Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-08-04 / 5. szám
5. SZÁM. KEDD. NYÁRUTÓ’ 4. 1846. A SZÍV’ VILÁGÁBÓL. Vill. SZERELEM ÉS PHANTASIA. (Folytatás. szerelemnek a szívben kell mindazáltal kezdődnie s képződnie. Hol a szív nem nem ébreszti föl a képzelőerőt, ott szerelem nem támad. A képzelőerő magában nem képes egyebet tenni, mint annak álképét előállítani, mi nem sokára ismét feloszlik saját semmiségébe. Meglehet ugyan, hogy sokan, kik szerelemittasoknak látszanak, szerelemnek veszik azt, mi nem egyéb mint a phantasiak mámora. Föltüzelve ez egy szép alaktól, kellemes külsőtől s kivált bizonyos érzéki ingertől, összekeveri a talált vonásokat olylyakkal, mellyeket saját kamrájából szed elő,azokból egy eszményi egészet képez, mellyet átvisz a valóságra, s utoljára ezzel végkép összetéveszt. így aztán egy lény áll előtte, minden jeles tulajdonokkal fölépítve, mik megnyerni képesek szerelmét azon egyénnek, ki nem bírja észrevenni, hogy a lényben saját légművét szereti csupán. Mi természetesb, mint hogy e csalódás a szíven is erőt vesz, melly úgyis olly könnyen enged a csalódásnak. Magasztalva, imádva, mindig pompásb színekkel festve, mindig magasbra emelve egy ideál’ tökélyes tisztaságáig a lény, melly sehol nem létezik. A kedély mindig mélyebben veszti el magát az elragadtatás’ mámorába. De szomorú körülmény itt az, miszerint egy illy viszony csaknem kizárólag szellemi közlekedést enged meg, hogy a csalásnak mindinkább le kell lepleztetnie, minél inkább közelednek egymáshoz a valóságban, minél jobban kezdik egymást ismerni. Ekkor aztán vajmi gyakran az tűnik ki, hogy a szivélyek, mellyek annyit álmodoznak egymásról, egyátalában össze nem illenek, vagy épen ellenségesen visszataszítók egymás’ irányában. A képzelőerő egy időre hatalmat vehet a szíven, de állandó irányt neki nem adhat. Ez közönségesen eredete a rajongó szerelemnek. Legtöbb esetben csupán csak a phantasia’ sugalma az, s midőn ez játékát tovább űzni nem bírja, még csak nyoma sem marad senti szerelmi érzelemnek. Azonban lehet, hogy valódi szerelemből is származik, ha a képzelőerőnek igen nagy befolyást engedünk. A valódi szerelemnek első forrása azon, habár legtöbbnyire csak homályosan érzett szükségletben áll, egy rokonlényhez csatlakozni, molly szükségletben, melly mindig a természetben leli alapját, de egész elevenségében gyakran csak a tárgy által ébresztetik föl, melly neki megfelel. A föltalálás belső elragadtatásában s a gyöngéd ragaszkodás és kölcsönös boldogítás folytonos gyönyörében a phantasia némi, az uralkodó hangulathoz .