Honderü, 1844. január-június (2. évfolyam, 1/1-26. szám)
1844-04-20 / 16. szám
REMÉNYI JUDITH. TÖRTÉNETI beszély. Az 1572. évi tavaszhót vége felé Nikolsburg vára’ tágas terén mintegy 50 huszár ült lovain harczilag fölfegyverkezve; magyarok s horvátok vegyest, mindnyájan az élet legszebb korában, úgy látszott ezrek közöl kiválasztvák ünnepélyre ; öltözetük félmagyar, félhorvát s átalában csínt és keresettséget mutató, — szemeik várólag az előttük elterülő ószerű, de mind e mellett is gazdagságot s fényt sugárzó palotára voltak függesztve. Közel a palota tornáczához két pazargazdagon öltözött apród gyönyörű keleti faj lovat tartott, hollófekete szőre ragyogó szerszámát mér inkább előtünteté, ezüst pikkel fedé be egész termetét, homlokáról ugyanazon anyagból készült dárda nyúlt föl, melly azt a mesék’ világában tenyésző egyszarvúhoz tette hasonlóvá; nyergén alul és fölül kék nehéz atlaéz csatár folyt alá kelet’ gyöngyeivel fölboglározva; a nyeregkápa’ jobb oldaláról egy óriási harczbalra, balról tigrisbőrtokból pisztolyfők tűntek elő, drágakövekkel beszórva. Az egész készület fejedelmi pompát mutatott, melly az illy látványhoz szokatlan morvákban, kik a közeli helyekről a vártérre összegyülekeztek, végetlen csodálatot ébresztett. __ Uram! szabad megtudnom — kérdé egy tisztességes morva polgár az ura’ óriási pajzsát tartó fegyvernöklül — kié e gyönyörü mén s e gazdag fegyverzet?1 0 16. SZÁM. SZOMBAT. TAVASZHÓZ 20.1844.