Honismeret, 1978 (6. évfolyam)
ÉVFORDULÓINK - Margócsy József: Krúdy és szülőföldje
88 ÉVFORDULÓINK Krúdy és szülőföldje (avagy hogyan lesz egy méltatásnak induló cikkből munkaterv) Emléktáblák hirdetik Nyíregyházán idetartozását, a sóstói szálloda, a szabadtéri színpad, a megye legkorszerűbb mozija, egy új gimnázium viseli nevét a városban, aligha kétséges bárki számára, hogy Krúdy Gyula ennek a keleti megyének szülötte, Nyíregyházáról való. Igaz, hogy ha Óbuda utcáin járkál valaki, a még megmaradt házak között, egyegy alacsony ablakú ház előtt, valahol az Árpád-híd budai hídfője környékén, akkor is felrémlenek benne Krúdy írásai és azt fogja érezni, hogy Rezeda Kázmér életének egykori színhelyein jár. És az sem csalódik, aki Szindbád utazásainak ismeretében a Felvidék keleti városkáiban keresi az igazi Krúdy-hangulatokat, ahol mint az egykori sánta ördög, lekapja a házak tetejét, hogy belekukkantson a lakók életének belső rejtelmeibe, a család intim pillanataiba, ahogy az enyhe világot adó éjjeli mécses fényében megvillan egy-egy harisnyakötő vagy női váll. Mindhárom „tétel" igaz és máris itt állunk annál az érdekes kérdésnél: vajon hogy lehet a helytörténeti szempontokat Krúdy írásaival kapcsolatba hozni, amikor a fellegjárás, a ködlovagok kergetése jellemző műveire — legalábbis a sommás megállapítások szerint. S ha ez tényleg találó vélemény, akkor a reálisabb, konkrétabb adatok után kutató helykor4-1--rtnek mi köze hozzá? Ismeretes, hogy milyen tényleges kapcsolatai vannak Krúdynak a Nyírséggel, Nyíregyházával. Minden kézikönyv, lexikon tisztázza, hogy a száz évvel ezelőtt született író Nyíregyházán látta meg a napvilágot. Gondos hagyományőrzők emléktáblát helyeztek el annak a háznak a falán, ahol hajdan a szülőház állt, ahol később felcseperedett a kis Gyula. Megvan az az iskola, amelyiknek felsős diákja volt az érettségiig, és ahol a VIII. osztály ablakának párkánybádogjára bevéste a nevét (s csak egy nagy tatarozás gondos-gondatlan mesteremberei cserélték ki az ötvenes években még őrzött, mutogatott relikviát a Kossuth gimnáziumban), ennek falán is ott az emléktábla. Katona Béla könyve, amely a pályakezdő Krúdyt mutatja be (Akadémiai Kiadó, 1971.) pontosan földerítette, bemutatta azokat a helyeket, ahol megfordult, megtalálta a lapokat, ahol első cikkei jelentek meg Nyíregyházán. Budapestre küldött tudósításainak is utánajárt, megjelölve, hogy milyen valóságos (vagy kitalált) eseteket írt meg budapesti újságoknak stb. * A továbbiakban inkább arra szeretném terelni a figyelmet, hogy ez a szürrealistának, álmodozónak, megfoghatatlannak nevezett, beskatulyázott író mennyire a kora valóságában gyökerezett, s hogyha meg akarjuk ismerni a kort, amelyikben élt, akkor annak nagyon is reális, megfogható és megérthető atmoszféráját volt képes fölidézni, bemutatni anélkül, hogy az adatokkal unalmassá tenné könyveit. Pedig tele vannak adatokkal ezek a kötetek. Önéletrajzi írásai, amelyek a XIX. század második felének vidéki életét mutatják be a kialakuló kisvárosban, ahogy az elszegényedett dzsentri hivatalnokosodni kezd és így életformájának minden részletében polgárosodik, oly eleven erővel jelenítik meg azt az átmenetet, mint a legaprólékosabb adatokra támaszkodó történelmi vagy közgazdasági mű: „... A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavalléroknak és ahol mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtokra, és fennhéjázó nemességre. Itt