Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-21 / 16. szám
löslegnek tartják. S ez kevés kivétellel többnyire igy van. Már hogy jól van-e, az más kérdés, mellyre azonban nem nehéz a felelet. — Mi sem boszant s idegenít el nézőt inkább, mint ha hanyag játékot kell végig néznie olly személyektől, kik bebizonyíták, hogy kedvvel játszani tudnak — ha akarnak, és ez azért idegenítő, mert benne könnyelműségi színe van. Miután már a nézőket színházunkba édesgetni, nem pedig elidegenítni kötelességek színészinknek , e hivatásuknak akkor felelnek meg, ha mindig tehetségig jó kedvvel, lélekkel és — mit már annyiszor, s mindannyiszor hiába emlegeténk—pontossággal játszanak s átalában óvakodnak bizonyos könnyelmű nemgonolást észrevétetni a nézővel. — 14. Montecchi és Capuleti párt, opera 4 folvk. Az egész dalmű sokkal nagyobb gonddal adalék, mint múltkor. Scho de I né asszony, kivált a síri jelenetben, ismét elragadó. E d e r k. a. ha gyönge hanggal is, de csinosan éneklé szakmányát. Havy urat szívesen figyelmeztetjük, hogy azon siránkozó modort, melly kivált magánáriásban szokása látszik lenni, hagyja el énekében ; játékára nézve pedig igyekezzék mozdulataiba némi rendet hozni, azokat szabályozni , mert minden gond nélküli ide s tova futás s kezekkel hadarászás — még nem játék. — Végül meg kell említnünk , hogy ez opera múlt szerdán odt.’ 11. vola adatandó, de Seb, asszony roszul lévén, elmaradt. Az opera azonban nem vonatott vissza, mindamellett, hogy Seb.assz. délelőtt elég korán jelenté, hogy nem énekelhet. E miatt sok színházba jövő csalódott. Illyés rendetlenséget jó lesz a rendezőségnek jövőre kerülni. —ny ERDÉLYI GALAMBPOSTA. KOLOZSVÁR, oct.1 9. Aggódva eresztem útnak galambomat a testvér Magyarország felé, aggódva , mert e nagy utat most teszi először életében s féltem, nehogy hű szárnyaskám a Kolozsvár’ környékén kóborló rablók’ csöve alá kerüljön, s a Honderű' nyájas olvasónőinek szentelt hirhordói szolgálatában ártatlan életével lakoljon.—Hiszen hallottak nagyságtok ama tizenegy gonosztevőrül, kik valami czigánynő által kenyérben beadott reszelő" segítségével magukat kiszabadítva börtönükből, most rablással, utonállással tartják rettegésben a vidéket, sőt némellyek, állítása szerint ollykor még a külvárosban is elég merészek mutatni magokat. — Galambpostám jelen hírtárczáját, fájdalom, necrologgal kell megnyitnom. A gyászhir Székely Miklós unitáriusok’ püspökének Örök álomra szenderültét jelenti. Nyugodjanak békén a derék férfiú’ porai! — A szentpéteryháznál történt gyilkossághírhez, melly a Honderű’ 12-ik számában említteték, csak annyit adunk, hogy a gyilkos még eddig nem tudatik; a gyanú azonban a szakácsnét látszik nagy mértékben terhelni. A kolozsvári gyönge rendőrség aligha fölfedezhetendi valaha a tettest, azonban legyünk méltányosak: követelhetünk-e többet azon csekély díjért, mint minővel itt fizetvék a rendőrök? — Színházunk üres. Mint halljuk félre Komlóssy szándékozik kifogadni. Szégyen, hogy Erdély’ fővárosa, a húszezer lakosságú Kolozsvár nem bír föntartani egy bár középszerű szinházacskát! — Irodalom’ mezejéről ezúttal több érdekes híreket van alkalmam közleni: Szentiványi Mihály’öszszes