabokra szaggató ,’s mindenik jelen volt gránátosnak egy egy darabot ada. Azután ragadá a’ kehelyt ’s hogy könnyebben el lehessen vinni, öszszelapitá. Éppen igy bánt más szent edényekkel is, valamit csak becsest találhata; a’ kevésbé becseseket, csupa szöveteket lábával a’szekrénybe belé tapodá. Midőn ez megtörtént, monda: most rajta, menjünk ! Az agg, ki a’ drága templomi készületek megszentségtelenitését ’s elrablását sírva nézé, oly ábrázatot mutata, mintha nehány pillanatra szobájába akarna menni; de a’ biztos nem engedé. Ne tűnődj — mondad— ha fogságod történetből hoszszabbra nyúlna, ott leszek én, hogy néked holmi aprólék kényelmet szerezzek. Egyébiránt úgy intézendem, hogy sokáig ne légy fogva.És a’ pap vállait kezével megveregetvén, egy más ajtón magával kihúzó. Midőn a’ kerten keresztűlmenénk, gazdaszszonya hozzá szalada ,s kalapját és portubáli szelenczéjét néki átadá. Nem tudom, nem vala-é e kert temető; legalább közvetetlen ahoz hasonlita. Még homályosan ’s zavarosan emlékezem a’ fűben ’s kőfal hoszszában a’ töredezett fekete keresztekre. Alig érénk ki, midőn egy gyermek hozzánk szalada ’s a’ vidék szóejtésén kiálta: „tiszteletes úr! tiszteletes úr !” Azon gyermek volt, ki a’ küszöbön játszék. A’ papnak ruhájába csimpolykozott. „Tiszteletes úr! hová megyen?” Lyonba! „Oh Lyonba, ugyé nekem valamit hozand ?” Igen. ..’S mit hozand? hozzon egy - - rózsakoszorút.” A’ pap megöleld e’ gyermeket. Fére e' gyermekkel, kiálta a’ biztos. Ez egy derék ember fia, monda a’ pap, ki a’ hadseregnél halt meg. A’ gyermeket, ki mint látszik a’ papi háznál lakott, a’ pap kétségen kivül magához vette volt. Derék férfiú volt— a’ gyermek atyja, folytatá a' pap, azért is hogy magát valamennyire felvidítsa. A’ biztos hozzám jőve. Nehány lépés után indulat verete ; a’század sorba állott. A’ pap az első sorba esék. A’ városon dobszóval mentünk keresztűl. A’ nap már magasan állott, de a’ város mintha kihólt volna: csendesség uralkodék ’s legkisebb 77