Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
KRÓNIKA - Imre Mária: Honismereti tábor a Hanságban
A tanácskozáson nemcsak a gyűjthető anyag meglepő gazdagságáról, és az elvégzett munka sokféleségéről kaphattunk képet, hanem a szükséges feltételek, lehetőségek hiányairól is. A határainkon túli magyar néprajzi kutatásokat elsősorban az ott élő magyaroknak kell elvégezniük, hivatásosoknak és önkénteseknek szorosan összefogva. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése pedig az illető ország megfelelő intézményeire vár. A mi dolgunk, hogy időről időre számba vegyük az elért eredményeket, vagy eredménytelenségeket, s levonjuk ezek tanulságait. A legfontosabb dolgunk pedig az, hogy szüntelenül keressük a lehetőséget: miként segíthetjük az ott folyó gyűjtéseket, kutatásokat és közléseket, akár intézményesen, akár pedig egyénileg. E téren még igen sok kihasználatlan lehetőség kínálkozik. Halász Péter Honismereti táborok Győr-Sopron megyében Honismeret az olvasótáborban Az 1970-es években közművelődési kísérletként indult olvasótábori mozgalom tíz éve alatt bebizonyította életképességét. Azóta évente mintegy 120-130 ilyen tábort szerveznek az országban. A győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ 1982. július második felében ötven 7-8. osztályos peremkerületi általános iskolás részére szervezett honismereti olvasótábort a Szigetközben. A tábor alapgondolata az ember és a természet kapcsolódási pontjait kereste úgy, hogy közben szó volt a barátságról, a szerelemről, a családról, a nyelvről, a hazáról, példaképről, a jövőről is. A vidék, a vizek világa élővé tette dr. Timaffy László: Szigetköz című könyvét, amelynek feldolgozására a tábor vállalkozott. A művel való ismerkedést szárazföldi és vízi barangolás előzte meg és kísérte végig. A könyvet „olvasva" átélve a következő gondolatoknál időztünk el: ,,Az ember beleszületik a tájba, s a szülőhaza, a táj szeretete végigkíséri egész életén". Csoportos beszélgetéseken gondoltuk végig közösen a természet és az ember kölcsönhatását. „Fújdogál a szél az Öreg-Duna felől". A szigetközi táj arculatát meghatározó Duna szerepét, múltját, jövőjét taglalgattuk. ,,Halász, vadász, aranyász, üres zsebben kotorász". A szigetközi emberek életmódját vizsgáltuk úgy, hogy minden csoport választott magának egy-egy foglalkozást, és annak szakmai titkait, sajátosságait kutatta magnóval, fényképezőgéppel. Családokat látogattunk végig, adatokat gyűjtöttünk a vidékről, az emberekről, a szokásokról. ,,A bölcsőtől a Strig." Mondák, legendák óriásokról, ördögökről, tündérekről. A Tündértő legendája - tábori mesemondó dr. Timaffy László volt. „Farsangfarka - hagyományőrző játék. A suttyó legénykék és a 'hozzájuk illő leánykák mulatsága." „Zátonyi Dunának sok hal van a vízébe..." A szigetköz népköltészete -művészete. Kalandozásaink során a természetet járva rajzoltunk, festettünk, faragtunk, s közben számtalan szigetközi népdalt is megtanultunk. Megemlékeztünk a táj szülöttéről, Kormos István költőről, akinek barátai látogattak meg bennünket. Táborunk alapvető célkitűzése a személyiségformálás, közösségteremtés, a gyermekek valós problémáira történő reagálás, a nyílt, demokratkus légkör megteremtése, a kiscsoportos beszélgetések nyitottsága úgy érezzük megvalósult, s nyomot hagyott valamennyiünkben. S nyomot hagyott a táj is, a Szigetköz vízi világa, a Tündértó, a halásztanya és az ott élő emberek. Bakonyi Tibor Honismereti tábor a Hanságban A Győr-Sopron megyei KISZ-bizottság és a győri Xántus János Múzeum szervezésében 1982. július 19-től 31-ig huszonhat megyei egyetemi és főiskolai hallgató végzett honismereti gyűjtőmunkát a Hanság déli részén. A résztvevőknek az Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatal Észak-Dunántúli Felügyelősége adott otthont öntésmajori kiállító házában. A tábor helyének kiválasztását a hansági építőtáborok negyedszázados évfordulója magyarázza. Az évforduló alkalmából a KISZ KB jelentős anyagi támogatást adott a tábor megszervezésére. A szervezésben, a sátortábor létrejöttében sokat segítettek a Kapuvári Járási KISZ-bizottság fiataljai. A tábor szakmai célja a Hanság déli részének táji, történeti és természeti jellegzetességeinek megismerése, a népélet értékeinek megörökítése volt. A résztvevő diákok a soproni Erdészeti és Faipari 23