Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Botos János: Kun Béláról, születésének centenáriumán
Kun Béláról, születésének centenáriumán A magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak kevés olyan személyisége van, akinek neve elválaszthatatlanul egybefonódott a kommunista párt megalakításával, az első magyarországi munkáshatalom megteremtésével, a kommunista mozgalom világmozgalommá válásával. Közéjük tartozott Kun Béla. Elvtársai, harcostársai emlékezete és a megkopott, töredezett szélű fényképek megőrizték zömök alkatát, nyugodt arcvonásait, a dokumentumok pedig szavait, döntéseit, politikai lépéseit és azok következményeit, önhibáján kívül évtizedekig téves és hamis nézeteket terjesztettek róla, és éppen ezért hiteles, valósághű portréja felvázolása is viták kereszttüzében kezdődött meg. A nagy októberi szocialista forradalom katonája Kun Béla száz esztendeje, 1886. február 20-án született a Szilágyság kicsiny falujában, Leién. Apja körjegyző. A gyermekévek és az iskolakezdés szülőfalujában teltek el, majd az akkoriban haladó szellemű és színvonalas zilahi gimnáziumban tanult. Érettségi bizonyítványt Kolozsvárott kapott — az erdélyi munkásmozgalom egyik fellegvárában —, ahol kamaszfejjel lett tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP). Két évet járt a kolozsvári jogakadémián, majd a család szűkös anyagi helyzete miatt tanulmányait megszakítva — amelyeket később magánúton folytatott — újságíró lett. Előbb a kolozsvári és a nagyváradi lapok hasábjain publikált, később a Budapesti Napló szerkesztőségébe került. 1906 nyarán a csendőrség brutálisan rátámadt a sztrájkoló kolozsvári építőmunkásokra. A hatósági önkény ellen Kun Béla röplapon emelte fel a szavát. Ezért perbe fogták és félévi államfogházra ítélték, amelyet a szegedi börtönben töltött le. Az államfogházból való kiszabadulását követően visszatért Kolozsvárra, és a kerületi munkásbiztosító pénztárban jutott előbb álláshoz, majd huszonöt évesen annak megbízott igazgatója lett. Neve egyre szélesebb körben vált ismertté az erdélyi munkásmozgalomban, alakja egyre többször tűnt fel az MSZDP rendezvényein, szavát egyre gyakrabban és szívesebben hallgatták a gyűlések résztvevői. 1913 őszén részt vett az MSZDP XX. kongresszusán és felszólalásaiban bírálta a pártvezetőséget, mert az elhanyagolta a vidéki pártszervezeteket, és megfogalmazta fenntartásait a polgári erőkkel kötött politikai szövetséggel szemben. 1914 késő nyarán kirobbant az első világháború. Kun Béla — hátrahagyva várandós feleségét — kényszerűségből magára öltötte a K. u. K. hadsereg csukaszürke egyenruháját. Az orosz front poklában harcolt, megsebesült, zászlóssá léptették elő. 1916. március végén fogságba került, és a százezres szibériai város, Tomszk hadifogolytáborába vitték. Amikor Kun Béla megérkezett a tomszki tiszti táborba, itt Münnich Ferenc, Seidler Ernő, Reiner Károly és mások irányításával már működött egy monarchiaellenes, antimilitarista nézeteket valló csoport. Kun Béla bekapcsolódott szervezkedésükbe és határozott marxista, forradalmi irányt adott tevékenységüknek. A csoport szoros kapcsolatot épített ki a legénységi táborral, majd az orosz polgári demokratikus forradalom győzelmét követően a tomszki bolsevikokkal. Kun Béla is ott .