Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-05-26 / 21. szám

KEDD. A SZÍV’ VILÁGÁBÓL. VI. SZERELEM ÉS ÉRZÉKISÉG. (Folytatás.) Az érzéki ösztön nem mindig viseli magán az állatiság’ bélyegét. Az emberi természetben nem ritkán olly nemes ala­kot vesz az föl, hogy csak az emberismerő’ fürkésző tekintete képes azt a valódi sze­relemtől megkülönböztetni. Ez az eset néha már akkor, midőn az mint ösztön nyilatkozik, s földi természe­téből titkot nem csinál. Legyen, hogy té­ged legközelebb érzéki vágy csatol egy női lényhez. De az, hogy épen öt és nem mást választál, nem volt csupán érzékiség. Szivednek is voltak követelései, miket e­­gészen nem mellőzhetik Te ember vagy s emberi érzettel bírsz; tehát, föltéve, hogy nem vagy épen minden műveltség’ híjával, még egyéb másra is tekintettel kell len­ned, kedélyedre még más egyébnek is szük­séges hatnia, mi szellemibb, nemesb. Av­­vagy lehetséges volna, hogy e bajló ter­met, e lelkes szempár, e bűvös mosoly, e szelíd jóság téged egészen hidegen hagy­jon, ha mindjárt nem érzenél is magadban szükségleteket, miket azok kielégítni ké­pesek. Nem önt-e mindez egyszersmind jobb érzelmeket beléd? Nem vonzana-e semmi jobb hajlam a nőhöz, ki lényét ne­ked egészen átadja? Átalában lehető-e,­­ hogy a természeti ösztön a műveit ember- ív­ben a lélek és szív’ egy és más szép vo­ TAVASZUTÓ’ 26. 1846. násával ne páruljon, miről a műveletlen mit sem tud? És ezen utón képződhetnek szövetsé­gek, mellyek igen tartósak és gyöngédek, ha máskülönben az egyesültek a magukrai szükséges figyelmet el nem hanyagolják s nem engedik kihűlni azon törekvést, hogy egymásnak érdekesek maradjanak s mind újabb meg újabb érdekes oldalt tüntesse­nek föl. Különösen fontosak az ilvekre nézve a gyöngéd figyelem (delicatesse) s folyvást haladó szellemmű­velődés. Néha a képzete’ segélyével is nemesi alakban tűnik föl az érzéki ösztön. Első ébredése, legalább olly kedélyeknél, mely­­lyek’ ártatlanságát még a csáb és szemte­lenség’ mérge nem érinté, egy határozat­lan vágyban nyilatkozik, melly önmagát sem érti — de szelíd, csöndes és tiszta, mint minden, melly a természetből fakad; egy fájón édes óhaj, ifjúi vidorságtól ki­sérve, melly tárgyát még nem ismeri. A phantasia adja rá saját színeit s ezer regé­nyes álmakra nyer belőle anyagot és al­kalmat. Mielőtt a vágy érthetőbben nyilvá­nulna, a szép képek, kívánságok és remé­nyek­ egész serge csatlódék hozzá, úgy­hogy midőn az egyszer valóban léteit nyert, eredeti természetét alig lehet többé­­ rajta fölismerni. Nem érzéki izgalmak, ha-­­ 1 .

Next