Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-10-19 / 16. szám
ra fordítandó költségeket fölemészti, még csak elméleti gazdaságra vezető könyvek’ szerzésére sem jut költség — hogy’várhatják a paraszttól , hogy előítéletes, makacs ragaszkodásáról a régihez, bár rész legyen az, lemondjon?— így szívja be a paraszt, az úgynevezett bocskoros nemes, a dologtalanságot nadrágos, kapatos szomszédjától, kinek két zsellére lévén, már nem dolgozik, bírót tart s nem ritkán osztagját egy jó futó agár keresztülszökheti. — A paraszt is, ha egy szekerecske törökbuzát takaríthatott híjára, mig benne tart, dolgozni nem fog. — A nemes ember káromkodik mint egy verbunkos, ezen gyalázatos szokás rútul bélyegzi nemzetünket, vannak fötekintélyes egyének, kik tréfából is Krisztust káromolnak, ismerek egy sz....t megyénkben, kinek éktelen káromkodásait hallva, a paraszt keresztet vet, a legdíszesb női társaságban szórjuk a czifra és alacson kiejtésű káromkodásokat; hol kell ennél jobb iskola, hogy a köznép Istent, szenteket káromló szokását megtanulja? — A nemesnem csak felszabadítja szolgáját, hogy marháját bárhol jól laktassa, de némely maga megyen társul a szegényebbnek gabonáját, füvét leétetni. — A nemes abban is keresi kiváltságát , hogy a tiszti rendeléseknek ellene szegül : e részben megyei szerkezetünk főtényező irányt ad, az összes megyei nemesség el nem fogadhatja a legndvesb kormányi intézményeket, ebből átmenve az egyes nemes egykedvüleg, vagy számba sem veszi a tiszti rendelést ; az elsőnek következése honi haladásunk’ pangása, csak is a nélkülözhetlen körülmények általi csep haladás, ■— a 2-ik szüli a megyékben uralkodó rész rendet, és végre ezekből kiindulva ne csodálkozz barátom, ha jobbágyod, cseléded füle mellett bocsátja el parancsaidat, mert van módja példákból okulni. A becsületérzés nagyon parlag mező honunkban; az igaz, mutatkozik valami utánzási szellem a felkapott párviadalokban, de ha valaki úri parolájára, becsületére fogadja is adósságának lefizetését, s ha nem teszi, ez nem becsületkérdés nálunk, a francziának, angol-70 nak erreli magas képzete itt kevés helytt otthonos , itt becsületünk’ megsértését gyáván elszenvedhetjük vagy pénzért elbékeljük, s igy még őseink’ katonás becsületérzése is rég eltünedezik kezünkből. Több évekkel ezelőtt utazott Erdélyben egy külföldi kir. herczeg, állomásról állomásra 4 egyenruhás nemes kisérte; egyszer a herczeg egyik állomáson a négy kisérő hegyikikéhez fordulva egy marék pénzt akart kezébe nyomni, ezt többször is tette azelőtt viszszautasítás nélkül, de a kínált nemes tisztelettel magát meghajtva adta a herczegnek értésére , hogy ők magyar nemesek lévén, ő fenségét becsületből kisérik. Igen kegyes mosolylyal viszonozta a herczeg a főhajtást e valódi nemesnek; de bezzeg volt dolga a becsületérzőnek társaival a pénz’ el nem fogadásáért ! Csak nagy bajjal kerülte ki a méltatlanságot és verést tőlük. Az sem újság már, hogy midőn valamely főszemélyt kisérik, tiszteletdíjt követelnek érette. —Ezer meg ezer példákban tanúsítható nálunk a becsületérzésreli csekély fogalom, melyet az iskolai nevelés is fojt, midőn iskolában nyilván megvesszőzik az ifjat, sőt nyelvével a padlatra keresztet nyalatnak. Akin ez esik, abból ritkán lesz nagy becsületérző ember. Hát még parasztjaink közt minő csekély képzete van ezen csak lélekhez szóló nemes érzésnek, kit nyilvánosan pelengérre tesznek! kit százak’ hallattára közönséges tolvaj, akasztófára való czímmel illetünk; a terhek közt görbedt testében kicsivé görbül a lélek is. Továbbá nagy vallástalanság uralkodik némely nemeseink közt. Vallás iránti közönösség, hanyagság elterjedt bűne nem csak nemesnek , de polgárnak, főleg parasztnak! Nem vagyok vakbuzgó, nem is óhajtom a vallási bizottságot, de azt minden jól rendezett státusz egyik alapjának tartva, akarnám, ha minden törvény által biztosított s azonkívül eltűrt vallás méltó helyzetében tündökölnek, s azokat valló egyének irántai tiszteletüket tanúsítnak. Az első franczia forradalom sok jó és üdvös törvényeket hozott a nép’ holdok