Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)
1848-03-26 / 12. szám
12. SZÁM. VASÁRNAP. TAVASZELŐ’26.1848. így pkolitásus mim. MEDVE IMRÉTŐL. VII. igaz ember nem lépett ki a szülői hatalom alól, de már lerázta az iskolai port sarairól, boldog. A királyi tábla legalább gondoskodik jegyzőiről, mert a kiküldetések’ díja meg van határozva, valamint a vidimatióké is, s azok, kik valamely táblai ülnök’ juratusai, bizony elélhetnek keresetükből. De jó végre a pillanat, midőn az ügyvédi diplomát kézhez kapja az ember, s ekkor minden illusio oda van, s az élet, mely eddig rózsaszínben mutatkozott, szörnyű fekete szint kezd ölteni. A szülők kifáradva a költséges nevelésben, diplomatikus gyermeküket jó tanácsokkal a világba küldik, és megindul az ember a világba, és ez a világ Pest, hol kivévén az udvari kanczelláriát, minden dicasteriumok, a hétszemélyes és királyi tábla stb, sőt még megyei és sz. kir. városi praxis is van. Itt keres az ember hivatalt, hogy biztosítsa jövendőjét, és ne legyen heréje a statusnak, hanem munkás polgára. Kinek van protectora, az kap hivatalt, kinek nincsen, az legfeljebb egy havonkint 6 pft és kosztot jövedelmező adjuncteriára tehet szert .he nyitva áll a világ ezen a Pesten az ember előtt! szinte öröm benne élni, nem háborgatja az embert semmi, csak a déli harangszó és az éjszaka, kivált ha nem háziúr az ember. Pesten az irodalomból is el lehet élni annak, kinek már egypár ezer forintja van. Elkezdi tehát az ifjú prókátor vagy író a szereplést a világban, és mint a madárról nem gondol vele senki az Istenen kivil. Az ügyvéd fut, fárad, izzad s a törvényszékek gyéren ítélik meg munkadíját; futása, fáradsága, izzadsága mellett nem tudja biztosan jövedelmét, mert néha 5—6 hétig egy garast sem veszen be, hacsak adósságot nem csinál, míg egyszerre pénzhez jut, igen de adósságait kelletvén lefizetni, újra ott van, hol azelőtt volt, s így, midőn jó az évnek vége, és összeszámítja bevételét kiadásaival, a bevétel lesz kevesebb semminél, mert a mellett hogy semmije sincs, adóssága van. Az író megalkuszik a szerkesztővel vagy könyvkereskedővel, de mivel az irás kényelmet igényel, felszedi az előlegezéseket, hogy ne kellessen a res angustae domi miatt szüntelen szaladgálnia és nyugodalmasan dolgozhassák ; kész végre a munka, s midőn legalább egy jó napot akarván élvezni, hazaviszi azt a szerkesztőnek vagy könyvkereskedőnek, és arany álmokban ringatja magát, jő a praeventiv censura, és elrontja álmait, mert a munka ki nem adható, pénzt többet nem kap, és kisül, hogy ingyen dolgozott, s még az előlegezések végett adós is. És akadt a mostani országgyűlésen követ, ki azt mondá: mind gyáva az, ki ügyvéd létére évenkint 600 pftot nem tud keresni. "