Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Szénássy Árpád: Tarczy Lajosra emlékezünk
tanulmányi ismereteiről, és 1833 augusztus 16-án beiktatták a rendes tanári hivatalába, ahol azonnal a főiskola reformjához látott, mivel az iskolában a nevelési rendszer még Trotzendorf iskolájából való volt a XVI. század elejéről. A külföldi tapasztalatokkal telített nagy becsvággyal rendelkező fiatal természettudós, a filozófia tanításával kezdte pályafutását. Az iskolába a merész Hegel-féle bölcseletet ő kezdte el tanítani. Diákja -későbbi jó barátja - Eötvös Károly, így emlékezik egykori tanárára: „A német egyetemből hozta a hegeli bölcsészetet, Franciaországból pedig a modern demokrácia szellemét, amely új dolog volt a vidéki nemesség, a vármegyék kortesei, s az agg táblabírák körében.". Eötvös Lajos az 1869-es Vasárnapi Ujságban így ír az ifjú tanár pályafutásának első nehéz kezdetű éveiről: „Német János, a pápai tanszéken elődje, kikapkodott töredékkel közölt kéziratából a Tud. Gyűjt.-ben, mely támadást Tarczy diadallal verte vissza, habár rossz következményeit sejtette is. Nemsokára ugyanis kitört ellene a „szent vizsgálat", mely az „istentagadó" hegeli elvek hirdetését botrányosnak vélte Márton utóda szájából. . ."• Az új filozófiai irányzat hirdetője, az egyházkerületi gyűlésen, szembekerült a tanári kar maradi felfogásával. A megrovás eredményeképpen 1839. április végén elvették tőle a kedvenc tantárgya tanítását, mivel nem volt képes Márton István Krug és Kant-féle filozófiai előadásait követni. A filozófia tanítását ekkor Czibor Ferenc veszi át, Tarczy Lajos pedig a matematika, a fizika, a gyakorlati fizika, a természetrajz, a vegytan, a geológiai és a gazdaságtan tantárgyat tanítja. Czibor Ferencet azonban a kömlődi egyház 1845 októberében megválasztotta lelkésznek, és így az egyházkerület a filozófia tanítására ismét Tarczyt kérte fel Stettner, Bocsor és Széki tanártársai mellé. Az 1839-es évben Tarczy vissza is vonult a tanszéktől. 3. Fáradhatatlan buzgalommal azon dolgozott, hogy az iskolát a külföldi tanintézetek, főiskolák szintjére emelje, ami részben sikerült is. Hadd idézzem Mikszáth Kálmán szavait: „A pápai főiskola erre volt in florikus. A legátusok széthordták az egész országban a tanárok hírét, nevét, adomákba, motokba öltöztetve, úgyhogy valóságos mítosz övezte Tarczyt, Stettnert és Bocsort."10 Tarczy élénk és megragadó előadásaival, kiváló szónoki tehetségével egyhamar országos hírű ünnepelt tanárrá, természettudóssá lett, és ezáltal tekintélye és befolyása az egyházkerületi gyűléseken is megalapozódott. Abban a korban tanított és dolgozott, amikor talán a legélénkebb volt a kultúra, a művészet és a természettudomány utáni vágy az emberekben. Hisz nem egy híres ember került ki Tarczy tanítványaként a pápai főiskoláról a három jóbaráton Jókai, Petőfi, Orlay kívül Ballagi Mór, Molnár Aladár, Papp Dénes, Bárány Gusztáv stb. A természettudós tanárt diákjai nagyon kedvelték. Petőfi Sándor, Szilágyi Lajoshoz 1842 július 7-én írt levelében így említi a derék, jólelkű, a diákokat támogató tanárt: „Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem. Itt tanulni akartam, de nem volt semmim, s „ex nihilo nihil", onnan Pozsonyba mentem, itt is úgy jártam, végre innen Pápára, s itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom. Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mind(ent) köszönhetek."11 Tudományos tevékenysége mellett behatóan foglalkozott az iskola irodalmi életének fellendítésével. Nem volt megelégedve az iskolai szellemi képzés „magolási" módjával és eredményeivel, és ennek javítása céljából 1840 november 25-én megalapította az „önképző társulatot", amelynek mindvégig tagja és elnöke volt. Az önképző társaság keretében került sor a Tavasz című almanach szerkesztésére, „melyben Petőfi első költeménye, s az én Jókai néven első novellám nyomdafesték keresztségében részesült." - írja Jókai Mór.12 Tarczy Lajos könyveit, tanulmányait az iskolai nyomdában nyomtatta, melyek akkor az egyedüli tankönyvek voltak. Az iskola újjászervezésében hervadhatatlan érdemei vannak, egyike volt azon Főiskolai Tanács jegyzőkönyve. 1833. 63.old. Eötvös Károly: Magyar alakok V. kötet. 4. kiadás. Budapest, Révai Testvérek, 1908. 139-146. old. * Eötvös Lajos: Vasárnapi Újság, 1880. november 7.Tarczy Lajos tudományos munkásságával a szerző a Magyar Nemzet 1982. december 8-i számában foglalkozik. Lásd még a következő irodalmat: Tarczy Lajos: Természettan az alkalmazott mathesiessel egyesülve. I. kötet Pápa a Református Főiskola betűivel Sziládi Károly által 1838., V. ő.: Elemi ösmerete a természettudományról, az alsóbb iskolák számára. Pápa 1939., U. ő. : Tiszta mértan elemei. Pápa, 1841. U. ő.: Természetrajz elemei. Pápa 1839., U. ő.: A német nyelvtan paradigmái. Pápa 1838. U. ö. A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége Pest, 1843. Török József: Emlékbeszédek Tarczy Lajos R. T. felett. Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1885. A Magyar Tudományos Akadémia Almanachja. Budapest, 1861. 37 old. 10 Moenich Károly és Dr. Vutkovich Sándor: Magyar írók névtára. Életrajzi és könyvészeti adatok gyűjteménye. Nirschy Ferenc Könyvnyomdája, Pozsony, 1876. 366. old. II Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Levél Szeberényi Lajosnak Pápa 1842. július 7. Szépirodalmi, Budapest, 207. old. 11 Jókai Mór: Írások életemből, az én iskolatársaim. Szépirodalmi, Budapest, 1960. 26. old.