Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-01-26 / 4. szám
4. SZÁM. KEDD. TÉLHÓ’ 26. 1847. ^ ^ p ^ ^ r_ ^ ^ ^ A MAGYAR IRODALOM FÖLÖTT. II. SZÉPIRODALOM. a kellő szemügyre veszszük azon tekintélyes részt, mellyben a szépirodalom az egyetemes irodalmat kiegészíti, hatalmas befolyását a népek’ műveltségére s az egész emberiség’ életére , a tárgy’ nagyszerűsége méltán költ ingert a lélekben közelebbi szemléltére, sőt mentségül is szolgál, ha netalán futó nézeteinkben a tehetség elmarad akaratunktól. Mi tehát tulajdonkép a szépirodalom? Én mindig nehezteléssel viseltettem azon osztályozás ellen, mellyel némelly tudósok az emberi végetlen szellemet könyörületlenül ízekre szaggatni törekvének. Mintha a szellemnek neme vagy fajtája lenne, mint van a növénynek vagy állatnak. A szellem csak egy, végetlen fölfogásában s osztatlan működésében , csak tárgyilag különnemű, nyilatkozataiban. Minden gondolat, eszme, mű stb egyaránt ugyanezen egyetemes erőnek, szikrája, s az irodalom’ tárgyszerinti osztályozása csak külalakját — mintegy anyagulását teszi a szellemnek. Hitem szerint a philosophi ki mélységes eszméinek hatalmán az eget és földet súlyozza; a képzet’ lángszárnyain ideálszépségek’ honába ragadó költő; s a regény- vagy drámairó, ki az emberi lélek’ rejtelmeit, szíve’ titkos érzeményit fölmetszett szövetként foszlányokban mutatja föl , mind ugyanazon szellem’ szülötte, különböző testvéri arczczal. S innen van, hogy szorosan véve a tudományok’ egymásbai átmenetét alig lehet kifürkészni; sem egyik tudomány’ határát a másiktól tökéletesen elsorompózni; sőt hogy egyik szükségkép lépcsőül szolgál a másiknak, s egyik a másikat olvasztja fel az egyetemes szellemiségbe. Azonban tagadhatlanul van minden szellemi működésnek bizonyos tere, mellyen főleg terjeszkedik, rendszerinti eszközei’ közvetlen czéljához, mellynek beérése őt mintegy besodorja az egyetemes szellem’ törekvéseinek főpályájába. S ezen szorosan soha körül nem irható sajátságok csakugyan tényleges osztályozást hozva be az irodalmi világba, egy bizonyos tért s eszközöket rendes provinciájává s fegyvereivé tesznek e vagy ama tudományos irodalmi ágnak, így támadt a szépirodalom is. — S távairól sem akarva értetlenségig szabatos értelmezésekbe bocsátkozni, vagy német tudósias pontossággal kimérni a tért s elő— számlálni egyenkint az eszközöket, hol s mellyekkel működnie kell : czímünkhöz híven csak futó nézetekkel foglalkozunk. A szépirodalmat — legtágabb értelemben— teszi az egyetemes irodalomnak mindazon része, melly főleg az embernek benső