Honismeret, 1993 (21. évfolyam)
1993 / 4. szám - ÉVFORDULÓK - Szárszó, 1943 - "A legjelentősebb nemzeti gondolatokkal akarunk foglalkozni" Püski Sándorral beszélget Halász Péter
• A Kabay Márton Ifjúsági Kör tagjai elég korán részt vettek a Magyar Élet Kiadó terjesztői munkájában, részt vállaltak könyveimnek az olvasókhoz való eljuttatásában. Egy-két éves együtt munkálkodás után 1942-ben ők kezdeményezték, hogy a Soli Deo Gloria Kálvin téri helyiségében rendezzünk értelmiségi-munkás-paraszt találkozót. Elsősorban azzal a céllal, hogy lássuk, miként lehet szót érteni a munkássággal. Mert a parasztsággal a népfőiskolákon keresztül már kapcsolatban voltunk, Veres Péter és mások segítségével, de munkássághoz alig volt ismeretségünk, legfeljebb Somogyi Imrén keresztül valami, mert a bátyja az építők szakszervezetének titkára volt. Csak rajta keresztül tartottuk a kapcsolatot a munkásmozgalommal, így került sor 1942 februárjában egy kisebb létszámú összejövetelre az SDG Kálvin téri helyiségében. Itt részt vett tőlünk Veres Pétertől Németh Lászlóig szinte mindenki. A találkozó elég sikeres volt, s akkor merült fel, érdemes volna ezt a párbeszédet nyáron folytatni. Volt az SDG-nek Balatonszárszón egy nyaralótelepe, ami alkalmas volt a táborozás megtartására. Az egyház egy kicsit tartott a júliusra tervezett összejöveteltől, mert a Kálvin téren szerzett tapasztalataik nem voltak egyértelműen kedvezőek. Ezért olyan politikai kívánság hangzott el az egyház részéről, hogy szelídítsük a felvetett témák élességét. Meg akarták osztani a felelősséget, ezért úgy hirdettük meg, hogy a református egyház és a Kabay Márton Kör az összejövetel két rendezője. Az I. szárszói konferencián elhangzott előadásokból sajnos szinte semmi sem jelent meg. Pedig Németh László különösen szép beszédet tartott. Az előadások azonban nem voltak előre megírva, nem gondoskodtunk idejében a lejegyzésekről, legfeljebb az maradt meg, amit a résztvevők itt-ott folyóiratokban, újságokban megjelentettek. Az első találkozón már 300 fiatal volt együtt, s az előadók között Németh Lászlón kívül Sinka Istvánt, Gulyás Pált, Féja Gézát és másokat hallgathattunk. Egy hétig tartott a találkozó, sok szó esett a kiadói és terjesztői munkáról, az ezzel kapcsolatos feladatokról, de természetesen a népi mozgalom által képviselt nemzeti kérdések is szóba kerültek, mint például a nemzetnevelés témája. Ezen a találkozón mindenki számára természetessé vált, hogy a konferenciát jövőre is meg kell tartani. Tudtuk, hogy a háború előbb-utóbb befejeződik, s készülnünk kell az új Magyarország felépítésére. Ebben a körben nyilvánvaló volt, hogy a németek a háborút elvesztették, s ha már a hatalmon kívül is vagyunk, s a dolgok alakulásába nem szólhatunk bele, legalább készüljünk fel az újrakezdésre. A 11. szárszói konferencia programjában milyen új szempontok érvényesültek? • Elsősorban a világháború utáni időszakra való felkészülés és a fő nemzeti kérdések, mint a munkásosztály és a parasztság helyzete, valamint a földkérdés lettek a II. találkozó témái. Ezen szinte mindenki részt vett, aki számított a népi mozgalomban. Nem jött el Illyés, lehet, hogy így akart valami egyensúlyt fenntartani, és nem jött el Tamási valami más ok miatt. Mikor készülődtünk a politikai programra, a református egyház, akihez ez az ifjúsági egyesület tartozott, felvetette, hogy nem lesz-e ebből baj? Úgy volt, hogy talán nem is engedik, de aztán Vátai László, az SDG akkori elnöke, maga is lelkész, tárgyalt velük és meggyőzte őket, hogy sokkal nagyobb botrány lenne abból, ha nem engednék, mint ha engedik. Végül is azt mondták, hogy a konyhát, a lakóépületeket odaadják, de nem vállalják a rendezést. Így történt, hogy az 1943-as találkozót már mi, a kiadó és a könyvbarátok indították el, a programot és a meghívókat is mi küldtük szét. Az SDG csak a telepét adta és igényt formált arra, hogy az összejövetelen istentiszteletet és bibliaórákat tartson. A felkért előadóknak megadták-e az előadások témáját ? • Általában megbeszéltük velük. Veres Péterrel, Erdeivel beszéltem a legtöbbet. Akkor még úgy látszott, hogy Erdei az egyik legfontosabb alakja a politizáló népi mozgalomnak. A Márciusi Frontból is ő igyekezett pártot csinálni. A Parasztpártot ugyan megalakították 1939 nyarán egy hajón, de akkor még semmiféle programjuk nem volt. Sőt, Veres Péter maradt a szocdem pártban, Szabó Pál a kisgazdapártban. Aztán 1944-ben, vagy talán már 1943-ban a Szabad Szóra ráírták, hogy a Parasztpárt lapja. Parasztpárt azonban valójában nem volt. Tehát Erdeivel és Veres Péterrel beszéltük meg a témákat és természetesen Németh Lászlóval, hogy mindenképpen vegyen részt. A beszédet teljesen rájuk bíztuk, csak a témát beszéltük meg. Jócsik Lajos készülő könyvének a vázlatát adta elő. László Gyula" A Közép-Dunamedence közgazdaság 1 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. Magyar Élet, 1944.