Honismeret, 1993 (21. évfolyam)

1993 / 4. szám - ÉVFORDULÓK - Szárszó, 1943 - "A legjelentősebb nemzeti gondolatokkal akarunk foglalkozni" Püski Sándorral beszélget Halász Péter

Én a honfoglaló magyar nép életéről beszéltem az akkor érlelődő könyvem kapcsán, arról, hogy milyen rendezett volt a nagycsalád élete és milyen rendezett volt más világképünk. Akkor még csak sejtettem a kettős honfoglalást és kettős (nemesi és népi) történelmünket. De a régészeti tény bemutatása mellé felsorakoztattam népmese-, népdal-, „babona"-kutatásun­kat, beszéltem a Szent László legenda ősi mítoszt őrző voltáról a fehér és fekete, a jó és rossz világalakító harcáról. Párhuzamba hozható volt mindez a nagy keleti világvallások kozmikus magyarázataival. Egyszóval csendes beszédemből kiderült, hogy népünk a honfoglaláskor nagy , keleti­­ műveltséget hordozó nép volt. Ha jól emlékszem, szóltam a „nyereg alatt puhított hús"-ról is, hiszen nevezhető-e művelt népnek, amely a ló hátára kötött, átizzadt, bűzlő húst enné? Bizony nem, de nem is ették ezt a húst (az eredeti feljegyzés a hunokról szólt), hanem a hússzeleteket sebtapaszként tették a ló felmar­ult hátára. Ezt láthatta az a római vezérkari százados (Ammianus Marcellinus), akinek feljegyzéseiből eredt az egész, mélyen megalázó monda. Egyszóval előadásom talán ezért hatott olyan mélyen a hallgatóság mába mélyedt vitái közt, mert biztonságot nyújtott a tekintetben, amit Zrínyi Miklós úgy tömörített, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók". Személyes emlékeim? Egyszer estefelé Sinka Istvánnal ballagtunk s akkor Pista hozzám fordult és szó szerint ezt mondta: „Gyuszikám, egyetlen verssorom többet ér, mint ez a sok beszéd". Pontosan emlékszem erre a meghökkentő mondatára. A többi előadók előadásai, közéleti aggodalmai engem is magukkal ragadtak, de hol vannak már ők, magyar létünk csillagos egét gazdagítják, emlékük legyen áldott! László Gyula „A legjelentősebb nemzeti gondolatokkal akarunk foglalkozni" Püski Sándorral beszélget Halász Péter Egyre kevesebben vannak azok, akik még részt vettek 50 évvel ezelőtt a Soli Deo Gloria által Balatonszárszón szervezett, azóta legendává és mérföldkővé vált tanácskozáson. Püski Sándor, a Magyar Élet Kiadó tulajdonosa és mindenese akkor szürke eminenciásként szervezte az emlékezetes találkozót, harca azóta a történe­lem viharainak fényében egyre színesebbé vált. 1945 után igyekezett újjászervezni a magyar irodalmi életet, elsősorban annak népi világát. Azonban ahogy Németh László szárszói beszédében még víziónak tűnő veszedelmek mindinkább bekövet­keztek, Püski Sándor körül is elfogyott a levegő. Sokáig kínlódott, hogy folytassa azt, amire életét tette: a hasznos magyar könyvek széles körű kiadását. A forradalom leverése után azonban nyilvánvalóvá vált számára, hogy erre a megszállt országban nincsen lehetőség. 1970-ben kivándorolt az Egyesült Államok­ba, s ott folytatta azt, amit itthon félbe kellett hagynia: ellátta könyvvel a magyar emigrációt, sőt, lassanként az itthon maradottakat is. Több, a magyarság legfonto­sabb sorskérdéseivel foglalkozó művet, amit Magyarországon nem lehetett megje­lentetni, ő adott ki. Az ország valódi felszabadulása után hazajött, s immár mint a Püski Kiadó Könyvesházának tulajdonosa szolgálja a nehezen újjáéledő magyar irodalmat. Most, hogy közeledik a II. szárszói találkozó 50. évfordulója, ennek szervezése áll tevékenysége központjában. Miként lehet elhelyezni a szárszói találkozót és a szárszói gondolatot a XX. századi magyarság történelmében ? Németh László által feltett kérdéssel fogalmazva: „Hogyan süllyedt »bennszülött«-té e nagy középkori nemzet tulajdon országában?" Milyen előzményei voltak az egykori szárszói találkozónak?

Next