Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Botos János: Kun Béláról, születésének centenáriumán
volt 1917. május elsején az ünneplők között. Ekkortól tekinthetjük az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tagjának, és bekapcsolódott a hadifoglyok soraiból verbuválódó Vörös Gárda szervezésébe. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmét követően Petrográdba (ma: Leningrád) hívták, a forradalmi hadifogoly-mozgalom egyik országos vezetője lett. 1917 végétől a Nemzetközi Szocialista és a Die Fackel, később a Moszkvában megjelenő Szociális Forradalom szerkesztésében, írásában vállalt oroszlánrészt, de megjelentek cikkei az Izvesztyija és a Pravda — a bolsevik párt központi lapja — hasábjain is. 1918. március 24-én Moszkvában megalakult az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csopotja, amelynek elnökévé Kun Bélát választották. Tevékenysége középpontjába a hadifoglyok közötti kommunista agitáció és a hazai forradalom elősegítése került. Képzett leninistaként szólt a magyar tömegekhez Ki /izen a háborúért?, Kié a földi, Mit akarnak a kommunisták? és Mi a Tanácsköztársaság? című brosúráiban. Számára természetes és szükségszerű volt, hogy a magyarországi polgári demokratikus forradalom győzelmének a hírére hazainduljon és kezdeményezze a kommunista párt megalakítását. Útja november 6-tól 17-ig tartott, álnéven, ellenséges vonalakon keresztül és életveszélyes helyzetekkel tűzdelve. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapítója Kun Béla a köztársaság kikiáltásának mámorában élő Magyarországra tért haza, ahol a Károlyi-kormány a feudális maradványok felszámolásával a polgári rend kibontakoztatására, megszilárdítására, bizonyos szociális és politikai reformok megvalósítására törekedett. A forradalom hajtóerejét adó munkások, katonák, vidéken a parasztok törekvései pedig túlmutattak a kabinet programján. A megalakuló munkás-, katona- és paraszttanácsok nemcsak a forradalom demokratikus, népi jellegét tükrözték, de magukban hordták egy jövendő munkás-paraszt hatalom lehetőségét is. Kun Béla a hazaérkezését követő héten fáradhatatlanul tárgyalt azokkal, akik szóba jöhettek mint a kommunista párt megalakítói. Türelmesen érvelt a munkásmozgalom szervezeti egységének a fenntartásával szemben, következetesen fejtegette, érvényesítette a bolsevik párt tapasztalatait, a leninizmus alapelveit. 1918. november 24-én Budapesten Kelen József mérnök Városmajor utca 42. szám alatti lakásán megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP), amelynek elnökévé Kun Bélát választották. Néhány nap múlva — december 7-én — megjelent a párt lapja, a Vörös Újság. Programadó vezércikke Osztályharcot! címmel — amelynek szellemi szülőatyja Kun Béla volt — meghirdette a szocialista forradalom magyarországi megvalósítását, a tanácsköztársaság megteremtését, elhatárolva a kommunistákat az MSZDP kiváló, halogató taktikájától. Kun Béla „munkahelye" a párt központja lett: előbb az ügynök utca 17. (ma: Kresz Géza utca 27.), majd a Visegrádi utca 15. szám alatt. (Itt működik a KMP megalakulásának az emlékmúzeuma.) Napjait nemcsak az íróasztal melletti munka — a párt szervezeti kereteinek a megteremtése — töltötte ki. Ennél fontosabbnak tartotta, hogy a kommunisták célkitűzéseit népgyűléseken, munkások, leszerelt és aktív katonák, háborús rokkantak soraiban népszerűsítse. Hatásos szónokként meggyőzően agitált, és cáfolta az MSZDP politikai lépéseit, intézkedéseit. A bírálat hangja és az elhatárolódás demonstrálása mellett számára egyúttal az is természetes volt, hogy szüntelenül keresse is a kapcsolatokat a szociáldemokrata vezetés baloldalával. Mindig következetesen kiállt a szakszervezeti mozgalom egysége mellett, amelyet a munkásosztály egysége alapjának tekintett. Futárok segítségével rendszeres, állandó kapcsolatot tartott fenn Leninnel, akit folyamatosan tájékoztatott a magyarországi eseményekről, és akitől elvi s gyakorlati tanácsokat kapott. A KMP egyre szélesedő tömegbefolyása a hatalom megtorló lépéseit váltotta ki. Kun Béla számított erre és felkészült rá. Így amikor 1919. február 2-ról 3-ra virradó éjszaka több mint félszáz rendőr behatolt a Visegrádi utcai párthelyiségbe, vandál pusztítást végzett ugyan, fontos iratokat azonban nem talált. Február 20-án éjszaka — ürügyként felhasználva a Népszava szerkesztősége előtti lövöldözést — a rendőrség általános támadást indított a kommunista párt és vezetői ellen. Kun Bélát ügynök utcai lakásán tartóztatták le a hajnali órákban. A Mosonyi utcai toloncházba hurcolták, ahol felheccelt rendőrök két alkalommal is bántalmazták, puskatussal, ököllel nekiestek. A Kun Bélával szembeni — ekkoriban még példátlannak számító — rendőri brutalitás tiltakozásra serkentette a szervezett dolgozókat. Másnap megkezdődött azoknak a gyűléseknek a sorozata, amelyeken felemelték szavukat a kommunisták letartóztatása ellen. Amikor néhány nap múlva Kun Bélát átszállították a Gyűjtőfogházba, napok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a pártmunka irányításának központja a fogház lett. A tényleges pártközpontként funkcionáló cellákban a kommunista vezetők megbeszéléseket tartottak, küldöttségeket fogadtak, cikkeket, röpiratokat írtak. Kun Béla március 11-én Bogár Ignáchoz , a nyomdászszakszervezet egyik vezetője — írott levelében kifejtette, milyen feltételek között állítható helyre a magyar munkásmozgalom szervezeti egysége. A tíz pontban összefoglalt forradalmi elvek a hatalomért való harc programját, a társadalom szocialista átalakításának feladatait tartalmazták. Követelték a szakítást minden-