Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-12-16 / 24. szám
is indult hölgynek igenigen szivére kötni, hogy meggondolva a nemes áldozatot, mellyet a nemzeti színművészet’ ügyében a lelkes Fáy István gróf újból tanusíta, meggondolva, hogy mi keveseknek jutott a szerencse természettől nyert tehetségüket illy költséges, de egyszersmind legbiztosb utón a tökélynek magasb fokáig képezhetni: minden törekvéseit és gondolatát arra fordítsa, hogy a nemes grófnak illy tetemes áldozata, sem hanyagra, sem hálátlanra vesztegetve ne legyen. Mi a hanyagságot illeti, van egy kis okunk tartani tőle. Mert nem feledtük el , hogy ön a híres Danse tánczosné’ ittmulatásának egész ideje alatt (egy hónapig mulata pedig) csupán két ízben jelent meg nála azon finomabb tánczművészeti leczkékre, miket a derék franczia tánczosné közbenjárásunkra kegyednek naponkint ingyen és annyi szívességgel ajánla. Hálátlanságot azonban föl nem teszünk kegyednél, miként tapasztalánk Wilt k. a.-nál, kit ugyancsak a nemes gróf neveltete költségesen a magyar opera számára , s kinek már kiképezett énektehetségeit mégis idegen színpadok használják. Menjen kegyed szép reménynyel és vidor kedvvel , majd meglátjuk igazuk van-e azoknak, kik a magyar művészektől azt követelik, mikép azok azért maradnak többnyire a középszerűség fokozatán, mert azon hiszemben hogy ők már tökéletesek, tanulni nem akarnak. Kegyedben rejlik táncztehetség, az tagadhatlan , kiképezhető-e az magas, művészeti mértékben , most mindjárt megválik. A gondviselés módokat nyújta önnek magát tökélyre képezni, öntől függ azokat saját hasznára s színpadunk emelésére fordítani. Kiből Páris jeles tánczosnőt képezni nem bír, az vagy nem bír igazi hivatás és valódi tehetséggel, vagy pedig nem akarja a természettől nyert ajándékát a művészeti stúdiumával párosítani. Thalia és Terpsychore kegyeddel! — A budapesti journalistica nagy mozgásban van. Mindenki parádéra tűzi ki lobogóit. A nemzetiség és honszeretet nem kis szerepet játszanak azokon. Olly őszintén , mint Zaphira bécsi humorista, senki be nem vallá, hogy főczél sok előfizetőt szerezni ; perse nem azért hogy sok pengő haszon járuljon utánuk, hanem hogy mennél többen részesüljenek a nemzetiség és honszeretetnek ezen elég olcsó üdvet adó sallangos áruczikkjeiben. A Pesti Hírlap nagyon ajánlja—lapunk jóval előbb tette azt— az új alakban szétküldendő Életképeket, és azoktól igenigen sokat igér magának és a közönségnek. Hja! könnyű annak , kinek Krisztus barátja! Ha önöket ok irigylendő Életképek, illy hatalmas lap ajánlja,két-